A kőkorszaki rajzokkal és festményekkel díszített európai barlangok sok titkot rejtenek, de ezek közül az egyik eddig nem kapott túl sok figyelmet: a gyerekektől származó nyomok rejtélye. A Tel Avivi Egyetem kutatói szerint a jelenlétük egyáltalán nem magától értetődő: a barlangok szűkek, sötétek, könnyű bennük eltévedni, a balesetekről nem is beszélve, a késő kőkorszaki emberek mégis vállalták a kockázatot, és már kétéves gyerekeket is magukkal vittek a föld mélyébe. Úgy tűnik, hogy nem azért, mert nem volt, aki vigyázzon rájuk, és nem is csak kísérték a felnőtteket: az, hogy maguk is nyomot hagyhattak a sziklafalon, a régészek szerint arra utal, hogy az itt zajló rituálék aktív részesei is voltak.

A spanyol és francia minták alapján úgy tűnik, hogy nem elszigetelt esetekről volt szó, és az sem valószínű, hogy a gyerekek csak játszottak volna a barlangokban. A spanyol és francia barlangokban talált tenyérlenyomatok elemzése alapján úgy tűnik, hogy a vizsgált minták közül 199-et 12 év alatti gyerekek hagytak hátra, további 199-et 11 és 19 év közötti kamaszok, 119-et pedig felnőttek. Ez még az elmosódott nyomok miatt bizonytalanságot figyelembe véve is jelentős aránynak számít.

Kapcsolat a kozmosszal

Yafit Kedar régész szerint a gyerekeknek nélkülözhetetlen szerepük volt a barlangokban játszódó rituálékban: ők segítettek a felnőtteknek, valamint az egész közösségnek felvenni a kapcsolatot a kozmosszal. Míg sok elmélet csak a barlangrajzok gyakorlati hasznára koncentrál, Kedar és társai szerint a késő kőkorszaki ember nem csak vadászati sikereket várt el a barlangban végzett szertartásoktól, hanem így kommunikált a világmindenséggel, a gyerekek pedig azért számítottak jó közvetítőnek, mert a hitük szerint ők még közelebb állhattak a kozmoszhoz, ahol a születésük előtt tartózkodtak.

Ella Assaf, a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány vezető szerzője szerint a még létező törzsi közösségekben még mindig megfigyelhető ez a fajta gondolkodás, méghozzá a világ minden táján. A gyerekek mentális és kognitív szempontból is különböznek a felnőttektől, ezért sok kultúrában úgy gondolják, hogy könnyebben kapcsolatba tudnak lépni a túlvilággal, a természeti erők isteneivel és a világot irányító erőkkel.

Assaf szerint bár a különböző kultúrákban eltér, ahogy a gyerekekre tekintenek, ez az elképzelés széles körben elterjedt, ezért úgy gondolja, hogy a késő kőkorban nem attól féltették a gyereket, hogy baja esik a barlangban, hanem attól féltették az egész közösséget, hogy nem sikerül a kapcsolatfelvétel: ehhez viszont a gyerekek barlanglátogatása is kellett, akik így felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tettek az egész törzsnek.

Százmillió évvel ezelőtt kihalt állatok képét festették a falra a busmanok

Dippold Ádám tudomány 2024. szeptember 19.

A szan vagy busman törzs tagjai gyakran találkozhattak a dicynodonták fosszíliáival, de élő állatot egész biztosan nem láttak. A barlangrajz az 1800-as évek elején készült festmény egy friss vizsgálata szerint a mitikus szarvas kígyó nem más, mint egy növényevő őslény.

Ez a 44 ezer éves vadászjelenet az eddigi legősibb barlangrajz

Qubit.hu tudomány 2019. december 12.

Az urán-tórium kormeghatározás szerint a celebeszi barlangrajz kétszer annyi idős, mint az eddig ismertek. Úgy tűnik, a paleolit művészet nem úgy, vagy nem akkor fejlődött ki, ahogy eddig gondolták.

Videóajánló: 12 ezer éves, több kilométer hosszú festménysorozat titkairól mesél egy barlangrajzkutató

Radó Nóra tudomány 2022. március 27.

Jeff LaFave igyekszik megfejteni, hogy vajon amazóniai óriáslajhárokat, hatalmas elefántféléket és teveféléket ábrázolnak-e a kolumbiai Serranía de la Lindosa mágikus, sziklákba vésett rajzai.