Hat jó könyv karácsonyra a Qubit ajánlásával
Rutinos karácsonyiajándék-vásárlókkal is megesik, hogy két-három nappal szenteste előtt még mindig marad rokon, barát, szerett', akinek nem sikerült beszerezni a fa alá valót. Egy jó könyv ilyenkor is ideális választás, úgyhogy nekiálltunk kiválogatni, hogy a közelmúltban olvasott kedvenceink közül mit ajánlanánk, különböző korosztályoknak, különböző érdeklődésűeknek.
Galaxis & útikalauz
Égi útikalauz csillagközi navigátoroknak – Hét plusz egy menő történet az univerzumról
Ismert, hogy a mai Magyarországon senki sem tolja úgy a tudományos ismeretterjesztést, mint a csillagászok. Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium Supernova szakkörét 33 éve biológia-földrajz szakos tanárként megalapító Simon Tamás a veterán „evangelisták” egyike. Bár a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi főkommunikátora korábban éveket húzott le a frontvonalban, mint szakújságíró, könyvszerzőként mindeddig még nem terjesztette az ismereteket. A Typotex gondozásában idén ősszel megjelent kötetben a diákság körében feltehetően felettébb népszerű szakkörvezető szaktanári énjéhez visszatérő Simon a csillagászat és a kozmológia alapvetéseit veszi sorra – a megcélzott 10-14 éves korosztálynak befogadható, de a középiskolás fokot jócskán meghaladó tudományos színvonalon.
A világot az égbolt csillagképei alapján magyarázó ókori bölcsek geo- majd heliocentrikus teóriái, az idő és a tér napjainkra is csak részben feltáruló természete, vagy a mostanra megismert univerzum sötét anyagra és energiára fogott gyorsuló tágulása éppúgy terítékre kerül a mindössze 100 oldalnyi – füzetnek vastag, könyvnek vékony – kötetben, mint a földönkívüli civilizációk létének, illetve nem létének edukációs szinttől és szocioökonómiai státusztól függetlenül szinte minden embert izgató problémaköre. Simon ugyan nem fukarkodik a szakterminológia használatával, ám az adatok helyett az összefüggések kifejtésére törekszik; „a legbonyolultabb dolgokat is érthetővé lehet tenni” pedagógiai hagyományt követő magyarázatait Ónya-Oláh Dóra tudományosan korrekt, de szórakoztató illusztráció teszik még emészthetőbbé. A záró fejezetben a betlehemi üstökös bibliai motívumát csillagászati oldalról kitárgyaló tanáros okfejtéseket meg-megszakító, a témához lazán kapcsolódó zárójeles ki- és beszólások élőbeszédszerűvé lazítják szöveget, amelynek stílusát a szerző nyelvi lektornak felkért 11 éves lánya sem kifogásolta. – Vajna Tamás
Tudományos-technológiai kézikönyv a testi-lelki egészséghez
Most akkor sanyargassuk a testünket vagy kiáltsuk ki gyönyörűnek és együnk bármit, amit megkíván? Legyünk fenn az összes digitális csatornán vagy kapcsoljunk ki teljesen a digitális világból, és ne foglalkozzunk a környezetünkkel? Ha követjük a legújabb diétákat és elmegyünk a boldogságtréningekre, attól jobb lesz nekünk? És ha mérjük a testünk minden paraméterét?
Csabai Márta tavaly megjelent könyvében azt a kérdést járja körül, miért van az, hogy a nyugati társadalmak objektív mércével mérve egyre jobban élnek, miközben a félelmeink, a szorongásaink, a kontrollálhatatlan stressz növekedése miatt a szubjektív jóllétünk egyre rosszabb – főleg egy világjárvánnyal a hátunk mögött és egy háborúval a szomszédunkban. Megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogyan kezeljük a testünkkel és az egészségünkkel kapcsolatos szorongásainkat, milyen megoldási mintázatokat kínál a technológia, a tudomány, a társadalom, vagy a pszichológia, és milyen megoldás mentén építhetjük fel saját stratégiánkat. „A testünkkel és egészségünkkel kapcsolatos egyik leghatékonyabb biztonságkeresési stratégia az lehet, ha jelentést és értelmet találunk az életünkben. Ez sokféleképpen történhet, de mindenképp fontos, hogy saját tapasztalatainkból építkezzünk, merjünk bízni ezekben, kapcsolódni tudjunk saját testünkhöz, érzelmeinkhez és a környezetünk különböző színtereihez és szereplőihez. Így alakíthatjuk ki a külső-belső egyensúlyt és a világban való létezés autentikus módját” – írja Csabai, a magyar egészségpszichológia meghatározó alakja, akinek rengeteg társadalmi-kulturális-pszichológiai példákkal tűzdelt kézikönyve tartalmas, befelé fordulásra biztató olvasmány a giccses karácsonyi girlandok özönében. – Radó Nóra
A tárgy, ami egész történelmünket alakította
„A kard az első olyan fegyver, ami kifejezetten az emberélet kioltására született. A története több mint ötezer évet ölel fel, (...) és bár a hadászati szerepe eltűnt, a kultúrában ismertsége és népszerűsége egyre csak növekedett” – csigázza a kedves olvasót Kovács Olivér könyvének fülszövege. És valóban, a kard mint tárgy jelentőségét még a 21. század emberének sem kell nagyon túlmagyarázni. A fiúgyerekek egy igen jelentős része, ha épp nem is kapta meg a búcsúban a csilli-villi műanyag, ám olcsónak is drága játékkardot, akkor fogott egy egyenesebb faágat, letördöste a gallyakat, és azt forgatta a barátaival. Vagy elég csak a mozi világára pillantani: a huszadik század legnépszerűbb műfajai közé tartoztak az úgynevezett kardos-szandálos történelmi-mitológiai filmek (a Ben-Hurtól a Spartacusig), a valaha volt egyik legismertebb mozis franchise-ban, a Star Warsban is kardozást imitálnak egy futurisztikus csavarral, de az elmúlt huszonöt év legnépszerűbb filmjeit és tévésorozatait is alapjaiban határozták meg – lásd A gyűrűk ura- és a Trónok harca-szerű fantasyket.
De melyik civilizációnak jutott először eszébe, hogy pengéből és markolatból álló fegyvert készítsen? Hogyan alakította történelmünket a kard, és milyen változatai voltak Egyiptomtól Rómáig, milyeneket használtak az kelták és az avarok, és mi a helyzet Attila és Beowulf kardjával? Természetesen Magyarország történelmét is végigkísérték ezek a fegyverek, és Kovács minden fellelhető forrást fel is lelt, hogy bemutassa azok történetét a honfoglalók korától a Képes Krónikában való ábrázolásukon át a huszárok ívelt szablyájáig. Mindezt nettó 340 oldalon, rendkívül gazdag képanyaggal (szinte minden oldalra jut legalább egy illusztráció), olyan olvasmányosan előadva, hogy amint leteszi a könyvet az olvasó, azonnal kedve támad keresni egy ágat, és letördösni a felesleges gallyakat. En garde! – Bodnár Zsolt
Mit adott nekünk a homok, a só vagy a réz?
Ed Conway: Anyagi világ – Múltunk és jövőnk hat nyersanyag történetén keresztül elmesélve
Ed Conway le sem tagadhatná, hogy újságíró – sőt, azt sem, hogy televíziós újságíró. Ez most kivételesen nem szidalom, hanem inkább bók: az Anyagi világ című könyv olyan, mint egy road movie, csak éppen egy alaposan megjegyzetelt darab. A könyv hat nyersanyagot vesz sorra – a homokot, a sót, a vasat, a rezet, a kőolajat és a lítiumot –, és a történeti áttekintés mellett életszagú riportokkal és sztorikkal is megtoldja a fejezeteket. Szép dolog a homokról írni, sőt érdekes is (ki gondolta volna, hogy éppen Skóciában van a Föld egyik legkiválóbb homokbányája?), de sokkal érdekesebb arról olvasni, hogy hogyan is néz ki egy ilyen homokbánya. Jó dolog a só, több könyvet is írtak róla, de egy sóbánya még jobb, pláne, ha a sötét anyag rejtélyét kutatják benne. A vasról szóló fejezet az azovsztali vasművel indul, hogy aztán néhány oldallal később (az ipari forradalom, az autó- és hajógyártás gyors taglalása után) már a nyugat-ausztráliai Pilbaránál, egy földöntúli kinézetű vasérclelőhelynél tartson. A fejezetek okosan épülnek egymásra, de a belső struktúrájuk olyan, mint egy jobban sikerült – és igen költséges – tévéműsoré; emiatt is tűnik egyértelműnek, hogy Conway itt bizony a televíziós rutinját is használja. Mielőtt a néző (olvasó) beleunna a szénfaló viktoriánus korba, rögtön jön valami izgalmasabb, ha más nem, Donald Trump, valami kortárs példa, valami érdekes párbeszéd. Ebből a szempontból a fejezetek felépítése szinte egyforma, és a lezárásuk is: az egyik anyag elvezet a másikhoz. A vas után a réz jön, utána az olaj, majd a lítium.
Az is közös a fejezetekben, hogy végül mindegyik anyagról kiderül, hogy nélkülözhetetlen a ma ismert civilizáció működéséhez, ahogyan az is, hogy (szinte) egyik sem egy korlátlanul hozzáférhető erőforrás – bizony, még a homok is elfogy egyszer, méghozzá a dolgok jelenlegi állása szerint nem is olyan soká. Ennek ellenére a könyv végkicsengése meglepően pozitív: Conway abban bízik (vagy csak nem akarja tönkretenni a film happy endjét), hogy a jelen és a jövő feltalálói majd mindegyik helyett kitalálnak valamit, ami fenntarthatóbb, energiatakarékosabb, szebb és jobb lesz, méghozzá hamarabb, mint bárki gondolná. Minden optimizmus ellenére viszont egyelőre még nem tartunk ott, és bár az utószóban részletezett vízió szerint az eddigi hihetetlen fejlődés a chipek és a mesterséges intelligencia előretörésével csak felgyorsul, és mindenki részesül majd az áldásaiból, ez túlságosan is rózsaszín álomnak tűnik – de ki tudja, hátha mégis Conwaynek van igaza. – Dippold Ádám
A telibe talált nyolcvanas évek Budapest félhomályában
Jánossy Lajos: Örök hely és mindenhol idő
Kis idők nagy tanúja. De mondhatnánk mocskos időket is, ha már a rock and roll irodalom és a budapesti félmúlt vizein evezünk. Jánossy regényének címe a Neurotic zenekar egy dalából való, a könyv tere és ideje a kádárizmus. A szerző Hamu és ecet című előző regényében is részben ezzel az idővel akart számot vetni, valamint a fejlődésregény műfajával és önnön felnövekedésével. Most még alaposabban száll alá ebbe a korba, az élhetetlen nappalokba, a végeérhetetlen éjszakákba, a pesti helyek és figurák mélyvilágába. De ne arra számítsunk, hogy önpusztító és önemésztő magyar valóságlenyomatot kapunk. Szórakoztató és egyben (különös módon) reménykeltő is ez a világ, a hazai hetvenes-nyolcvanas évek, hiszen Budapest félhomályában, a vörösen pislákoló Biztosítás, biztonság! neonreklám alatt, a pártállam által szavatolt és végtelenített szürkeségben mégiscsak elképesztő történések, emberek, mondatok ragyognak fel. Heroikus pózok, rejtett kulturális kódok, félresiklott szerelmek, életbevágó filmek és könyvek, féldecik és kormányzatok. Ebbe a világba nő bele, itt válik felnőtté a főhős és ebben kíséri végig őt doppelgängere, a Mosodás, aki mindent jobban tud, mindenre jobban emlékszik.
Nagyon félreértenénk a dolgot, ha nosztalgiaregényként olvasnánk ezt a könyvet, mert nem az. Kevésre emlékszünk és még kevesebbet meséltünk el erről az évtizedünkről, a hosszú nyolcvanas évekről, amely a lengyel felkelés előtt kezdődik és a rendszerváltás után végződik. Miközben családregény-töredéket és énregényt ír, Jánossy erre tesz kísérletet. És azt sem hallgatja el, hogy az évtized elmúltával folytathatatlanná válik gondosan kialakított létmódja. Másképp kellene élni, csak az nem látszik, hogy hogyan. A regény színházi adaptációja már műsoron a Katonában, Itt élet címmel. Ez a regény egyik kulcsfogalma: az itt-élő-itt élet elfogadja a realitást, a nem-itt-élő-itt élet itt zajlik ugyan, de mégis, a hivataloson, a formálison, a konszenzuson kívül. Kicsit kiagyalt ez a nyelvi és egzisztenciális lelemény, de hát az akkori idők létformáira nem nagyon vannak (még) szavaink. Ezzel együtt, a Katonába is szép lett volna áthozni az eredeti regénycímet, amelyik ezerszer jobban telibe találja a nyolcvanas éveket, mondjon bármit is a múltról Pajor Tamás a Partizánban. – Nagy Gergely
Oregontól az Arrakisig, az Arrakistól a Földig
Lente Gábor: Tudomány a Dűne univerzumában
Világépítőnek lenni egyfajta szent őrületet kíván: Tolkien aprólékosan kidolgozott nyelvei, Középfölde térképe, Westeros a Trónok harcából, vagy akár éppen Frank Herbert Dűnéje is egy-egy olyan univerzum, amelyben a rajongók hajlamosak úgy elveszni, hogy aztán késhegyig menő vitákat folytatnak arról, hogy vízrajzilag helytálló-e a folyók ábrázolása, vagy hány péktörp kell ahhoz, hogy meg lehessen vele etetni Mória egész lakosságát. A fantasy esetében még lehet mágiára hivatkozni (bár arra is csak az adott univerzum szabályai szerint), a sci-finél viszont már egy kicsit más a helyzet. A Dűnénél még inkább: Herbertet egyenesen egy tudományos kísérlet ihlette az első regény megírására, a többi meg, ahogy mondani szokás, már történelem.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a Dűne-univerzumban minden realisztikus lenne, sőt. Lente Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Fizikai Kémia és Anyagtudomány Tanszékének vezetője könyvében mégis megpróbálja közelíteni valahogy Herbert fantáziavilágát a valósághoz – mármint a földihez. Hogy lehet meghatározni, hogy hol játszódik a történet? Lehetséges a csillagközi utazás? Lente ezekre a földi fizikára és tudományra lefordítható válaszokat ad, de közben nem arra törekszik, hogy csúfot űzzön Herbertből, mellesleg pedig tönkretegye az olvasók szórakozását. Miért is tenné; már a könyv fülszövegéből is (és aztán magából a könyvből még inkább) kiderül, hatalmas Dűne-rajongó. Nem is célja, hogy bemutassa, hol „téved” a fantázia, Asimovot idézve meg is jegyzi, hogy az írói fantáziának nem kötelező tiszteletben tartani a fizika egy-egy alaptörvényét, csakhogy utána jobban teszi az író, ha ehhez következetesen ragaszkodik is.
Lentét nem is ezek az esetek érdeklik: az űrutazásról szóló részben leírja, hogy milyen nehézségekbe ütközne ez a gyakorlatban, és azt is ismerteti, hogy a szóba jöhető lehetőségek közül melyiket alkalmazhatnák a Dűne navigátorai (a tér hajlításával juttatják célba az űrhajókat). Ezt az általános relativitáselmélet lehetővé is tenné számukra. Ennek a gyakorlati része homályos ugyan, Herbert nem is fejti ki alaposabban, de legalább van egy egérút, ami lehetővé tenné ezt (már ha egy sor dolgot előzetesen igaznak fogadunk el, például azt, hogy befolyásolni tudjuk a tér görbületét). A vízvisszanyerő ruha szintén nem légből kapott ötlet, igaz, ahogy erre Lente is felhívja a figyelmet, épp az, hogy az izzadságot nyeri vissza, ráadásul a filmben fekete is, nem számít épp optimális megoldásnak – ha ugyanis az izzadság nem tud elpárologni, nem is hűti az embert. De hasonló megintcsak létezik, és ha létezik, hát Lente le is írja, mi az, és hogy működik.
Az egész könyv ilyesmiken alapul, és bár magáról a Dűnéről nem sok újat mond, a való világról annál többet, valahogy úgy, mintha visszafelé játszaná el azt, ami Herbert dűnemegfigyelése után elindult a szerzőben – csakhogy Frank Herbert az oregoni dűnéktől jutott el az Arrakisig, Lente pedig az Arrakisról a Földig. Mindkettő érdekes utazás. – Dippold Ádám
Végzetül pedig szerényen ajánlanánk magunkat is olvasnivaló és ajándék gyanánt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
