Apró, mindossze 10 kilométeres átmérőjű holdra bukkantak a csillagászok a James Webb űrtávcső felvételein: az égitest az Uránusz körül kering, az Ophelia és a Bianca holdak között. Az S/2025 U 1 még nem kapott olyan szépen csengő nevet, mint a testvérei, amelyeket hagyományosan Shakespeare és Alexander Pope költeményeinek szereplőiről neveznek el.

A felfedezést a James Webb közeli infravörös kamerájának (NIRCam) köszönhetjük, az Uránusz mellett közel 40 éve elhaladó Voyager 2 űrszonda felvételein még nem sikerült azonosítani. Matthew Tiscarenao, a SETI kutatója szerint egyetlen másik ismert bolygónak sincs annyi belső holdja, mint az Uránusznak, ami a frissen felfedezett S/2025 U 1-gyel összesen 29 holddal dicsekedhet. Ezzel nem az Uránusz az abszolút rekorder, a Szaturnusznak például 274 holdja van, igaz, ezek nem pont úgy működnek, mint az Uránusz holdjai.

Miranda, Ariel, Titania, S/2025 U 1

Ahhoz, hogy holdnak ismerjenek el egy égitestet, annyit kell bizonyítani, hogy egy másik égitest (és nem a Nap) körül keringjenek, a méret ebből a szempontból mindegy. Az S/2025 U 1 kicsi is, halvány is, de egyértelműen hold, ez pedig több kérdést is felvet a bolygó felszínéhez közel keringő holdak keletkezéstörténetéről.

Az újonnan felfedezett hold a tizennegyedik tagja a Miranda, Ariel, Umbriel, Titania és Oberon holdak alatti térségben, a sok kis hold miatt pedig Tiscareno szerint elmosódik a határ a gyűrűk és a holdak között. Nem véletlen, hogy a felfedezést éppen a James Webb tette: az űrteleszkópot kifejezetten azzal a céllal fejlesztették ki, hogy egyebek mellett az Uránusz és a Neptunusz légkörét is vizsgálja.

Az sem véletlen, hogy a Voyager 2 nem fedezte fel az apró holdat: az 1986-ban útnak indított szonda eddig az egyetlen, ami elhaladt az Uránusz mellett, a mérései viszont több kérdést is felvetettek, a bolygó mágneses teréről ugyanis olyan adatokat közölt, amelyeket a csillagászok komplex fizikai folyamatokkal és a Voyager meghibásodásával is megpróbáltak megmagyarázni, egy tavalyi kutatás szerint viszont a furcsa adatok nagy valószínűséggel a napszélnek köszönhetőek.

A hold felfedezése apróságnak tűnhet, de segíthet megérteni, hogy hogyan működnek az Uránusz gyűrűi és holdjai, ehhez azonban további kutatások szükségesek.