Műanyag palackokból mezőgazdasági hulladék hozzáadásával CRISPR-technológiával módosított élesztőkultúra segítségével készült vanília ízesítésű édességgel oldaná meg a világszerte gondot okozó újrahasznosítás problémáját a Carbondale-i Dél-Illinois Egyetem Sandhya Jayasekara vezette élelmiszerkémiai kutatócsoportja, amely az Amerikai Kémiai Társaság Chicágóban rendezett éves konferenciáján mutatta be a µBite fantázia nevű kekszek gyártástechnológiai koncepcióját.

A New Scientist beszámolója szerint az oxidatív hidrotermikus technológiával homogenizált műanyag-kukoricaszár keveréket olyan génszerkesztett élesztőgombák alakítják fogyaszthatóvá, amelyek az eredeti összetevőkből egyebek mellett bétakarotint, fehérjéket és zsírokat, és állítólag a vanilin néven ismert vanília-aromát is képesek előállítani. Ebből a masszából élelmi rostok, étkezési keményítő és édesítő szerek hozzáadásával előállított tésztát aztán 3D-nyomtatással alakítanák µBite-okká.

A New Scientist szerint a globális mikroműanyag-szennyezés miatt megosztotta a szakmai publikumot. A lapnak Jason Hallett, az Imperial College London munkatársa azt nyilatkozta, hogy a koncepció ugyan kétségtelenül érdekes, de minden valószínűség szerint zsákutca: „Évente 400 millió tonna műanyaghulladékot termelünk. Nem fogjuk mindet sütikké alakítani. Ez nem megoldás a globális műanyaghulladék-válságra. Semmiképpen sem lehetne kereskedelmi forgalomban megvalósítani, mert nem fogunk műanyag sütiket enni”.

Az Ignobel-díj tavalyi nyerteseiről szóló összeállításunkat itt lehet böngészgetni. A 20224-es díjazottakról ebben, az egy évvel korábbiakról pedig ebben a cikkünkben írtunk.