Ismert, hogy még a törpebolygókból és törmelékből álló Kuiper-övön is túl, a – 149 millió 597 ezer 870,7 kilométert kitevő Föld-Nap távolságot jelentő csillagászati egységben (AU) mérve – 2000 AU messzeségben kezdődik és 200 ezer AU-nál végződik a jeges törmelékből álló Oort-felhő. Az is tudható, hogy itt még ugyan hat a Nap gravitációja, de a felhőt alkotó objektumok már a helioszférán kívül, a csillagközi térben találhatók. Az viszont már szó szerint ködös, hogy a Naprendszeren belüli és kívüli erők milyen alakúra formálják az Oort-felhőt.

Az arXiv preprint szerveren február 16-án publikált tanulmány szerzői az amerikai űrhivatal, a NASA Pleiades szuperszámítógépe segítségével ezeket az együtthatásokat szimulálták – írja a Live Science. A csillagászok szerint az Oort-felhőt a Nap és a „közeli” fekete lyukak, illetve csillagok által keltett „galaktikus árapály” formálja, amelynek eredménye egy két spirálkarból álló, az ismert spirálgalaxisokhoz hasonló, csak persze jóval, de jóval kisebb struktúra.

A szimuláció eredményét az Oort-felhőt alkotó objektumok hosszabb távú megfigyelésével lehetne igazolni, ám ezek az eredmények, ismerik el a tanulmány csillagász szerzői, még nem állnak rendelkezésre.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Rekordméretű üstökös közelít a Nap felé

Dippold Ádám tudomány 2022. április 13.

Az Oort-felhő felől érkező üstökös magja ötvenszer akkora, mint a hétköznapi üstökösöké. A kutatók eddig is gyanították, hogy a nagyon távoli, de nagyon fényes üstökös jó nagy lehet, de most be is bizonyították, hogy az.