A közönséges levesteknősök meglepő rugalmassággal alkalmazkodnak a felmelegedéshez
A trópusi, szubtrópusi és a mérsékelt égöv melegebb vízű tengereiben egyaránt honos közönséges levesteknős (Chelonia mydas) ugyan több fészakaljnyi tojást is lerak az évente alig néhány hétig tartó párzási időszakában, ám a statisztikák szerint százból csak egy-két példány marad életben egyéves korára. A természetes populációdinamikai sajátosságok, valamint a túlhalászás és a környezetszennyezés miatt a faj hosszú ideje állandó tagja a természetvédelmi világszövetség, az IUCN vörös listájának.
Az antropogén klímaváltozással járó felmelegedés, illetve a hőmérsékleti szélsőségek végképp a kihalás szélére sodorhatják a közönséges levesteknősöket. Ám az állatok úgy tűnik evolúciós léptékben rendkívül gyorsan alkalmazkodnak a változások bizonyos részéhez – hívja fel a figyelmet a Cosmos. Legalábbis ezt állítja a magazin által idézett rangos Proceedings of the Royal Society B folyóiratban most megjelent tanulmány, amelynek szerzői a faj Cipruson költő populációjánál azt figyelték meg, hogy a tengeri hüllők a szokottnál korábban rakják le tojásaikat.
Ez azért meglepő, mert, mint ismert, a közönséges levesteknősöknél a külső hőmérséklet határozza meg a tojásból 2-3 hónap után kikelő egyed nemét: 30 Celsius-fokos átlaghőmérséklet esetében 1:1 a nemek aránya, 28 foknál viszont kizárólag hímek, 32-nél viszont csak nőstények jönnek a világra.
A szóban forgó észak-ciprusi költőhelyet 1992 óta vizsgáló exeteri kutatók három évtized tengerfelszínre és a homokra is kiterjedő hőmérsékleti adatsorai, populációstatisztikái és megfigyeléseik alapján arra jutottak, hogy a teknősök az egészséges nemi arányok fenntartása végett kezdik korábban lerakni tojásaikat. A tengerfelszín hőmérsékletének 1 fokos emelkedés átlagosan 6,5 nappal hozta korábbra a fészekrakást.
A kutatók szerint a probléma azonban az, hogy úgy tűnik, teknősök megbirkóznak a jelenlegi emelkedő hőmérséklettel, nem világos, mennyi ideig képesek ezt megtenni, mielőtt a ciprusi körülmények már nem lesznek megfelelőek. Az ugyanis egyáltalán nem szavatolható, hogy az évszázados, esetleg évezredes fészekrakó helyeikhez ragaszkadó faj populációi keresnek, illetve találnak-e optimális hőmérsékletű alternatív lokációikat szaporodásukhoz.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: