„Egy jó könyvesbolt csak egy olyan úri fekete lyuk, ami tud olvasni” – írta valahol Terry Pratchett, az ember, aki fantasyparódiákból épített fel egy világot, amiért lovaggá is ütötték, és ezért képes volt egy varázskardot is kovácsoltatni. Valahol máshol azt is írta, hogy a könyvek nagy tömegben megnyitják az L-teret, emiatt fordulhat elő, hogy a könyvtárosok és antikváriusok képesek utazni térben és időben is, és épp ezért történhet meg, hogy egyes boltokban még olyan univerzumból érkező eladókkal is találkozhatunk, akiknek a világában a posztópapucs viselése sikkesnek számít.

Ahhoz, hogy elkerüljük ezt a sorsot, nem árt szelektálni a könyvek között – ehhez nyújt segítséget a Qubit listája, amelyben szigorúan szubjektívan és egyáltalán nem fontossági sorrendben összegyűjtöttük, hogy mit érdemes megvenni az idei kínálatból, miről írtunk vagy miről kellett volna, és persze azt is, hogy a posztópapucsos időutazókon kívül kinek ajánljuk a kiadványokat.

Sarlatánok fehér köpenyben

Pléh Csaba – Nyíri Kristóf (szerk.): A tények utáni világ mítosza

Régi panasz, hogy baj van a világgal, a tanulmánykötet szerzői pedig arra keresik a választ, hogy mi is az a tények utáni világ, miért baj, hogy kialakult, mi a szerepe ebben a filozófiának és a természettudománynak, és miért mondhatta Semjén Zsolt, hogy az evolúció csak egy hipotézis (ez alatt a miniszterelnök-helyettes feltehetően arra gondolt, hogy csak egy hipotézis a sok közül). A könyv persze nem ad választ arra, hogy mégis mit lehet kezdeni a konteósokkal, őrültekkel vagy csak simán azokkal, akik akár a megalapozatlan véleményüket is elintézik azzal, hogy ugyanannyit ér, mint egy tudományos tény, hiszen szólásszabadság van, de jól jöhet azoknak, akik szeretnének eligazodni a post-truth világának útvesztőiben.

A filozófus és a csigák

Byung-Chul Han: A föld dicsérete

Byung-Chul Han dél-koreai származású, Berlinben élő sztárfilozófus magyarul idén megjelent könyvében Heideggerrel, Rilkével, Schumannal, az árnyliliommal, a csigákkal és az ördögsáfránnyal foglalkozik, de persze nem maradhat ki a szórásból a Facebook és a lájkok diktatúrája sem. A föld dicsérete mégsem azt hozza, amit Hantól megszokhattunk: a filozófus állítása szerint megnyugodni jár a kertbe, ezért csak néhány alkalommal szapulja a modern fogyasztói társadalmat, különben jól elvan a zongorájával, a palántáival és az éjszaka illatozó növényekkel, amelyekről leginkább a romantikus költők jutnak az eszébe. Pihentető olvasmány azoknak, akik eddig is nyomon követték Han munkásságát, de már unják, hogy mindenről a Facebook tehet.

A csirke, a nyócker és a reneszánsz

Bartholomaeus Platina: A tisztességes gyönyörről és az élvezetről – az első nyomtatott szakácskönyv

Bartholomaeus Platina igazi reneszánsz emberként mindenhez értett, de mégsem filozófusként vagy történészként emlékezünk rá, hanem az első nyomtatott szakácskönyv szerzőjeként, ami latinul 1474-ben jelent meg Rómában, magyarul pedig 2022-ben Budapesten. Amellett, hogy kultúrtörténeti szempontból is érdekes könyvről van szó, a könyvben szereplő receptek némi kreativitást is megkívánnak: azt ugyan megtudjuk belőlük, hogy a szerző melyik haverja pisálja össze magát a répából készült fogásoktól, de az anyaghányadokról Platina szemérmesen hallgat. A könyvet bárkinek ajánljuk, aki Hanhoz hasonlóan megcsömörlött a modern világtól, de annyira azért nem, hogy ne higgyen az antikvitás nagyjainak és a tizenötödik századi dietetika tudományának.

Old Shatterhand a vasfüggöny mögött

Takács Róbert: Hollywood a vasfüggönyön túl

A szocializmus korának propagandája a westernben találta meg mindazt, amit az amerikai kultúrában és filmben megvetendőnek és veszélyesnek tartott, ezért is történhetett, hogy a műfajnak kétszer is meg kellett hódítania a magyar közönséget – amely cserébe úgy nyelte a vadnyugati tartalmakat, mint kacsa a nokedlit. Szegény ember vízzel főz, a vasfüggöny mögött pedig Winnetou-nak nem termett sok babér: Magyarországon hamarabb jelenhetett meg a western paródiája, mint maga a western, így annak, aki ilyesmire vágyott, be kellett érnie Limonádé Joe-val, Charles Bronson helyett pedig csak Gojko Mitić jutott neki. Westernrajongóknak és a rendszerváltás előtti kultúrpolitika furcsaságai és fóbiái iránt érdeklődők számára kötelező olvasmány az idei évből.

Címek és előítéletek

Deirdre Mask: Címek könyve

Na, ezért nem szabad a borító alapján ítélni. Az a könyv címe, hogy Címek könyve, ráadásul utcanevekről és házszámokról szól, amikor már az igazolványaink között is nehezen találni unalmasabbat a lakcímkártyánál, pedig Deirdre Mask könyve rendkívül izgalmas példákkal illusztrálja, mit jelenthet egy ember vagy akár egy társadalom életében a pontos lakcímek megléte, illetve azok hiánya. Az ókori Rómában ugyanúgy boldogultak utcanevek nélkül, mint ma Japánban, miközben India nyomornegyedeinek lakói azért nem találnak munkát, mert a bürokrácia miatt nincs hivatalos lakcímük. De a címeknek még a járványok legyőzésében is nagy szerepük van: Haitin a pontos feltérképezés miatt sikerült legyőzni a kolerát, az afrikai útvesztőben annál nehezebb mit kezdeni az ebolával. De nem kell másik kontinensre utazni, elég egy mentős fejével gondolkodni, ahogy Mask is teszi egyik legerősebb példájában: „Próbáljuk csak meg becsukott szemmel elmagyarázni, hol lakunk úgy, hogy nem használunk utcaneveket. Ha ez sikerült, próbáljuk újra, de ezúttal játsszuk el, hogy épp stroke-ot kaptunk.” (Bodnár Zsolt)

Konstruktumok, gyász és vágyakozás

Susan Cain: Keserédes – A bánat és a vágyakozás gyógyító ereje

A nosztalgiához és a vágyakozáshoz hasonlóan a keserédes is egy olyan pszichológiai kontruktum, amit eddig kevéssé kutattak, pedig kellett volna: az ember ugyan nem szereti a bánatot és a gyászt, mégis vágyik a melankolikus zenékre, filmekre és olvasnivalókra, ennek pedig pszichológiai alapja is van. Aki nem akar nagyon mélyre merülni a konstruktumok világában és nem akar PhDzni a témából, az bátran felütheti Cain könyvét, amiből kiderül, hogy mire is jók (akár evolúciósan) ezek az érzelmek, és miért nem tiszta szívás, ha valakinek éppen rossz. Ajánlott annak is, aki jól érzi magát, hogy tudja, miből marad ki, de annak is, aki rosszul, hogy tudja, hogy miért lehet rá irigykedni, win-win.

Minden elromolhat, a kvantum is

Katie Mack: A mindenség vége – Mármint asztrofizikai szempontból

A világvége még akkor is szívás, ha az ember az Apokalipszis lovasait képzeli el hozzá, de akkor meg pláne, ha az univerzum ugrálni, pattogni vagy szakadozni kezd. Katie Mack könyvéből kiderül, hogy hányféleképpen lehet vége a világnak (öt), és bár néha fájóan Twitter-kompatibilis és erőltetetten laza, közelebb hozza az olvasóhoz azt is, hogy miért olyan a világ, amilyen, miből épül fel, és ha egyszer vége lesz mindennek, az vajon milyen asztrofizikai folyamatok eredménye lesz. Világvégeváróknak, gyakorló elmebetegeknek és Twitter-fanoknak kötelező, asztrofizikusoknak ajánlott: a tudománykommunikáció nem az ördögtől való, bár igaz, néhány tá-dával és hasonlóval lehetett volna benne kevesebb.

Pattintsunk egy sört!

Bart Dániel: Az arany folyam – A sör életrajza

„A kőkori ember tehát jó eséllyel különféle hallucinogén söröket szipókázva merengett el az élet nagy kérdésein, és kezdte el kiépíteni azt a mesterséges univerzumot maga köré, melyen érdemes volt élnie” – írja Bart Az arany folyamban, és ez még persze csak a kezdet: jöhet bármi, az emberiség kedvét még nem sikerült elvenni a sörözéstől, és ez így is van jól. A könyv a kezdetektől Dreher Antalig és a mai sörforradalomig kíséri végig az ital történetét, és még az is kiderül belőle, hogy miért rossz az amerikai sörök többsége. Sörisszáknak és sörnemisszáknak is ajánlott, természetesen egy pofa sör mellett, mert ha a szerzőnek igaza van, sörözni nem csak úri luxus, hanem spirituális kötelezettség is, az ilyesmivel pedig nem szabad viccelni.

Baktay Ervin és a Blahán pánsípozó indiánok

Laczó Ferenc és Varga Bálint (szerk.): Magyarország globális története

Megállítottuk a törököket, megvédtük Európát, mégsem érti senki a magyart – gondolhatná az ember a középiskolai történelemórák vagy egy közmédiával eltöltött fél óra után, de a történelem azért nem ennyire fekete-fehéren működik, ahogy ez Laczó és Varga könyvéből is kiderül, amelyben 82 történész, irodalmár, néprajzos, közgazdász és szociológus próbálja megvilágítani mikrotörténeteken keresztül az elmúlt 150 év eseményeit. Van benne Túró Rudi (sajnos nem igazi), kelet-ázsiai expedíció, spanyolnátha, Julius Meinl-csemegeüzlet és Baktay Ervin is, szóval a sokszínűségre nem lehet panasz. A könyv szerkezetében Patrick Boucheron francia történész 2017-es könyvét, a Franciaország világtörténelmét követi, de jellegéből adódóan persze magyar eseményekkel foglalkozik, az olvasása mindenkinek ajánlott, aki még emlékszik a Meinlre vagy vett már másolt kazettát az aluljáróban a perui pánsíposoktól.

A bagoly, a turul és a keselyű esete

Haraszthy László – Bagyura János: Magyarország ragadozó madarai és baglyai

1943, Nagy Jenő Európa ragadozó madarai című kötete után idén jelent meg először magyar nyelven olyan enciklopédikus igényű összefoglaló, amely tudományos alapossággal ismerteti az ország területén előforduló sasokat, baglyokat és héjákat. Haraszthy és Bagyura nagy összefoglalója két vaskos kötetből áll, és van benne minden, ami szem-szájnak ingere a turultól a dögkeselyűn át a barna kányáig, a könyv 1618 oldalán 48 madárfajról esik szó, de azokról aztán minden kiderül a fej- és lábformájukról a kóborlási sajátosságaikig. Bónusz: a könyvben van kuhi is.

Címlapkép: Urbán Tamás / Fortepan

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás