Miután április elején a magyar kormány tudatosan blokkolta a természet helyreállításáról szóló uniós rendelet elfogadását, az Európai Unió (EU) Környezetvédelmi Tanácsa június 17-én mégis elfogadta az angolul Nature Restoration Law (NRL) címen futó jogszabály szövegét.

Mint áprilisban megírtuk, várható volt, hogy a soros belga elnökség mandátuma június végi lejárata előtt „kísérletet tesz a kompromisszum kialakítására”. A június 17-i szavazás tanúsága szerint a kísérlet sikerrel járt. Ezzel életbe léphet az összes EU-tagállamra kötelező érvényű rendelkezéscsomag, amely szerint 2030-ra a rendelet hatálya alá tartozó élőhelyek (erdők, gyepek, vizes élőhelyek, folyók, tavak és korallágyak) legalább 30 százalékán helyre kell állítani a természeteshez közelítő „jó” ökológiai állapotot, majd ezt 2040-re az ökoszisztémák 60 százalékán, 2050-re pedig legalább a 90 százalékukon muszáj teljesíteni. Az egybehangzó kutatási eredmények azt mutatják ugyanis, hogy az európai kontinens természetes élőhelyeinek több mint 80 százaléka finoman szólva sincs megfelelő ökológiai állapotban.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a WWF Magyarország értesülései szerint „a tagállamok lakosságának 66,07 százalékát képviselő 20 ország többségével a törvényt hivatalosan is jóváhagyták, köszönhetően annak, hogy az osztrák környezetvédelmi miniszter, Leonore Gewessler az utolsó pillanatban közbelépett, megváltoztatta az ország korábbi álláspontját és megmentette a jogszabályt”.

Viharos előzmények

Mint azt március 25-én megírtuk, az Európai Bizottság 2022 júniusában terjesztette elő a természet helyreállításáról szóló rendelet javaslatát az EU szárazföldi és tengeri ökoszisztémáinak tartós regenerálásáról. Idén február 27-én az Európai Parlament (EP) 24 tartózkodás mellett 329 igen és 275 nem szavazattal elfogadta az NRL-t. Bár a hivatalos menetrend szerint a tagállamok kormányaiból álló Európai Tanácsnak utolsó lépésben, puszta formalitásként már csak jóvá kellett volna hagynia a rendeletet, a Qubit az EP sajtószolgálatától megtudta, hogy a március 25-én hétfőre kiírt procedúra előtt

„több ország is meggondolta magát. A Tanács belga elnöksége ezért elhalasztotta a végső jóváhagyást, nem tudni meddig.”

Az MME keddi közleménye szerint „a jogszabály az uniós jogalkotás történetének egyik legzavarosabb útját járta be. Miután túlélt egy példátlan és abszurd dezinformációs kampányt, amelynek célja az volt, hogy az Európai Parlamentben megsemmisítsék az NRL-t, a Környezetvédelmi Tanácsban a jogszabályalkotás legutolsó lépcsőfokán az elutasítás veszélyével kellett szembenéznie, miután a magyar kormány, megváltoztatva az álláspontját, az ellenzők táborához csatlakozott. Ekkor a WWF Magyarország partnereivel, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel és a Magyar Természetvédők Szövetségével újra felszólalt annak érdekében, hogy visszafordítsa a kormány álláspontját. Végül azonban a törvény támogatása győzött, annak ellenére, hogy Magyarország a 6 ellenző között maradt Finnországgal, Hollandiával, Lengyelországgal, Olaszországgal és Svédországgal együtt”.

Gazdasági előnyök

A Qubiten többször is írtunk róla, hogy az élőhelyek védelme, természetközeli helyreállítása, netán visszavadítása nem csupán széplelkű altruizmus, de jelentős haszonnal kecsegtető üzleti befektetés is egyben. Az ökoszisztéma-szolgáltatások tudniillik azok a könnyedén forintosítható javak, amelyekkel a természet „meghálálja” a törődést.

Bár az Orbán-kabinetnek mostanra ugyan sikerült szinte teljesen kivéreztetnie az állami természetvédelmet, az elmúlt években számos olyan intézkedés történt Magyarországon, ami összhangban van a tervezettel. A 2021-ben a kacifántos Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia címen becikkelyezett magyar klímavédelmi irányelvek, az aktuális Közös Agrápolitika (KAP) támogatási struktúrájában kiemelten dotált termőföldvédelmi és vízmegtartási intézkedések a szó minden értelmében megágyaztak a természetes élőhelyek helyreállítását szolgáló EU-s rendeletnek. Ráadásul, mivel a regenerálás zömében a már meglévő Natura 2000 területekre, illetve a jelenleg is védelem alatt álló élőhelyekre koncentrál, és Magyarország összterületének 21 százaléka ilyen, „mindössze” állapotuk javításával teljesíthető a célkitűzések túlnyomó többsége.

A „helyreállítási intézkedések hatálya alá tartozó területeken kívül” az EU-s intézkedéscsomag a városi zöldfelületek növelését, a gazdasági és társadalmi hasznot nem hajtó és a folyók átjárhatóságát akadályozó gátak elbontását és árterek egyáltalán nem teljesíthetetlen helyreállítását tűzi ki még célul. A tervezet ezen felül „a beporzórovar-populációk drasztikus csökkenésének megállítását, szántóföldeken a talajok humusztartalmának növelését és az agrársivatagokat színesítő tájképi elemek – például fa- és cserjesorok agrártámogatásokkal egyébként is finanszírozott – létrehozását, illetve gyepekben – szintén a beporzók védelme érdekében – lepkevédelmi intézkedéseket” irányozna elő a rendelet.

Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője korábban azzal érvelt az NRL mellett, hogy a „világ GDP-jének több mint a fele a természettől és annak szolgáltatásaitól függ. Az építőipar, a mezőgazdaság, az élelmiszer- és italgyártás nem is létezhetne természetes ökoszisztémák nélkül. A világ élelmiszernövényeinek több mint 75 százaléka állati beporzást igényel. Magyarországon a vízellátáson keresztül is milliárdokat spórol meg nekünk a természet: az ország fele használ természetes élőhelyek – folyók és erdei gyökérzóna – közreműködésével megtisztított parti szűrésű vagy karsztvizet. És nem beszéltünk a szénmegkötésről, talajképződésről és a levegő minőségére, illetve a mikroklímára gyakorolt pozitív hatásokról”.