Annak ellenére, hogy az óceán halbiomasszájának nagy része itt él, a kutatók még mindig keveset tudnak a 200-1000 méteres mélység között fekvő mezopelágikus zóna élővilágáról. A közkeletűbb nevén homályzónaként emlegetett terület nem csak a tudósok, hanem a halászok érdeklődését is felkeltette. Mielőtt azonban megkezdődne a halászat, és ezzel potenciálisan jóvátehetetlen károkat is okozhatnának az ökoszisztémában, a kutatók megpróbálnak pontosabb képet kapni arról, hogy egyáltalán mi is van ott.

Kezdetben a kutatók csak szonármérésekre hagyatkozhattak, majd drónokkal vizsgálták a területet, de a Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) kutatói most új, természetes módszerrel próbálják megfejteni a mezopelágikus zóna titkait: szenzorokkal felszerelt északi elefántfókákkal (Mirounga angustirostris). Ez a módszer olcsóbb és hatékonyabb, mint a drága kutatóhajók felszerelése, ráadásul a kutatók szerint hosszabb vizsgálatokra ad módot, mint a korábban alkalmazott módszerek, amelyek általában csak pillanatképeket adtak a homályzóna állapotáról.

Egy út, 75 ezer zsákmányszerzési kísérlet

A műholdas vizsgálatok sem tűntek túl eredményesnek, ezek ugyanis csak az óceán felső 1 méteréről adnak képet, míg az elefántfókák többnyire a homályzónában vadásznak. Az állatok fején elhelyezett szenzorok képet és hangot is rögzítenek, emellett mérik a környezet hőmérsékletét, a víz hőmérsékletét és mélységét, valamint pontosan követik az állatok mozgását is.

A fókák a szaporodási időszak után északra indulnak egy nagyjából 2,5 hónapos zsákmányszerző útra, majd visszatérnek a partra vedleni. Ezután keletre indulnak, a 7 hónapos út alatt pedig több ezer kilométert tesznek meg. Roxanne Beltran, a kutatás vezetője szerint ez alatt az időszak alatt minden egyes állat nagyjából 75 ezer zsákmányszerzési kísérletet tesz – ezeket a fejükre szerelt szenzor rögzíti, ami érzékeli, ha a fóka kinyitja a száját vagy meglódítja a fejét.

Beltran szerint a fókák azért is számítanak kiváló kutatóknak, mert mindig ugyanoda térnek vissza párosodni és vedleni, ezért a felszerelés pótlása, illetve az egyes egyedek alaposabb vizsgálata is elég egyszerű, ráadásul az egyetem évtizedek óta nyomon követi a populáció sorsát, ezért a fókák egészségi állapota és a kölykök túlélése alapján nem csak a homályzóna mostani, hanem a múltbéli halpopulációjáról is becsléseket tudnak tenni.