208 gigapixeles képet közölt kedden az Európai Űrügynökség (ESA), amelyet a tavaly indított Euclid űrtávcső kezdeti megfigyeléseiből állítottak össze. Az égboltnak a telihold átmérőjénél 500-szor nagyobb részét lefedő képen sok millió Tejútrendszerbeli csillag, valamint galaxis vehető ki.

„Ez a lenyűgöző kép az első szegmense annak a térképnek, amellyel hat éven belül az égbolt harmadát lefedjük majd. Ez mindössze 1 százaléka annak a térképnek, és így is tele van változatos égitestekkel, amelyek segítenek majd a kutatóknak új utakat nyit az univerzum megismerésére” – mondta Valeria Pettorino, a Euclid küldetésének vezető kutatója.

A mozaikot az ESA főigazgatója, Josef Aschbacher mutatta be a Milánóban rendezett Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson. A kép, amely itt nagy felbontásban megtekinthető, az űrtávcső által 2024. március 25-e és 2024 április 8-a között végrehajtott 260 megfigyelésből készült el, és közel 100 millió fényforrást tartalmaz. Ezek között van 14 millió galaxist, amelyek vizsgálatával a kutatók máris elkezdhetik a sötét anyag és sötét energia titkainak feltárását, amely a 1,4 milliárd eurós költségű küldetés elsődleges célja.

link Forrás

A Qubitnek korábban Kovács András, az MTA-CSFK Lendület Nagyskálás Szerkezet Kutatócsoport vezetője elmondta, „arra a kérdésre várhatóan a Euclid projekt végére sem kapunk választ, hogy valójában mi a sötét anyag, de minden eddiginél pontosabb térképet lehet majd készíteni róla”. A sötét anyag nem lép kölcsönhatásba a fénnyel vagy más elektromágneses sugárzással, de gravitációs hatásai alapvetően befolyásolják a galaxisok fejlődését és az univerzum szerkezetét.

Az űrteleszkóp küldetése során egymilliárd galaxist észlel majd, amivel a kutatók Kovács szerint választani tudnak majd a meglévő sötét energia modellek közül. Talán az is kiderülhet, hogy a világegyetem tágulásért felelős sötét energia erőssége időben változik-e. Ha igen, az átírhatja az univerzum távoli jövőjéről alkotott képünket.

Az ESA tavaly novemberben mutatta be a James Webb űrtávcsőhöz hasonlóan a Földtől 1,5 millió kilométerre található Lagrange–2 pontból mérő űreszköz első felvételeit, amiken hihetetlen részletességgel voltak kivehetők csillagközi felhők és galaxisok – és a most közölt mozaik is erről tanúskodik. A küldetés első éve nem volt technikai kihívásoktól mentes, először a pozícionáló rendszer őrült meg, aztán jég rakódott az optikai rendszerre – de mindkettőt sikerült a mérnököknek gyorsan orvosolni, és a teleszkóp jelenleg is rendben végzi a munkáját.