A Magyar Tudományos Akadémia még április 1-én hirdette ki a Natura Mirabilis című természetfotó-pályázatának nyerteseit, és bár akkor kevesen számoltak be róla – talán máshol járt a köz figyelme –, az Akadémia közösségi oldalain azóta is csepegtetik a díjazott képeket, én is csak most, a Facebookon figyeltem fel rá.

Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya 2025 októberében hirdette meg a pályázatot a naturArt Magyar Természetfotósok Szövetségével együttműködésben, az Akadémia bicentenáriumi programsorozatának részeként. A téma szándékosan volt tág: az élő természet csodája a vírusoktól az emberig, három kategóriában – „Csodálatos Földünk”, „Növények, állatok és környezetük”, „Mikrovilág”.

Végül 195 pályázó összesen 2299 képpel pályázott, amit a zsűri három fordulóban szűrt le – a zsűrit Kalotás Zsolt természetfotós vezette, tagja volt Cserép Csaba kutatóorvos, Falus András biológus, Gilicze Bálint kommunikációs szakember és Szigeti Tamás fotóriporter. Végül tizenhárom alkotás kapott díjat, és további csaknem száz kép került ki a székház III. emeleti kiállítóterébe. Bár az itteni tárlat csak június végéig tartott, online minden díjazott, sőt külön albumban mind a 77 döntős kép megtekinthető.

A pályázat fődíját Palcsek István vitte el Egyenletes eloszlás című képével, amely egy alföldi szikes tó fölött készült drónnal, télen, amikor a nagy lilikek (Anser albifrons) nagy tömegben jelennek meg a Kárpát-medencében. A sekély vízben álló vadludak elszáradt magyar sóballák között pihennek, és hosszú árnyékokat vetnek. „A vadludak árnyékai az elhalt növényzettel különleges látványt nyújtanak, egyben jól mutatják a csoportban az egyedek személyes territóriumait” – írta a fotós.

A Csodálatos Földünk kategória nyertesének nevét sokan ismerhetik, Potyó Imre visszatérő helyezettje a természetfotó-pályázatoknak. Tesók című képén két nagypele-kölyök éjjeli felfedezőútjának egy pillanata látható a lombkoronában. Potyó két nyáron keresztül, összesen 42 estén át fotózta és figyelte meg a börzsönyi nagy peléket, magas ágakra rögzített és mozgásérzékelő rendszerrel kiegészített kamerával, akár órákon át egyensúlyozva egy létra tetején.

Itt a második díjat Daróczi Csaba Földmunkák című képe nyerte el, amely azt a mezőgazdasági területeken előforduló jelenséget örökítette meg, amikor a sirályok a munkát végző traktorokat követik, hogy megpróbálják összeszedni a talajból kifordított rovarokat.

A kategória harmadik helyezettje Rakó Alex lett a Jelenés című felvételével, ami egy véletlen folytán keletkezett: egy decemberi napon a budaörsi Kő-hegyen a Geminida-meteorrajt próbálta lefotózni az éjszakai városképpel, amikor meglátta, hogy valami kezd kirajzolódni az égbolton. A megvilágítás és a hegyek fölé beúszott felhők néhány percig különös perspektívába helyezték a Kő-hegy csúcsán található kereszt, valamint a tőle kb. 100 méterre lévő Szeplőtelen Fogantatás-kápolna sziluettjét.

A Növények, állatok és környezetük című kategóriát Berendi Tibor képe nyerte: A Glória a kedvenc kirándulóhelyén, a Medves-fennsíkon készült, ahol egy lépdelő szarvastehén és a felette elszálló madár nyújt idilli képet.

Itt a harmadik díjat vitte el Gergely József a Helyszínelők című fotójával, amit a vajdasági Bánátban, a Hódegyháza határánál található túzokrezervátumban készített, ahol egy szándékos gyújtogatás után terjedő tüzet az önkéntes tűzoltók állítottak meg. „A tűzoltók még a helyszínen voltak, amikor fehér gólyák tucatjai jelentek meg az üszkös zsombékokon és összeszedték a megperzselődött sáskákat, szöcskéket és egyéb rovarokat” – írta Gergely.

De hogy az ifjúsági díjak se maradjanak ki, a Mikrovilág kategóriában Gazsi Máté kapta a fiataloknak járó elismerést, Szieszta a spórák között című fotójáért. Mint írta: „Az ősz folyamán több napon át barangoltam az erdőket, hogy felfedezzem és megörökítsem az évszak varázslatos részleteit. Szinte minden napot a gombák között töltöttem, különösen a laskagombák nyomában, figyelve, miként öltik formájukat, és mikor bocsátják ki spóráikat. Ahogy a nap lassan lebukott, és a fények elhalványultak, előkészítettem a fényeket és a kamerát: a lámpát a laskagomba mögé állítottam, a gépet pedig egy babzsákra helyeztem, hogy stabilan rögzítsem a képet. Ahogy a spórák finom, láthatatlan felhője lassan megjelent a levegőben, minden egyes apró porszem mintha táncolni kezdett volna a fényben, egy váratlan vendég is érkezett: egy gombalégy szállt a gomba tetejére, megállva a pillanatban, mintha csak a spórák misztikus kavalkádját figyelné.”