Egy marsi kőzetdarab ugyan elvitte a show-t a Sotheby’s júliusban zajlott Geek Week című aukciósorozatán, de a meteorit a maga ötmillió dolláros leütési árával sehol sem volt az ugyanott elkelt dinócsontvázhoz képest. A 4-6 millió dollár becsértékű őslénylelet végül ennek hatszorosáért, jutalékokkal együtt 30,5 millióért kelt el. A négy ismert Ceratosaurus nasicornis csontváz egyikéről van szó, fiatal példányról, amely 154-149 millió éves lehet. Leginkább a Tyrannosaurus rexre hasonlít, de annál kisebb méretű. Szenzációs árért ment el, de a rekordot egy másik dinócsontváz tartja: a Sotheby’s tavaly 44,6 millió dollárért adta el a valaha talált legnagyobb és legteljesebb Stegosaurus csontvázat. Az Apex becenevű csontkollekciót a hedge fund milliárdos Ken Griffin vásárolta meg.

De hogyan lettek a dinók az árverési piac sztárjai, kik és miért vesznek őrült összegekért őslény csontvázakat? Ennek járt utána cikkében az Artnet. Eszerint a csontgyűjtés egyáltalán nem újkeletű. Augustus római császár, aki Krisztus előtt 27-től Kr. u. 14-ig uralkodott, a feljegyzések szerint tekintélyes csontgyűjteményt halmozott fel, a csontokat Suetonius „óriásokhoz” tartozóként írt le. Maga a „dinosauria” kifejezés, amely „szörnyű gyíkot” jelent, azonban ehhez képest nem olyan régen, 1841-ben jelent meg, és egy brit tudós, Richard Owen vezette be.

Dinókhoz tartozó fosszíliák, csontok, csontvázak újabban nemcsak árveréseken, hanem hagyományos művészeti vásárokon is megjelennek, például a Frieze Masters-en, Londonban. Az októberi vásáron biztosan szerepelni fog egy Triceratops koponya, 68-65 millió éves lehet és várhatóan közel 800 ezer dollárért teszik majd ki, ami azért is érdekes, mert komoly csontvázgyűjtőből nincs túl sok, és kérdés, hogy például festménygyűjtőkből, vagy a szecessziós textíliák kedvelőiből válnak-e tudományos ritkaságokat vásárlók.

A júliusban elkelt, 30 milliós csontváz vevőjéről egyelőre annyit tudni, egy amerikai intézménynek ajánlja fel az új szerzeményét. Azonban a kortárs csontgyűjtés ezzel együtt számos etikai kérdést vet fel a hozzáférés, a tárgyak származása, a tudomány privatizációja szempontjából, és vannak, akik az egészet sokkal szigorúbban szabályoznák.

A csontvázak vásárlói sokfélék, az Artnet példákat is hoz. Abu-Dzabi 2020-ban 31,8 millió dollárért vásárolta meg Stant, egy teljes T. rex fosszíliát a Christie’s aukcióján, ez a tervek szerint az Egyesült Arab Emírségek új Természettudományi Múzeumában lesz kiállítva, amely idén decemberében nyílik majd meg. De dinómaradványokat vásárolt már Nicolas Cage, Leonardo DiCaprio és Russell Crowe is, azaz a részben Hollywood filmipara által felépített dinókultusz Hollywood sztárjaira is hat. A kultusz hatását erősíti meg Ken Griffin is, a fent említett Stegosaurus tulajdonosa, aki a Bloombergnek azt mondta, mindig is imádta a dinoszauruszokat, lenyűgözte bolygónk történetének ez a korszaka. „Az pedig, hogy gondoskodhattam arról, hogy az Apex, az egyik legfantasztikusabb valaha talált fosszília Amerikában maradjon, és generációkat fordítson a tudomány felé, olyan lehetőség volt, amit nem hagyhattam ki.” Az altruista szándék célba ért: a csontváz jelenleg az American Museum of Natural Historyban látható.

A csontgyűjtés azonban egyfajta szürke zóna, leginkább a proveniencia, azaz a származás, eredet, előtörténet szempontjából. Az szinte biztosra vehető, hogy az E-bayen megjelenő dinócsontváz-apróhirdetések legtöbbjénél homályos az eredet.

Persze, ha elég garancia számunkra a 71 ezer forintos „Triceratops csontkövület” eredetiségére az, hogy az eladó 96 százalékban pozitív véleményeket kapott eddig, akkor tényleg nem kell aggódni, mit veszünk. De ahhoz már biztosan szakértő kellene, hogy megítéljük, mi is ez a 830 ezer forintos, „Dinoszaurusz combcsont csirke csont – dinoszaurusz fosszília, Hell Creek formáció kréta”, megjelölésű, valóban zavarba ejtő méretű csont.

Az Egyesült Államokban legális a fosszíliák feltárása, gyűjtése, eladása és exportja, amennyiben azokat magántulajdonban lévő földön találták. Ez megmagyarázza, miért van, hogy az utóbbi időben a piacon feltűnt legdrágább fosszíliák jobbára az USA-ból származnak. Kínában és Mongóliában, ahol szintén sok a lelet, tilos a fosszíliákkal való kereskedelem, Brazília minden őskövületet szövetségi tulajdonnak tekint, és itt már 1942 óta tilos ilyesmivel kereskedni.

Természetesen létezik illegális, vagy féllegális csont- és fosszíliakereskedelem is, Nicolas Cage például közvetve a feketepiac áldozata lett, amikor 2007-ben 276 ezer dollárért vásárolt egy Tyrannosaurus bataar koponyát egy árverésen, amelyről később kiderült, hogy Mongóliából csempészték ki. Cage akkor önként visszaszolgáltatta a leletet, de valószínűleg nem mindenki jár el így.

A Guardian éppen ezekre a tisztázatlan helyzetekre hívja fel a figyelmet cikkében, amely Apex, a Stegosaurus tavalyi meghirdetésekor jelent meg. A kis méretű fosszíliáknál, töredékeknél, fogaknál, csontoknál, koponyadaraboknál nem lehetünk biztosak abban, hogy egyrészt eredetiek egyáltalán, másrészt, ilyesmit azért sokan be tudnak szerezni különféle ásatások környékén. Ugyanakkor ha eredetiek is, nem biztos, hogy van tudományos, muzeológiai értékük. Ha azonban van, és főként, ha nagyobb leletekről van szó, akkor kérdéses, hogyan juthattak ki a megtalálási helyükről, hisz mégiscsak az adott ország tudományos-kulturális örökségét képezik. Akkor pedig talán a múzeumoknak és tudományos közintézményeknek kellene elsőbbséget élvezniük egy-egy értékes darab megtalálása esetén. A közérdek és a magánérdek ütközésére hívja fel a figyelmet a brit lap, és arra, hogy a közintézmények eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak bárhol a világon, mert nem lesznek millióik minden egyes koponyára, vagy csontvázra.

Így aztán egyre többször tűnnek fel egyben lévő csontvázak akár cégek székházaiban, akár magánotthonokban is. A National Geographic nagy összeállítása fel is sorol pár példát: mint egykor a vaddisznó, vagy szarvas trófea, úgy lóg például Triceratops koponya, pajzs és szarv egy Massachusetts állambeli, vízparti nyaraló előterében, egy ötméteres, tengeri óriásgyík váza pedig a nappaliban. Egy kaliforniai gyűjtő fürdőszobájában Ichthyosaurus, egy tengeri őslény található, egy Santa Barbara-i szoftvercégnél Tyrannosaurus koponya, egy dubaji bevásárlóközpontban pedig egy 24 méteres Diplodocus, igen, az a hosszú nyakú növényevő. A tudomány embereire viszont nagyon is szükség volna a magángyűjtemények esetében, mert nem mindig lehet tudni, mi az, amit megvételre kínálnak valahol. Pár éve a Christie’s aukciósház is kénytelen volt visszavonni egy Hongkongban árverésre bejelentett tételt, egy Tyrannosaurus rex csontvázat, mert gyanús volt, hogy túl sok benne a másolat csont.

Sem a tudósok, sem a magángyűjtők nem hagyhatók ki tehát a képből. Ez utóbbiakat legfeljebb arra lehet rávenni, hogy az értékesebb darabokat kölcsönözzék egy múzeumnak, vagy ott helyezzék tartós letétbe azért, hogy hozzáférhetők legyenek a közönség és a tudományos kutatás számára. Azt viszont senki sem tudhatja, hány nagyobb, jelentősebb, akár egyben megmaradt fosszília rejlik még a föld alatt, az is lehet, hogy soha többé nem találunk olyasmit, mint amilyen a tavaly rekordáron elkelt, 3,4 méter magas és 6 méter hosszú Stegosaurus volt.