Tovább hanyatlik a vidék: 2050-re a magyarok négyötöde városokban él majd

A földi populáció megállíthatatlannak tűnő növekedése mellett a lakosság urbanizációja is a huszadik század második felében gyorsult fel. Míg a Világbank adatai szerint 1950-ben az akkori 2,5 milliárd ember 30 százaléka lakott városokban, ma a bolygó 7,6 milliárd lakosának 55 százaléka urbánus környezetben él. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztályának (DESA) friss előrejelzése szerint a vidékiek még inkább kisebbségbe szorulnak a jövőben: 2050-re a közel tízmilliárdos népesség 68 százaléka élhet majd városokban.

Az előrejelzések szerint azonban az urbanizáció növekedése földrajzilag meglehetősen egyenlőtlen lesz. 2018 és 2050 között a 2,5 milliárd új városi lakos 35 százalékáért három ország felel majd: India (~416 millió), Kína (~255 millió) és Nigéria (~189 millió). Ez azért is fontos változás, mert jelenleg a világ teljes vidéki lakosságának 90 százalékáért Ázsia és Afrika felel: Indiában 893 millióan, Kínában pedig 578 millióan élnek városokon kívül.

Népességi trónfosztás és megavárosok

A világ legnagyobb városai között is alapos átrendeződés várható. A mostani csúcstartó az agglomerációval együtt 37 millió lakossal rendelkező Tokió, amelynek növekedése az ENSZ előrejelzése szerint 2020-ban áll meg, míg a jelenleg 29 millió lakosával második Delhi folyamatos növekedés mellett veszi át az első helyet 2028 környékén. Ezzel egy időben India is elveszi a legnépesebb ország címét Kínától.

Egy vándorló juhász DelhibenFotó: MONEY SHARMA/AFP

Még több település alakul majd megavárossá, vagyis az agglomerációval együtt legalább 10 millió lakossal bíró várossá: 2018-ban 33 megavárost tartanak számon, a jelentés szerint azonban már 2030-ra 43-ra nő ezek száma. A leggyorsabb ütemben népesedő városok ezzel szemben az egymilliónál kevesebb lakosú települések, amelyek közül szintén Afrikában és Ázsiában lépheti át a közeljövőben több város a milliós határt.

De nem minden város növelte a lakosságát az ezredforduló óta. A japán Nagaszaki vagy a koreai Puszan mellett főként Oroszország és a kelet-európai államok városainak népességi mutatója indult hanyatlásnak. Ennek legfőbb okai közé tartozik az alacsony termékenységi ráta és a kivándorlás található. Az előrejelzés szerint ugyan globálisan kevesebb város veszít a lakosságából 2030-ig, mint az előző két évtizedben, de Magyarországot ez pont nem érinti.

Szép lassan eltűnik a magyar vidék

Magyarország Csehország mellett az egyetlen olyan kelet-európaiként számon tartott állam, ahol már 1950-ben nagyobb volt a városiak aránya, mint a vidékieké: az akkori 53 százalék a 39,7 százalékos kelet-európai, de még az 51,7 százalékos európai átlagnál is magasabb volt. 2018-ra a 71,4 százalékunkkal szép lassan sikerült stabilan beállnunk a két átlag közé (Európa: 74,5%, Kelet-Európa: 69,6%), és ezt 2050-re is tartjuk majd az ENSZ szerint – ekkor a magyarok 81,8 százaléka él majd városokban (Európa: 83,7%, Kelet-Európa: 79,4%).

Forrás: ENSZ

Ennél is nagyobb problémát jelenthet Magyarország vidéki területeinek, hogy a népességük százalékos aránya mellett várhatóan a teljes populáció is csökken a következő évtizedekben. Az ENSZ adatai alapján a mai Magyarországon 6,91 millió városira jut 2,78 millió vidéki lakos, 2050-ben ehhez képest 6,78 millió városi és 1,5 millió vidéki magyar él majd egymás mellett.

Afrika megduplázza a népességét, így mindennél fontosabb lehet

A legnagyobb növekedést Afrika mutathatja be, a kontinensen az ENSZ adatai szerint kétszer annyian élnek majd 2050-ben, mint most, ráadásul a városiak és a vidékiek aránya is megfordul. A mostani 550 millió helyett 1,5 milliárd városi, a 740 millió helyett pedig egymilliárd vidéki él majd Afrikában.

Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az afrikai országok egészségügyi helyzete javult, ezzel együtt csökkent a csecsemőhalandóság, és nőtt a várható élettartam, Közben jelentős társadalmi változások nem mentek végbe a kontinensen, így a termékenységi ráta még mindig Afrikában a legmagasabb – átlagosan 4-5 gyereket szül egy afrikai nő.

A termékenységi ráta Nigerben a legmagasabb: itt átlagosan 7,6 gyereket szül egy nőFotó: BOUREIMA HAMA/AFP

A Financial Times Afrika-szakértője szerint a huszadik század második felében a kelet-ázsiai országok gazdasági növekedésre tudták fordítani a népesség hasonló ütemű növekedését, de ehhez nekik megvolt, ami az afrikai országok többségében hiányzik: nevezetesen a szervezett közigazgatás, a nemzeti identitás és az ipar.

1960-ban még összesen három olyan afrikai város volt, amely népessége meghaladta az egymillió főt, mára 56 ilyen van, 2030-ra pedig a százat is átlépi ezek száma, így fontos a várostervezés is. Az ázsiai példa, vagyis a kreativitást és a produktivitást egyaránt segítő függőleges gondolkodás helyett Afrika nagyvárosai szervezetlenek és nagy területen fekszenek, ami a nyomornegyedek kialakulásának kedvez.

Afrika jövőjén így akár az egész világ jövője is múlhat, hiszen egy ekkora fiatal népesség (a földrész átlagéletkora 20 év körül van, az EU-ban ez 43) jó kezekben megkezdheti a globális felzárkózást. Ehhez azonban szervezett városokra, több millió új munkahelyre, stabil politikai és gazdasági helyzetre, valamint első körben a termékenységi ráta csökkentésére van szükség – utóbbin például már az Egészségügyi Világszervezet is próbál segíteni családtervezési programjaival.

A városvezetőkön múlik, hogy aranykor jön, vagy katasztrófa

Alice Charles, a Világgazdasági Fórum városfejlesztési vezetője szerint az urbanizáció önmagában nem pozitív dolog, csak ha a városvezetők jól fel vannak készülve a megnövekedett népességre. Megfelelő irányítás alatt a városok elősegítik a méretgazdaságosságot, miközben csökkentik a közlekedés mértékét, így a gazdasági aktivitást környezetbarát módon idézik elő. „Az emberek közelsége és sokszínűsége innovációt és ezáltal munkahelyeket szül” – mondta Charles, aki szerint a városiasodásból fakadó diverzitás a toleranciára nevelésben is segít.

„Ha viszont rosszul kezelik a helyzetet, a városok megfulladhatnak a szennyezés, a zsúfoltság, a burjánzó nyomornegyedek és a városi szegénység súlya alatt. A fejlett világban ráadásul sokkal nagyobb szintű egyéni erőforrás-felhasználást eredményezhet a városok terjeszkedése, mint a fejlődő országokban” – figyelmeztet a gyors urbanizáció árnyoldalára Charles.

Az ENSZ ugyanakkor figyelmeztet, hogy a fenntartható fejlődés jegyében a városok fejlesztése mellett a csökkenő népességű vidéki területeket sem szabad elhanyagolni, a kettő közti kapcsolatot erősíteni kell, mégpedig a meglévő gazdasági, társadalmi és környezeti kapcsolódásaik mentén. „Ahhoz, hogy az urbanizáció előnyeit mindenki élvezhesse, a városi növekedést kezelő politikának mindenki számára hozzáférést kell nyújtania az infrastruktúrához és a szociális intézményekhez, valamint a városi szegényekre és más kiszolgáltatott csoportokra kell fókuszálnia a lakhatás, az oktatás, az egészségügy, a tisztességes munka és a biztonságos környezet biztosításában” – szól az ENSZ manifesztuma.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: