Semmi akadálya, hogy meghosszabbítsák a glifozát tartalmú gyomirtószerek forgalmazási és legszélesebb körű használati engedélyeit az Európai Unió (EU) tagországaiban – foglalható össze az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) július elején közleményként kiadott szakvéleménye.

Bár az EFSA nem vitatja, hogy a glifozáttartalmú termékek károsíthatják a biológiai sokféleséget, valamint negatívan befolyásolhatják az idegrendszer és a mikrobiom működését, mégis a tagállamokra bízza, hogy zöld utat adnak-e a gyomirtó szer további használatának – miközben elismeri, hogy a szennyeződések „potenciális genotoxicitásának” vizsgálata hiányos.

Az EFSA teljes egészében július végétől, illetve a külsős szakértői véleményekkel együtt augusztus végétől nyilvános kockázatértékelése alapvetően befolyásolhatja, hogy továbbra is szerepelhet-e a glifozát a jóváhagyott hatóanyagok uniós listáján. Az Európai Bizottság az év végéig kénytelen lesz dönteni a kérdésben, mert a gyomirtószerek engedélye 2023 novemberében lejár.

Az európai környezet- és természetvédelmi szervezetek most attól tartanak, hogy megismétlődik az, ami 2017-ben történt, amikor a tudományos érvek ellenére az EU döntéshozó szerve simán megszavazta a gyomirtó-hatóanyag ötéves, korlátozás nélküli újraengedélyezését.

Nem kívánt mellékhatások

Az EU növényvédőszer-engedélyezési rendszere szakmai szempontból elfogadhatatlan módon figyelmen kívül hagyja a független tudományos tanulmányok sokaságát, amelyek a glifozátot súlyos egészségügyi és környezeti problémákkal hozzák összefüggésbe – állítják a Stop Glyphosate nemzetközi koalícióban kampányoló európai zöldek.

Az EFSA szakvéleményével szemben felsorakoztatott korábbi tudományos eredmények erejét növelhetik azok a glifozát elleni bizonyítékok, amelyeket az Environmental Sciences Europe folyóiratban néhány napja megjelent átfogó tanulmány ismertet. A 2010 és 2023 között folytatott nemzetközi kutatásokat összegző elemzés szerint Európában jelenleg több mint 2000 glifozátalapú gyomirtószert használnak, ugyanakkor a laboratóriumokban a legutóbbi évekig javarészt csak a hatóanyagnak való közvetlen kitettség következményeit vizsgálták.

Csakhogy a herbicidek korántsem annyira specifikusak, hogy csak a célnövényekre hassanak – fogalmaz a tanulmány angol, osztrák és magyar ökológusokból álló szerzőgárdája. A legfrissebb eredmények azt mutatják, hogy a glifozáttartalmú szerek nem szándékolt mellékhatásai a talajlakó mikroorganizmusoktól a gyűrűsférgeken, rovarokon és puhatestűeken át a kétéltűeket, hüllőket, madarakat és emlősöket is magában foglaló gerincesekig a teljes faunát érintik. Az élettani hatások egyik kiváltó mechanizmusa az oxidatív stressz, ami negatív hatással van a biokémiai paraméterekre.

A DNS-károsodások mellett a glifozát és bomlástermékei hosszabb távú fiziológiai, viselkedési és ökológiai zavarokat indukálnak. A kutatások ritkán veszik figyelembe azt a mezőgazdasági gyakorlatot, hogy a gyomirtókat egy tenyészidőszak alatt két-három alkalommal is alkalmazzák, márpedig az ugyanazon a területen használt más peszticidekkel és agrokémiai szerekkel kölcsönhatásban a glifozátok fokozottan befolyásolják az adott ökoszisztémák egészséges működését. A gyomirtókban kimutatott szennyeződések (például az olyan nehézfémek, mint az arzén, a króm vagy a kobalt) további környezeti és élelmiszerbiztonsági kockázatokat jelentenek. Ezek a hatások még kritikusabbak, mivel a glifozátok világszerte széles körben elterjedtek, és kölcsönhatásban vannak más szennyező anyagokkal és környezeti stresszorokkal.

„A szárazföldi ökotoxicitásról rendelkezésre álló szakirodalom alapján és a biológiai sokféleség drasztikus csökkenése miatt arra a következtetésre jutottunk, hogy a glifozátok széles körű és nagy mértékű használata fokozott expozíciót és kockázatot eredményez, ezért ökológiailag nem tekinthető fenntarthatónak” – fogalmaz a tanulmány.

Megoldóképlet

A glifozát (angolul: glyphosate) nevű, C₃H₈NO₅P kémiai képletű N-(foszfonometil)glicin gyenge szerves savat az amerikai Monsanto óriáscég vegyésze fedezte fel több mint fél évszázada; szabadalmaztatása után a vegyület Roundup néven 1974-től került kereskedelmi forgalomba. A világszerte szántóföldi és kertészeti kultúrákban használt, különböző márkaneveken és összetételben forgalmazott vegyületet 2015-ben az ENSZ rákkutatási ügynöksége, az IARC a „valószínűleg rákkeltő az emberek esetében” címke alá sorolta.

Néhány évvel ezelőtt a Monsanto Papers néven ismert dokumentumcsomag tette széles körben ismerté, hogy a vállalat régóta tudott a glifozát mutagén és toxikus hatásairól. Az amerikai cég ennek ellenére „ócska tudománynak” minősítette az IARC szakvéleményét, és rejtett motivációval, illetve azzal vádolta a szervezetet, hogy részrehajlóan válogat a tanulmányok között. Ezzel párhuzamosan a gyomirtó rákkeltő hatását megkérdőjelező peres eljárások ezrei indultak az Egyesült Államokban.

Európában ekkor már kutatások sora mutatta ki, hogy a gyomirtó káros a rovarvilágra, például jelentősen károsítja a méhek bélflóráját, és hatással van az immunrendszerükre is, így szerepet játszhat a tömeges méhpusztulásokban. Az Európai Unió agrár-környezetvédelmi kutatásokon alapuló átfogó tanulmánya azt is feltárta, hogy az európai talajok 45 százaléka glifozáttal vagy annak bomlástermékeivel szennyezett.

Simon Gergely, a PAN Europe vegyianyag-szakértője a Qubitnek korábban elmondta, hogy bár az Európai Bizottság tavaly év végén meghosszabbította a glifozátot tartalmazó gyomirtó szerek 2022 decemberében lejáró forgalmazási engedélyét, az idén nyárra halasztott megújítási eljárásban döntők lehetnek a mostanra összegyűjtött érvek és eredmények.

Az Európai Zöld Párt (EGP) és az Európai Szabad Szövetség (EFA) közös európai parlamenti frakciójának támogatásával a Pesticide Action Network (PAN) nemzetközi civilhálózat szakértői által szerkesztett Alternatív megoldások a gyomirtásban című dokumentum közel 50 oldalon sorolja a glifozát használatát kiváltó alternatívákat. A szakértők által idézett német, olasz, dán, brit és francia kutatások eredményei egyöntetűen alátámasztják, hogy a gyomirtó szereket nem használó biogazdálkodás több évtizedes gyakorlatai révén teljes mértékben lehetséges glifozát nélkül gazdálkodni, ráadásul olyan léptékben is, hogy az kiszolgálja az élelmiszeripart.

Az európai zöld megállapodás, a Green Deal alapvetései között is szereplő módszerek a teljes élőhely egyensúlyára törekvő ökológiai gazdálkodásban már évtizedek óta használt művelési technológiák. A sokszínű vetésforgók, az egyszerre elvetett növénytársulások gyomelnyomó hatása mellett a jól gépesített mechanikai eljárásokkal kiválthatók a glifozáttartalmú szerek, bár kétségtelenül több szakmai tudást feltételez az alkalmazásuk, ráadásul több munkával is jár.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: