Az Exeteri Egyetem kutatóinak új tanulmánya a városi környezetben élő mókusok élőhelyhasználatát vizsgálta. Egész pontosan azt, hogy mennyi élelmet hagynak hátra a rejtekhelyeiken, ami közvetve utal a biztonságérzetükre. Azt találták, hogy az utak környékét biztonságosabbak ítélték, védettebbnek a ragadozókkal szemben, különösen, ha a zajszint állandóan magas volt. A kevésbé állandó zajok mellett a táplálékszerzést és raktározást viszont veszélyesebbnek értékelték.

Az OIKOS-on publikált eredmények rávilágítanak arra a komplex összefüggésrendszerre, amelyben a mókusok az emberrel való együttélés kockázatait és előnyeit kezelik a városi környezetben. Sasha Dall, az Exeteri Egyetem kutatója így kommentálta a kutatást: „Az emberi tevékenység kettős hatással van a városi vadon élő állatokra, például a szürkemókusra. Míg az emberi jelenlét csökkentheti a ragadozók jelentette kockázatot, más helyzetekben éppen, hogy növeli azt. A mókusoknak tehát alkalmazkodniuk kell azáltal, hogy megváltoztatják táplálkozási szokásaikat és élőhelyük használatát.”

A kutatók a mókusoknak választási lehetőséget adtak a „biztonságos” (fedett) és a „kockázatos” (nyílt) mesterséges etetőhelyek között, és azt találták, hogy a biztonságos és kockázatos táplálkozóhelyeken elfogyasztott élelem közötti különbség a zajos utakhoz közelebb csökkent.

Tehát miközben a zajos, vagyis forgalmas utak kockázatot jelentenek az autóbalesetek szempontjából, a mókusok alacsonyabbnak érzékelik a ragadozók kockázatát, ha az út zajszintje állandó. A városi szürkemókusok igazi túlélők, és részben azért, mert ezeket a komplex kockázatokat képesek jól kezelni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Mogyorókrémbe rejtett fogamzásgátlóval állítanák meg a szürkemókusok invázióját Nagy-Britanniában

Bodnár Zsolt tudomány 2022. július 12.

A 19. században betelepített invazív szürkemókusok száma 2,7 millióra nőtt az országban, miközben az őshonos európai (vörös) mókusok már alig 160 ezren vannak. A szürkemókusok ráadásul a fák kérgét is károsítják, ami keresztbe tesz az erdőtelepítéseknek.

New York patkányai sajátos kommunikációt fejlesztettek ki

Nagy Gergely tudomány szeptember 17.

Emberi füllel nem hallható tartományokat is használnak, és képesek alkalmazkodni a környezetük hangerejéhez, akusztikai viszonyaihoz.