A nagy viaszmolyok (Galleria melonella) a tudomány kevésbé ismert hősei: nem elég, hogy az állatok lárvái képesek megemészteni a műanyagot, ezért környezetbarát megoldást jelenthetnek a műanyagszennyezés problémájára, de még az antibiotikum-rezisztens baktériumok elleni küzdelemben is segíthetnek. Az meg már csak a hab a tortán, hogy mindeközben egerek tízezreinek az életét menthetik meg – igaz, a sajátjuk árán.

A viaszmoly lárváit eddig is alkalmazták egyes laborkísérletekben, leginkább azért, mert az állatok 37 fokon (nagyjából az emberi testhőmérsékleten) is jól érzik magukat, könnyen szaporíthatók és a gomba- és baktériumfertőzésre sejtszinten hasonlóan reagálnak, mint az emlősök, de nem tudták minden esetben kiváltani az egér- vagy patkánykísérleteket. Az Exeteri Egyetemen most egy friss lépéssel közelebb jutottak ahhoz, hogy szélesebb körben lehessen használni a lárvákat a kísérletekhez: génszerkesztett lárvákat hoztak létre.

Élő szenzorok

A beavatkozáshoz használt eljárást eredetileg gyümölcslegyekre fejlesztették, de mint kiderült, a molyoknál is működik. James Wakefield genetikus szerint a mostani kísérletben sikerült új géneket illeszteniük a viaszmolyok genomjába, ezzel pedig áttetsző, világító lárvákhoz jutottak. A további módosításokkal el tudják majd érni, hogy a lárvák megfelelő inger hatására kezdjenek el világítani például akkor, ha megbetegednek, vagy akkor, amikor antibiotikumot kapnak, így valós idejű, élő szenzorokként működnek majd. A lárvák a Staphylococcus aureus baktérium, illetve a Candida albicans gomba jelenlétére is reagálnak, így a használatukkal kiválthatóak lennének a gerinces tesztalanyok akkor, amikor ezeket a kórokozókat vizsgálják.

Ezzel az exeteri kutatók számításai szerint az Egyesült Királyságban évente felhasznált 100 ezernyi laboratóriumi egérnek nagyjából a tíz százaléka kiváltható lenne, így a laborkísérletek is etikusabbak lennének. Az antibiotikum-rezisztencia kutatása pedig kiemelten fontos: egyes számítások szerint 2050-re a rezisztens baktériumok akár 1,9 millió emberrel is végezhetnek évente. James Pearce biológus, a kutatás egyik résztvevője szerint a rezisztens baktériumok jelentik jelenleg a legnagyobb fenyegetést az emberi egészségre, a molyok használatával pedig a kutatásokban nemcsak az egerek életét kímélik meg, hanem gyorsabban is juthatnak eredményekhez.