Hétezer évvel ezelőtt újkőkorszaki földművesek egy kör alakú építménynél gyűltek össze az év legrövidebb napján, a mai Németország keleti részén. Kora reggel, az egyik bejáraton keresztül beszűrődő első napsugarak elkezdték megvilágítani a fakerítéssel körbevett belső udvart, jelezve a téli napforduló érkezését és az attól kezdve hosszabbodó nappalokat.

A gosecki napkört és a körülötte összegyűlt embereket a téli napfordulón alig 8 órányi napfény érte, mielőtt a Nap a kör egy másik bejáratán átvilágítva eltűnt a horizont alatt. Néhány ezer évvel később és ezer kilométerrel távolabb, a mai Anglia déli részén álló Stonehenge-ben a téli napforduló idején eltűnő fényt két kőoszlop fogta közre, ahogy a Nap késő délután az oltárkő felett lassan a horizont alá ereszkedett, és kezdetét vette az év leghosszabb éjszakája.

Az idén az északi féltekén december 21-ére, vasárnapra eső téli napforduló azt a pillanatot jelöli, amikor a Föld északi pólusa a bolygó tengelyferdesége miatt a legnagyobb mértékben elfordul a Naptól. Az évszakok váltakozása szerint élő és annak kiszolgáltatott földművesek és állattartók már az újkőkorszakban (a neolitikumban) képesek voltak a Nap járásának követésére és előrejelzésére, ami társadalmaikat és hitrendszerüket is meghatározta. Ennek bizonyítékait a gosecki napkörhöz és Stonehenge-hez hasonló újkőkorszaki és bronzkori építmények hordozzák, amik feltehetőleg rituális és szertartási helyszínekként szolgáltak.

„Ha valami közel 10 000 éven át fennmaradt, akkor az valami bensőségest, valami univerzálisat ragad meg, amit felismerünk és megosztunk egymással” – mondta néhány évvel ezelőtt Megan Kassabaum, a Penn Múzeum régésze a Pennsylvaniai Egyetem lapjának a napfordulókhoz kötődő, máig tartó megemlékezésekről.

„Az újkőkorszak késői szakaszában, i.e. 5000-től 3000-ig az emberek folyamatosan olyan építményeket emeltek, amik a Nap és a csillagok járásának ismeretéről tanúskodnak, és ezeknek nagyon fontos részét képezték a napfordulók – mondta Kassabaum. – Ez teljesen logikus: ha vetni és aratni, majd újra vetni és aratni akarsz, tisztában kell lenned az évszakos változásokkal, és előre kell tudnod jelezni őket”.

A gosecki napkör

A legkorábbi ismert olyan európai építmény, aminek elrendezését a nyári és téli napfordulókhoz igazították, a gosecki napkör. Az építmény délkeleti bejárata a téli napforduló napfelkeltéjének, délnyugati bejárata pedig naplementéjének irányába mutat.

Az i.e. 4900 körül, a mai Goseck település közelében épített napkör egy 75 méter átmérőjű árokból áll, amit kívülről földsánc, belülről két, sűrűn egymás mellé helyezett faoszlopokból álló gyűrű határolt. A napkörre 1991-ben bukkantak rá régészek, és a területen a 2000-es évek elején végeztek alapos feltárásokat. Ezután helyreállították az eredetileg az építmény udvarát körbevevő fakerítéseket, és 2005-ben megnyitották a helyszínt a nagyközönségnek.

Newgrange

Évezredekkel azután, hogy a gosecki napkörnél szertartásokat rendeztek, a mai Írország keleti részén egy kamrasírt építettek a területen élők. A Boyne-völgyben i.e. 3200 körül földből és kövekből épített, 85 méter átmérőjű és 13 méter magas Newgrange különlegességét az adja, hogy a kamrába vezető folyosót a téli napforduló napfelkeltéjéhez tájolták.

A téli napfordulón felkelő Nap egy, a bejárat fölött elhelyezett nyíláson és hosszú folyosón keresztül 17 percre bevilágítja az év nagy részén sötétségbe burkolózó központi kamrát. „Az a mérnöki tudás, ami ahhoz kellett, hogy ezt földből és kőből megépítsék, és a napfordulók napfelkeltéjéhez igazítsák, egészen döbbenetes – mondta Kassabaum az építményről. – Ez semmiképpen nem lehet a véletlen eredménye”.

A Mnajdra templomok

Newgrange-el nagyjából egy időben, i.e. 3150-2500 körül Máltán egy, a Mnajdra megalitikus komplexum részét képező templomot építettek fel. Ennek a mészkőből készült, feltehetőleg szertartási helyszínként szolgáló alsó templomnak a tájolását a napfordulókhoz és a nap-éj egyenlőségekhez igazították.

A tavaszi és őszi nap-éj egyenlőség idején a napfény átszűrődik az alsó templom főbejáratán, és megvilágítja az építmény fő tengelyét, miközben a napfordulókon a napfény az ettől a bejárattól balra és jobbra álló megalitok széleit világítja meg.

Maeshowe

Nem a Newgrange az egyetlen neolitikus kamrasír, amit a napfordulókhoz tájoltak. A skóciai Orkney-szigeteken található Maeshowe-t i.e. 2800-ban építették úgy, hogy folyosókat és kamrákat alakítottak ki a 35 méter átmérőjű, 7 méter magas domb alatt. A téli napforduló körüli időszakban a Maeshowe központi kamrájának hátsó falát világítja meg a lemenő nap a kamrasír délnyugati tájolású bejáratán keresztül.

Stonehenge

A legismertebb neolitikus építmény, aminek tájolását teljes egészében a napfordulókhoz igazították, az angliai Stonehenge. A több szakaszban, hatalmas erőfeszítéssel felépített Stonehenge máig álló, oszlop alakú, sarsen köveit és a sarsenek tetejét összekötő áthidaló köveket i.e. 2500 körül helyezték el a területen. Arról, hogy a különösebb praktikus funkcióval nem bíró építményt az azt létrehozó földműves és állattartó emberek miként használták, kevés biztos információ áll rendelkezésre, de valószínűnek tűnik, hogy itt ünnepelték a nyári és téli napfordulókat – amik közül a téli napforduló számíthatott fontosabbnak.

Régészek ugyanis a Stonehenge közelében fekvő Durrington Walls nevű újkőkorszaki településen rengeteg sertés- és szarvasmarhacsontra bukkantak. Az állatokat becsléseik szerint kilenc hónapos korukban vághattak le, vagyis pont a téli napforduló környékén. Ez alapján valószínűnek tűnik, hogy az emberek a téli napfordulón Stonehenge-nél nagy lakodalmakra és szertartásokra gyűltek össze.

A stonehenge-i oltárkő, amely felett a téli napfordulón a Nap a horizont alá kúszott, talán az összes közül a legjobb példája annak, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítottak az újkőkorszaki és bronzkori emberek a csillagászati eseménynek. A 6 tonnás követ ugyanis, amint azt egy tavalyi kutatás feltárta, 750 kilométerről, Északkelet-Skóciából szállították Dél-Angliába, valószínűleg nagyrészt az Északi-tengeren keresztül.

Amellett, hogy az öt itt bemutatott építmény létrehozása magas fokú társadalmi szerveződésre utal, azt is bizonyítják, hogy az újkőkorszaki emberek precízen nyomon követték, miként vándorol a napnyugta és napfelkelte pozíciója az év során a horizonthoz viszonyítva, és hol helyezkednek el a leghosszabb, valamint legrövidebb nappalokat jelző napfordulókon. Ezek az ismeretek nemcsak a földműveléshez és állattenyésztéshez voltak nélkülözhetetlenek, hanem fontos spirituális és közösségi élményeket biztosíthattak az újkőkorszaki embereknek.