Az Egyesült Államok legjelentősebb növénytermesztő régióiban élők harmada veszélyesen sok gyomirtónak van kitéve a mindennapokban, derítette ki korábban egy 15 ezer amerikait bevonó átfogó kutatás. A PNAS folyóiratban január közepén publikált új tanulmány szerzői szerint a legelterjedtebb készítmények hatóanyaga miatt az 1990 utáni évtizedekben az agrárállamokban az átlagosnál korábban és alacsonyabb születési súllyal jöttek a világra a csecsemők, akiknél ezért később is magas maradt a fertőző betegségek, illetve a megkésett fejlődést kísérő tanulási zavarok kialakulásának kockázata. Az Oregoni Egyetem ökológiai közgazdászai azt állítják, hogy mindez szövetségi szinten évente több mint 1 milliárd dollárral növeli az egészségügyi és oktatási kiadásokat.

A legriasztóbb, hogy a negatív tendenciák szignifikánsan a leghátrányosabb helyzetű csoportokban a legmarkánsabbak – emeli ki a kutatást bemutató Science. Bár az oregoni kutatók a glifozátterhelés egyéni mértékét az erre vonatkozó vizsgálatok és adatok hiányában nem tudták számításba venni, eredményeik alátámasztják a hatóanyag magas környezeti expozíciója és a várandóság rövidebb időtartama közötti, az elmúlt évek klinikai esettanulmányaiban leírt közvetlen kapcsolatot. Márpedig az alacsony születési súly bizonyítottan növeli a diabétesz, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. (Laboratóriumi állatkísérletek korábban azt is igazolták, hogy glifozát és bomlástermékei képesek megzavarni az emlősök reprodukciójának hormonális szabályozását is.)

GMO-zónák

Az Oregoni Egyetem kutatói azokban az agrárrégiókban vizsgálták az amerikai Monsanto vegyszergyár St. Louis-i laboratóriumában 1970-ben előállított, 1974-től világszerte forgalmazott „gyenge szerves sav” ökotoxikológiai hatásait, ahol az elmúlt évtizedekben a legtöbb ilyen hatóanyagú készítmény fogyott, vagyis ahol az 1990-es évek eleje óta termesztik a cég GMO-növényeit, a transzgenikus eljárással glifozátrezisztensé módosított kukorica-, gyapot- és szójafajtákat.

A kutatók több mint 10 millió, 1990 és 2013 között a rurális régiókban született amerikai adatait elemezve jutottak arra, hogy a magzati és újszülöttkori paramétereket alapvetően befolyásolja a születési hely adott évi GMO-termesztési intenzitása és a környékbeli monokultúrákra kipermetezett glifozát mennyisége, ami mostanra az évi 127 ezer tonnát is meghaladja az országban. Az adatok alapján egyértelműnek látszik, hogy a herbicidnek nevezett gyomirtó hatással van a várandóság időtartamára, a csecsemők születéskori testtömegére és ezáltal a vidéki népesség fizikai és mentális egészségére.

Kiderült az is, hogy a negatív tendenciák azután jelentkeztek, hogy a kilencvenes évek közepén szabad utat kapott a GMO-k szabadföldi köztermesztése az USA-ban. 2005-re a glifozátrezisztens kukorica-, szója- és gyapotfajták által dominált megyékben az átlagosan 1,5 nappal korábbra született csecsemők átlagosan 30 grammal voltak kisebbek a hagyományosan nemesített fajtákat termesztő agrárvidékek szülötteinél. A mostani eredmények egybevágnak azokkal a még 2023-ban publikált vizsgálatokkal, amelyek Brazília mezőgazdasági területein – ahol a glifozát alkalmazási aránya kétszer olyan magas, mint az Egyesült Államokban – növekvő mértékű csecsemőhalandóságot és gyermekkori rákos megbetegedést mutattak ki, írja Science.

Gyomvilág

A világszerte szántóföldi és kertészeti kultúrákban használt, különböző márkaneveken és összetételben forgalmazott vegyületet 2015-ben az ENSZ rákkutatási ügynöksége, az IARC ugyan a „valószínűleg rákkeltő az emberek esetében” kategóriába sorolta, ennek ellenére az Environmental Sciences Europe folyóiratban közölt átfogó tanulmány szerint a laboratóriumokban a legutóbbi évekig javarészt csak a hatóanyagnak való közvetlen kitettség következményeit vizsgálták.

Pedig a Monsanto Papers címen ismert, 2017-ben az amerikai igazságszolgáltatás által összeállított jelentés azt tanúsítja, hogy a vállalat 1999-től biztosan tudott a glifozát mutagén és toxikus hatásairól. Az amerikai cég ennek ellenére „ócska tudománynak” minősítette az IARC szakvéleményét, és rejtett motivációval, illetve azzal vádolta a szervezetet, hogy részrehajlóan válogat a tanulmányok között. Ezzel párhuzamosan a gyomirtó rákkeltő hatását megkérdőjelező peres eljárások ezrei indultak az Egyesült Államokban.

2019-ben aztán a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) és a Washingtoni Egyetem kutatói korábbi esettanulmányokat alapján arra jutottak, hogy 41 százalékkal nőtt a non-Hodgkin limfóma (az immunrendszert támadó, rosszindulatú daganatos megbetegedés) kialakulásának esélye a munkájuk során glifozát hatóanyagú szerekkel dolgozó embereknél.

A 2017 óta permanens glifozátháború által sújtott Európában azt is kimutatták, hogy a gyomirtó jelentősen károsítja a méhek bélflóráját, és hatással van az immunrendszerükre, így szerepet játszhat a tömeges méhpusztulásokban. Egy magyar vizsgálat azt is igazolta, hogy a glifozát erősíti az egyik legveszélyesebb szuperbaktérium antibiotikumrezisztenciáját. Eközben az Európai Unió által megrendelt átfogó agrár-környezetvédelmi kutatás feltárta , hogy a kontinens termőtalajainak 45 százaléka glifozáttal vagy annak bomlástermékeivel szennyezett.

A legfrissebb eredmények azt mutatják, hogy a glifozáttartalmú szerek nem szándékolt mellékhatásai a talajlakó mikroorganizmusoktól a gyűrűsférgeken, rovarokon és puhatestűeken át a kétéltűeket, hüllőket, madarakat és emlősöket is magában foglaló gerincesekig a teljes faunát érintik. Az élettani hatások egyik kiváltó mechanizmusa az oxidatív stressz, ami negatív hatással van a biokémiai paraméterekre.

A DNS-károsodások mellett a glifozát és bomlástermékei hosszabb távú fiziológiai, viselkedési és ökológiai zavarokat indukálnak. A kutatások ritkán veszik figyelembe azt a mezőgazdasági gyakorlatot, hogy a gyomirtókat egy tenyészidőszak alatt két-három alkalommal is alkalmazzák, márpedig az ugyanazon a területen használt más növényvédő- és agrokémiai szerekkel kölcsönhatásban a glifozátok fokozottan befolyásolják az adott ökoszisztémák egészséges működését. A gyomirtókban kimutatott szennyeződések (például az olyan nehézfémek, mint az arzén, a króm vagy a kobalt) további környezeti és élelmiszerbiztonsági kockázatokat jelentenek. Ezek a hatások még kritikusabbak, mivel a glifozátok világszerte széles körben elterjedtek, és kölcsönhatásban vannak más szennyező anyagokkal és környezeti stresszorokkal.