Hétfőn reggel a Pest megyei Dabas közigazgatási határában egy vízügyi munkagép kezdte meg 700 méter hosszan egy vízelvezető csatorna félszelvényének kotrását, a csatornapart egyik oldalán pedig két szárzúzó adapterrel szerelt traktor gondoskodott a kétnaposra tervezett műveletet potenciálisan akadályozó vegetáció eltávolításáról.

A Zagyván és a Gerjén történt botrányos beavatkozásokkal ellentétben a dabasi mederkotrást helyi civilek kezdeményezték, miután egyértelművé vált, hogy a Vizet a tájba program égisze alatta a helyileg illetékes Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságnak is ki kell vennie a részét a Homokhátság vízpótlását 4,7 milliárd forintos keretösszegből idén megoldani kívánó kormányzati akcióterv végrehajtásából.

A dabasi aktivisták elhatározták, hogy az elkerülhetetlen aszályvédelmi munkálatokat a köz javára fordítják, és hivatalos állami segítséggel élesztik újra azt a csatornát, amely évtizedeken át a Dabasi-turjános természetvédelmi terület fokozattan védett láperdei növénytársulásai alól vezette le az éltető vizet.

A jászkarajenői és marispusztai civil vízőrzőkhöz hasonlóan idén tavasszal ugyan önerőből, két hónapos hivatali ügyintézést követően ők is építettek lebomló jutazsákokból egy fenékküszöböt az őszi és tavaszi csapadék megtartására a védett terület határánál az elvezető csatornába, ám a gépi erővel és a szivattyús átemeléssel operáló vízügyes segítség ennél gyorsabb és nagyobb léptékű eredménnyel kecsegtetett.

Csodák csodájára alig pár hét alatt sikerült elnyerniük a városvezetés, a megyei kormányhivatal, az erdészet, a vízügy, valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park illetékeseinek támogatását.

A 2025. augusztus 18-i reggeli gépindulásnak az volt a szigorú természetvédelmi feltétele, hogy a nemzeti park illetékes szakemberének, természetvédelmi őrének jelenlétében a kotrás megkezdésétől biztosítani kellett az állatvilág mentését, valamint a honos és inváziós fajok naplózását.

Mivel az alulfinanszírozott hivatásos természetvédelemben erre aligha akad ember, a dabasi civilek vállalták magukra a feladatot, amely a Qubit tudósítóinak pár órás helyszíni tapasztalata szerint még annál is keményebb, mint amilyennek kívülről látszik.

Kiderült, hogy a Duna-Tisza Csatorna és a Duna-völgyi főcsatorna mellékágainak elővilága meglehetősen gazdag. Már a kotrás első perceiben előkerült egy idegenhonos cifrarák, egy mocsári teknős, valamint egy növendék csuka is.

A halat és a hüllőt a kotrástól távol engedték vissza, ám a rákpestis kórokózóját terjesztő, ám arra immunis inváziós ízeltlábúnak megpecsételődött a sorsa.

Hétfőn délelőtt még nem lehetett tudni, hogy mennyi idő alatt sikerül megtölteni a természetvédelmi szempontból a zavarás és vegetáció pusztítása miatt mindenképp aggályos kotrással kitisztított, így áramlástanilag megfelelőbbé tett csatornát. A tervek szerint így is be kell vetni egy nagy teljesítményű szivattyút is ahhoz, hogy a víz eljusson a turjános területre.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapjának leírása szerint a fokozottan védett 148 hektáros természetvédelmi területen „a homokbuckák közötti mélyedésekben kialakult nyirkos teknők, laposok” alkotta mocsárszemek és a turjánnak nevezett ingoványos, mélyen fekvő rétek „a pusztulóban lévő alföldi ősi láperdők egykori képét idézik”, ahol a „kőrises égerláp erdő lombkoronaszintjét az éger és a magyar kőris alkotja”.

Bár a Qubit tudósítóinak csak az ősi láperdei zárvány széléig sikerült eljutni, azért nem firtatjuk, hogy a valóságban a „cserjeszint kutyabengében és kányabangitában gazdag. A gyepszint lágyszárú növényei közül említésre méltó a parti sás, a mocsári sás és a széleslevelű békakorsó. Ritkaság a fák tövén élő szálkás pajzsika és a tőzegpáfrány. Nagy tömegben virít májusban az erdei víztükrön a békaliliom. A terület legnagyobb nevezetessége a kosborfélék páratlan gazdagsága. A homoki kaszálók a legritkább orchideák (kosborfélék) utolsó termőhelyei, tíz, jórészt igen ritka orchideafélének biztosít a terület zavartalan tenyészőhelyet”.

Annyi bizonyos, hogy a fokozottan védett természeti értékeknek ugyanúgy szükségük van vízre, mint a dabasi határban, közvetlenül a kotrás szomszédságában viruló káposzta- és dísznövény-ültetvényeknek.