A valaha mért legmelegebb év volt a tavalyi – erősíti meg a Meteorológiai Világszervezet (WMO) kedden közölt jelentése, amely szerint 2023-ban nemcsak a bolygó átlaghőmérséklete ért el rekordszintet, hanem az óceánok hőtartalma, a tengerszint-emelkedés mértéke és a gleccserek visszahúzódásának sebessége is.

A globális éghajlat állapotát összegző jelentés szerint tavaly a felszíni hőmérséklet 1,45 Celsius-fokkal volt magasabb az ipari forradalmat megelőző időszakhoz képest, miközben hőséghullámok, áradások, aszályok, erdőtüzek és erősödő trópusi ciklonok világszerte több millió ember életét forgatták fel, és jelentős gazdasági károkat okoztak.

„Üvöltenek a szirénák minden fontosabb mutatónál… Néhány rekord nemcsak a toplista elején áll, hanem ki is lóg róla. A változások közben csak gyorsulnak” – mondta António Guterres ENSZ-főtitkár, aki szerint a bolygó a szakadék szélén áll és vészjelzéseket küld.

A WMO főtitkára, Celeste Saulo elmondta, soha nem jártunk még ennyire közel a párizsi egyezményben lefektetett 1,5 fokos klímacélhoz, még akkor sem, ha annak megközelítése egyelőre csak ideiglenes (ahogy korábban elmagyaráztuk, a 1,5 fokos klímacél túllépéséhez több, egymást követő év átlagának kell azt meghaladnia).

Az emberi tevékenységgel légkörbe juttatott üvegházhatású gázok mellett a tavaly június óta minden egyes hónapban rekordot döntő hőmérséklethez hozzájárul a El Niño/Déli oszcilláció (ENSO) természetes éghajlati jelenség felmelegedést okozó El Niño fázisa és egyéb tényezők is, amelyeket korábban Zeke Hausfather amerikai éghajlatkutató segítségével tekintettünk át.

Talán ennél is aggasztóbb, hogy Gavin Schmidt, az amerikai űrügynökség (NASA) éghajlatkutatással foglalkozó Goddard Űrtudományi Intézetének vezetője szerint a klímamodellek nem képesek megmagyarázni, miért volt ennyire meleg 2023-ban. Az elismert éghajlatkutató a kedden a Nature-ben közölt véleménycikkében azt írja, hogy „általánosságban a 2023-as hőmérsékleti anomália a semmiből jött, és talán az elmúlt közel 40 évben először – mióta a műholdas adatok a modellezőknek soha nem látott, valós idejű betekintést adtak a Föld éghajlati rendszerébe – példátlan tudásbeli hiányosságokat tár fel.

Hausfather kedden az X-en (korábban Twitter) arról posztolt, hogy az elmúlt egy évben az óceánok felszíni hőmérséklete kivételesen magas volt. A WMO szerint 2023-ban egy átlagos napon a világ óceánjainak harmadát sújtotta tengeri hőséghullám, és az év végéig a Föld óceánjainak 90 százaléka átesett ilyen időszakon. Eközben a nyári hőségtől szenvedő gleccsereket rekordmértékű jégveszteség érte, az Antarktiszt körülvevő tengeri jég területe pedig soha nem látott negatív rekordot döntött. Ennek hátteréről tavaly júliusban Zachary Labe éghajlatkutató és Chris Stokes gleccserkutató nyilatkozott a Qubitnak.

Schmidt szerint ha a hőmérsékleti anomália nem stabilizálódik augusztusig, ami egy realisztikus várakozás a korábbi El Niño események alapján, akkor a világ feltérképezetlen területre lép. „Ez arra utalhat, hogy a felmelegedő bolygó már most alapvetően megváltoztatja az éghajlati rendszer működését, jóval korábban, mint ahogy arra a kutatók számítottak” – írta cikkében. A szakember szerint egy másik lehetőség, hogy a múltbeli eseményeken alapuló statisztikai következtetések kevésbé megbízhatók, mint azt gondoltuk, ami még bizonytalanabbá teheti az aszályok és csapadékmintázatok évszakos előrejelzését.

Hausfather januárban arról írt, hogy a tavalyi forróság alapján elképzelhető, hogy a jelenlegi El Niño másképp viselkedik és hatására gyorsabban emelkedik a globális felszíni hőmérséklet, mint korábban. A szakember szerint ha a felmelegedés az elmúlt 40 évben mért ütemben folytatódik tovább, a globális átlaghőmérséklet a 2030-as évek elején lépheti át a 1,5 fokos küszöböt, és 2060 körül a 2 fokot. És hogy mik a rövidtávú kilátások? Az éghajlatkutató néhány napja arról posztolt, hogy 50-50 százalék az esélye, hogy az idei év még 2023-nál is melegebb legyen.