Fény derült a Plútó kéken tündöklő légkörének titkára

június 16.
tudomány
  • Link másolása
  • Facebook
  • X (Twitter)
  • Tumblr
  • LinkedIn

A NASA New Horizons űrszondája 2015-ben haladt el a 2006-ban törpebolygónak leminősített Plútó mellett, a Földre visszaküldött képek és adatok alapján egyértelművé vált, hogy a Naprendszer egyik legizgalmasabb égitestéről van szó: a kékes színű, ködös légkör alatt vízjég borította krátereket, fagyott nitrogénből álló gleccsereket és 3-4 kilométer magas hegyeket figyeltek meg.

A James Webb űrteleszkóp segítségével most azt is sikerült igazolni, hogy a törpebolygó mintegy 300 kilométer vastag, kéken tündöklő több rétegű légköre páratlan a maga nemében – írja a Live Science.

A Plútó és légköre
Fotó: NASA/JHUAPL/SwRI

A Nature Astronomy folyóiratban június elején megjelent tanulmány szerzői már 2017-ben felvázolták elméletüket, amely szerint a nitrogén és metán mellett összetett szerves molekulákat is tartalmazó légkör alapvetően befolyásolja a törpebolygó éghajlati viszonyait. A számítógépes modellek alapján azt sugallták, hogy ezek a részecskék nappal elnyelik a napfényt, éjszaka pedig infravörös energiaként visszabocsátják az űrbe, sokkal hatékonyabban hűtve a légkört, mint azt az üvegházhatású gázok jelenléte magyarázhatná.

A pontos méréseket a James Webb beüzemeléséig a törpebolygó alacsony pályán keringő Charon nevű holdja akadályozta. Az űrteleszkóp infravörös tartományban végzett mérései mostanra azonban tisztázták, hogy a Plútó felső légköre -333 Fahrenheit-fok (-203 Celsius-fok), a korábban gondoltnál legalább 30 fokkal hidegebb, ennek köszönhető a planéta stabilan jeges éghajlata.

A kutatók úgy vélik, hogy a Plútóhoz hasonlóan az összetett szerves molekulák segítették a földi hőmérséklet stabilizálását és ezzel a korai élet kialakulását. Mint a Live Science-nek elmondták: a törpebolygó légkörének további tanulmányozásával új ismereteket szerezhetünk azokról a körülményekről, amelyek a korai Földet élhetővé tették.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: