Így melegedett fel Magyarország az utóbbi 170 évben
Az előrejelzések szerint a hétvégén újabb hőhullám érkezhet Magyarországra a június utolsó harmadában tomboló hőség és az akár tornádókkal is együtt járó, súlyos viharok után. Szakértők szerint kétezer éve nem volt olyan meleg nyár, mint 2023-ban, de az előzetes becslések szerint az idei még a tavalyit is felülmúlhatja.
És bár a klímatagadók után a tavalyi rekordokra reagálva megjelentek a hőségtagadók is, a hőmérsékleti anomáliákat nehéz figyelmen kívül hagyni. Főleg akkor, ha az extrém hőmérséklet és a szélsőséges időjárás emberéleteket követel, ami a hőstressz miatt egyre gyakrabban fordulhat elő. Magyarországra és az európai kontinensre vetítve mutatunk néhány ábrát, amelyek azt illusztrálják, milyen változásoknak vagyunk elszenvedői az utóbbi években.
Az ábra azt mutatja, hogy Magyarországon 1850 és 2023 között hogyan változott az átlagos középhőmérséklet 1961-2010 átlagához képest. Az adatokat Ed Hawkins, a Readingi Egyetem klímakutatója és az ENSZ éghajlatváltozási kormányközi testülete, az IPCC Hatodik Értékelő Jelentésének vezető szerzője vizualizálta a Berkeley Earth és az Európai Unió Copernicus klímafigyelő szolgálatának ERA5-Land adatai alapján. A grafikonon tetten érhető a felmelegedés magyarországi hatása: az utóbbi években az átlaghőmérséklet akár több mint két Celsius-fokkal is magasabb lehetett 1961-2010 átlagához képest.
A hőmérséklet változása Európához hasonlóan Magyarországon is együtt járt az extrém időjárási jelenségekkel, például megszaporodott a villámárvizek vagy éppen a súlyos aszályos időszakok száma. Az IPCC becslései szerint 1,5 Celsius-fokos átlagos globális hőmérséklet-emelkedés esetén másfélszeresére növekszik azoknak a heves egynapos esőzéseknek a gyakorisága, amelyek emberi beavatkozás nélküli éghajlati körülmények között tízévente egyszer fordultak elő. Ráadásul ezek intenzitása is növekszik, átlagosan 10,5 százalékkal több csapadék várható. Két Celsius-fokos változás esetén ezek a számok tovább emelkednek: 1,7-szer többször várható efféle heves eső, ami 14 százalékkal hoz több csapadékot. Európában tavaly 7 százalékkal hullott több eső, ami Olaszországban, Norvégiában, Svédországban és Szlovéniában is áradásokkal járt.
A hőmérséklet-emelkedés és az extrém időjárási jelenségek az emberi szervezetre is jelentős hatással vannak. Korábban a Qubiten is írtunk arról, hogy a világ lakosságának mintegy 30 százaléka van kitéve a hőség és a páratartalom halálos kombinációjának évente legalább 20 napon keresztül. Ez az arány kutatók becslései szerint 2100-ra közel 50 százalékra fog nőni – még az üvegházhatású gázok kibocsátásának legdrasztikusabb csökkentése mellett is.
A Lancet Public Health májusi tanulmánya szerint Európa legnagyobb részén nőtt a hőséggel összefüggésbe hozható halálesetek száma: a 2003–2012 közötti periódushoz képest 100 ezer lakosra vetítve átlagosan 17,2-vel több halálesetet regisztráltak a 2013 és 2022 közötti időszakban a kontinensen.
Ahogy az alábbi ábra mutatja, az egész kontinensen kitolódott a fizikai aktivitással összefüggő hőstresszt okozó, kockázatos időszakok száma egy napon belül. A külső körök a nap 24 óráját mutatják, míg a belső körök az éves átlagban mért, egészségre veszélyes órák számát jelzik. A tanulmány szerint mérsékelt intenzitású tevékenységek esetén, például bringázáskor, focizáskor vagy teniszezéskor a legforróbb négy órán kívül is jelentősen megnőtt az az időablak, amikor hőstresszt érzékelhetnek az emberek. Ez Kelet-Európában 107 százalékos, Észak-Európában 382 százalékos, Dél-Európában 94 százalékos, míg Nyugat-Európában 101 százalékos változást jelent. Ráadásul a hőséggel összefüggésben lévő halálesetek száma jobban emelkedik a nők, mint a férfiak körében, ez pedig a tanulmány szerint a kialakuló egészségbeli egyenlőtlenségek új törésvonalainak egyikét jelzi.
A közvetlenül az emberi szervezetre gyakorolt élettani hatások mellett az éghajlatváltozás azzal is jár, hogy különféle betegségeket terjesztő fajok és kórokozók számára viszont optimálissá válhatnak az európai klimatikus feltételek. A Lancet tanulmánya arra mutat rá, hogy Európában 2011 és 2020 között az előző évtizedhez képest 13 százalékkal több olyan régiót mértek, ahol a leishmaniasis betegségét terjesztő parazita (Leishmania) fertőzhet. A mediterrán térségben minimális arányban nőtt a nyugat-nílusi vírus, valamint a dengue-vírus okozta járványok kitörésének kockázata is, még ha ez továbbra is nagyon alacsony. Azt azonban érdemes tudni, hogy a Lyme-kórt terjesztő kullancsok számára ideális életkörülmények javultak: Magyarország nagy részén például az eddigiekhez képest ezek az állatok több mint fél hónappal, Észak-Magyarország egyes régióiban pedig még ennél is tovább élnek meg.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
