Magyarországon 1973 óta először ütötte fel a fejét a Kisbajcson március elején azonosított ragadós száj- és körömfájás, amely a haszonállatok nagy részét kitevő párosujjú patások (szarvasmarha, sertés, juh, kecske) erősen ragályos, megfelelő intézkedések nélkül szélsebesen terjedő fertőző betegségse. A Nébih friss híre szerint április 2-án újabb két Győr-Moson-Sopron megyei településen – Darnózselin és Dunakilitin – találtak fertőzött telepet, így újabb 3500 marhát kell majd levágni a járvány további terjedésének megelőzése érdekében.

Mivel a vírus több mint 50 évig nem okozott gondot a magyar gazdáknak, az időközben protokollá váló drasztikus védelmi intézkedések, az állományok felszámolása és az azt megelőző vakcinázás megbotránkoztatta a széles közönséget, és vadabbnál vadabb elméletek kezdtek terjedni a közösségi médiában arról, hogy kik állhatnak valójában a mészárlás mögött.

Az érzelmek fűtötte vitában könnyen elsikkadnak a tudományosan megalapozott, mégis közérthető üzenetek – most egy ilyet közlünk. Az eredetileg a Facebookon közzétett írás szerzője Bendzsel Dániel állatorvos, a FuzioVet Állatkórház és a Hungarovet Állatorvosi Információs Hálózat társalapítója.

„Sokadjára, az »ötven éve nem így csinálták, nem ölték le az állatokat« témára.

1) Ma sem ölik le Magyarországon az állatokat egyelőre, csak a fertőzött állományokat. Ezt is szigorú szabályok mellett. Ezek az állatok, még ha nem is elsődlegesen a húsuk miatt tartják őket, hanem tejhasznúak, a végén vágásra kerülnek egyébként is. (Hazánkban évente kb. 60 millió baromfit, több mint 1 millió sertést és közel 100 ezer szarvasmarhát vágnak le évente.) Fontos, hogy a tiltakozók tisztában legyenek ezzel. Ahogy azzal is, hogy egy átlagos disznóvágás sem egy lightos hétvégi program az adott sertés számára, amikor hajnalban részeg emberek nyakon szúrják. Sajnos, a gazdasági haszonállatokat levágják, definíció szerint. Akinek ez nem tetszik, az legyen vegán, ez egy teljesen elfogadott és korrekt életforma, és egyben egyfajta tiltakozás is. Az emberiség döntő többsége azonban egyelőre eszik húst, fogyaszt tejterméket.

2) Ötven éve hazánk és Európa nem volt mentes a vírustól, tehát nem volt gond, hogy a túlélő állatok még évekig fertőzhettek. Ma mentesek vagyunk, létezik az Európai Unió, és minden EU-s ország mentes, ahogyan a fél világ az, szerencsére. A mentesség csak szigorú szabályokkal tartható fenn. Ezek minden tagállamra kötelezőek. Ezen szabályok szerint jártak el Angliában 2001-ben, 2007-ben, vagy éppen idén januárban, Németországban is. Ismétlem, nem is járhatunk el másképp, mert ez a jogszabály kötelező érvényű ránk is, annál csak szigorúbb lépéseket tehetünk, lásd Szlovákia.

3) Ötven éve a nem mentes, fertőzött állományok húsát, tejét is el lehetett adni külföldre: a Szovjetunió felvásárolt mindent. Ma nem. Amennyiben hagyjuk, hogy a fertőzés elterjedjen, nem csak az export válik lehetetlenné, hanem hadd kérdezzem meg: melyik aggódó fog a gyerekének, vagy magának fertőzött állományból származó tejet, húst vásárolni? Pedig nyilván ehető, meg »ez nem is egy halálos betegség«. Tegye fel a kezét, aki evett birkát az elmúlt évben! Mivel a juhágazat a húst döntő többségében külföldre értékesíti, ez exporttilalom esetén mind itthon maradna. Ki fogja nagy kedvvel elfogyasztani, pláne az átvészelt, de még vírust tartalmazó állat húsát? Vagy inkább majd együnk mentes országokból importált termékeket? Megjegyzem, ötven éve például remek áron lehetett gyapjút értékesíteni, ma veszélyes hulladék, és azért kell fizetni a gazdáknak (!), hogy elszállítsák. Most meg majd nyilván az export tilalom segít az ágazat túlélésében…

4) Ötven éve más jellegű szarvasmarhákat tartottak. A tejhozam akkor a mostanihoz képest minimális volt. Akkor egy magyar tarka adott, mondjuk, 3000 kg tejet egy évben, ma egy holstein-fríz 10 000 kg-ot. Egy betegség, étvágytalanság, vagy kifekélyesedett tőgy akkoriban nem okozott akkora gondot, mint ma. Ha egy mai fajta nem eszik, nem fejhető a betegség idején, kisebb eséllyel éli túl, és az átvészelés esetén jelentősen visszaesik a termelése. Ötven éve egy Trabant még simán, akár otthon szerelhető volt, ma egy Teslát valószínűleg nem fogunk tudni otthon megszerelni. A gazdasági haszonállatokat nagyon precíz számítások alapján tartják. A gazdaságok haszna a visszaeső termelés, a gyógykezelés költsége, az export tilalma és a romló minőség miatti csökkent felvásárlási ár miatt gyakorlatilag megszűnik, sőt, ráfizetésesek lesznek. Emlékszünk, amikor a gazdák kiöntötték a tejet a minisztérium előtt? Az a helyzet semmi nem volt ehhez képest!

Összefoglalva: ötven éve más jellegű állomány volt, más járványtani helyzet (nem volt mentesség, ma van), más szabályozási környezet (nem volt EU, ma van). Ahogyan azt sem hasonlítjuk össze, hogy milyen autókkal jártak akkor, léteztek-e határok, milyen jogszabályok voltak érvényben akkor és ma (pl. idehaza volt még halálbüntetés), úgy kérem, azt se hasonlítsuk össze, hogy miként kellett kezelni egy járványt régen, és hogyan kell ma!

Ezzel akkor is és ma is szakemberek foglalkoztak, foglalkoznak. Ahogy nem lenne szerencsés laikusoknak beleszólni abba, hogy egy orvos hogy operálja meg a nagypapa aorta-billentyűjét, egy mérnök hogyan tervezi meg egy autó fékrendszerét, egy pilóta hogy teszi le a Wizzair párizsi járatát a kifutóra, úgy talán ebbe sem kellene. Pláne nem olyan érveléssel, hogy bezzeg hogy operálták, tervezték, repülték ezt ötven éve.

Ezek a szakemberek hosszú évtizedek óta dolgoznak azon, hogy biztonságos élelmiszer kerüljön az asztalokra, és eddig is vakon megbíztunk bennük, senki nem viszi főzés előtt másodveleményezésre a megvásárolt csirkemellet vagy répát. És nem, nem a szabadkőműves mozgalom, a globalista elit, a műhúsgyárak, Izrael, Brüsszel, Soros vagy éppen a NER van a történtek mögött, hanem egy vírus, ami pár éve épp Angliában bukkant fel, év elején Németországban, most meg itt. És ahogy ugyanezekkel a módszerekkel megfékezték Angliában és Németországban, itt is meg fogják.”