Ha nincs alga, nincs anemóna, ha nincs anemóna, nincs bohóchal – ezzel foglalható össze a Bostoni Egyetem egy friss kutatása, amelyben a Vörös-tenger élővilágát vizsgálták 2022 és 2024 között. Ebbe az időszakba estek a 2023-as év rekordokat döntögető hőhullámai is, amelyek katasztrofális hatással voltak az anemóna- és bohóchal-populációra, ami Peter Buston biológus, a kutatás eredményeit közlő tanulmány vezető szerzője szerint intő jel lehet az emberiség számára is.

Korábban a kutatók azt hitték, hogy az anemónák fehéredése (a korallfehéredéssel ellentétben) viszonylag ritkán fordul elő, a Vörös-tengerről pedig azt, hogy a vize nem melegszik olyan mértékben, mint a többi tengeré. Mindkettőről kiderült, hogy nem igaz: van az a pont, ahol az összeomlás már elkerülhetetetlen, ez pedig itt 2023-ban következett be. A hőhullám idején a víz hőmérséklete elérte a 22 fokot, ennek következtében pedig az összes itteni óriás anemóna (Radianthus magnifica) kifehéredett.

Az anemónák (vagy virágállatok) 66,4-94,1 százaléka, a velük szimbiózisban élő kétsávos bohóchalak (Amphiprion bicinctus) 94,3-100 százaléka pusztult el, és bár ehhez extrém hőség kellett, a jövőben több ilyen esemény várható, ami az ehhez hasonló szimbiotikus viszonyok felbomlását és a bennük résztvevő fajok teljes pusztulását okozhatja.

Öngerjesztő folyamat

Anemóna nélkül a bohóchalak könnyű prédát jelentenek a ragadozóknak: az állatok élénk színe az anemóna védelme nélkül már veszélyes, ráadásul ezek a halak nem is különösképpen jó úszók, így könnyű prédának számítanak. A kifehéredett anemónák ugyan képesek csalánozni, de jóval gyengébb a mérgük, mint az egészségeseknek, ráadásul a halak pusztulásával a bohóchal védelmétől is elesnek, így akadály nélkül támadhatják őket a karjaikat lecsippentő ragadozók is.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy a kifehéredett anemónák karjai között élő bohóchalak óvatlanabbak is lettek: gyakrabban merészkedtek ki a nyílt vízre, és gyakrabban keveredtek konfliktusba a többi itt élő hallal is. Morgan Bennett-Smith tengerbiológus szerint az anemónákat nem tanulmányozták olyan alaposan, mint a korallokat, de a fehéredés után a virágállatok élete sem lesz játék és mese: még ha nem is pusztulnak el, a bohóchalak nélkül már védtelenebbek lesznek.

Bennett-Smith szerint a populáció lokális pusztulásától már csak egy lépés a globális pusztulás, a bohóchalak példája pedig jól mutatja, hogy bár az egyes fajok egy ideig képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mindent azért nem tudnak elviselni.