„Tűznél vörösebben, vérnél pirosabban, a szabadságok tavaszának minden gerjedelmével égve közelít, sőt már itt is van: a nagy május! A magyar szovjetköztársaság boldog proletárjainak dolgos keze vörös ünneplőbe öltözteti Budapestet. A burzsoázia meghódított kővárain, a hatalmas bérpalotákon csintalan szellő ráncigálja a vörös drapériát, mintha csak a házak idegenkednének a szokatlan új köntös ellen. Na de kezdik megszokni s engedelmesen tűrni a vörös egyenruhát”
– harsogta Az Est 1919-es vezércikkében az első „szabad” május elsejéről, amelyet még 44 másik követett 1946-tól 1989-ig. Képes ünnepi utazás következik a megállt időben.
photo_camera
1919: Bár a Hősök tere Milleniumi emlékműve nem éppen bérpalota, készségesen megadta magát a vörös drapériának. A Ferenciek terénél szögletes diadalívet állítottak fel a szovjetköztársaság ünneplésére, a Margit híd szigeti lejáróját is vörösbe burkolták.
Fotó:
Fortepan/Marics Zoltán
photo_camera
A „szovjetköztársaság boldog proletárjai” megtöltötték a Kodály köröndöt. A részt vevő „munkások és munkásnők” száma a Népszava szerint elérte a hatvanezret.
Fotó:
Fortepan/Marics Zoltán
De ez még mindig csak főpróba volt ahhoz képest, ami Magyarországon 1945-ben, majd szervezettebben 1946-tól folytatódott: a Szovjetunióban már 1927-ben meghonosított, központi irányítás alá vont ünneplésnek már szerves részei voltak a több százezres felvonulások, a szocialista gazdaság és társadalom vívmányainak látványos díszszemléi, ahol a kezdetben katonás rendben vonultatott nép találkozhatott a párt vezetőivel is, majd a közparkokban mulathatott sör-virslivel.
photo_camera
Míg az 1945-ös május elsejében korabeli beszámolók szerint még volt némi valódi felszabadulási mámor és önszerveződés, 1946-ban már egyértelműen a tribün előtti elvonulásra helyeződött a hangsúly. Itt épp az Oktogonon éltetik a pártot komor emberek.
Fotó:
Fortepan/Berkó Pál
photo_camera
Berkó Pál a Fővárosi Gázművek megbízásából 1946-ban és 1947-ben fotózta végig a május elsejei ünnepséget az üzemi lapnak, a képek háborús és az 1956-os forradalomról szóló tekercsekkel együtt sokáig az előszobaszekrény tetején pihentek – mondta a Qubitnek a képkészítő fia, Berkó Pál. Az ő édesapja örökítette meg az utókornak ezt a morcos kislányt is a kép jobb szélén.
Fotó:
Fortepan/Berkó Pál
Sztálin halála a jelek szerint nem hozott nagy változást az ünnepségek irányvonalában.
photo_camera
1952. május 1., Budapest, Andrássy (Sztálin) út - Dózsa György út sarok
Fotó:
Fortepan/Magyar Rendőr
photo_camera
1953. május 1., Miskolc. Szocialista sporttal a békéért, majd sporttal a szocializmusért.
Fotó:
Fortepan
A következő képpár kakukktojás, mert a második nem május elsején készült.
photo_camera
1954. május 1-jei felvétel a Kossuth Lajos utca 6. szám első emeletéről.
Fotó:
Fortepan/Horváth Miklós
photo_camera
Majd ugyanonnan egy újabb fotó, mintegy két és fél évvel később, az 1956-os forradalom idején.
Fotó:
Fortepan/Horvát Miklós
A következő, 1957-es május 1-jei ünnepségen felvonulás helyett politikai nagygyűlésen sereglett össze a tömeg, ahol Kádár János mondott beszédet. Az ünnepség egyben az első magyar televíziós közvetítésnek is helyet adott, tudósították Kádár véleményét az ellenforradalomról. Apró változás az előző évekhez képest, hogy már csak a hűlt helye volt ott a Sztálin-szobornak, amelynek talapzata 1953 óta – így 1957-ben is – dísztribünként szolgált. A tömeget elnézve más nemigen változott: kevesebb mint fél évvel a forradalom leverése után ilyen vidám, életteli arcok is ünnepeltek a fennmaradt fotók tanúsága szerint.
photo_camera
A VII. kerületi Murányi utcán a Thököly út felől nézve.
Fotó:
Fortepan/album027
Az 1960-as arcok mintha már a hruscsovi enyhülés korszakát tükröznék, pedig ebben az évben még legalább 11 embert végeztek ki az 1956 utáni megtorlás jegyében (1961 augusztusában végezték ki az utolsó politikai foglyot).
photo_camera
Itt van például a kedélyes Kádár János, aki a tribünön épp Szepesi Györgynek nyilatkozik 1960. május 1-jén.
Fotó:
Fortepan/Rádió- és Televízióújság
photo_camera
Két nő ugyanazon a napon moziplakátok előtt a Bajza utcában. A Hosszú az út hazáig című, 1945-ben játszódó filmet 1960-ban mutatták be, Bara Margit szereplésével. Az 1959-es Égrenyíló ablak valóságos sztárparádét vonultatott fel Dajka Margittól Csákányi Lászlóig.
Fotó:
Fortepan/Nagy Gyula
A képek alapján az 1960-as évek eleji május elsejék jellemző elemévé vált, hogy a politikusok egy része lejött a tribünről, és a nép közé vegyült:
photo_camera
1961. május 1-jén Biszku Béla akkori belügyminiszter mellett valaki cigivel próbálja elűzni az unalmát, de ez sem segít: diszkréten ásít.
Fotó:
Fortepan/Chuckyeager tumblr
photo_camera
Marosán György, Kádár helyettese a vonuló tömeg élén integet ugyanabban az évben.
Fotó:
Fortepan/Magyar Rendőr
A hatvanas évek derekára egyre kevesebb a tribünözés, és egyre több a lufi, a képek inkább majálishangulatot tükröznek, pedig odaát már Brezsnyev az úr.
photo_camera
1965. május 1. a ligetben. Szemtanúk szerint a kacsás/nyuszis lufi a nyolcvanas évek végéig keményen tartotta magát!
Fotó:
Fortepan / Magyar Rendőr
photo_cameraUrbán Tamás 1966-os képét kommentálja inkább Parti Nagy Lajos: „Egy szép teremtés ment a húsipar,/kicsontozódunk mindannyian,/ s ami maradna, egy cekkernyi lé,//odacsorog a lábaid elé./Iparkodunk. De hát ezért, uram?/Szép egy teremtés. Mint a húsipar.”
Fotó:
Fortepan/Urbán Tamás
photo_camera
Celebspotting az 1968-as felvonuláson, az akkor 21 éves Gát György két lábon járó mikrofonként szolgál Mezei István operatőr mellett.
Fotó:
Fortepan/Hegyi Zsolt, Balla Demeter felvétele
A hetvenes évek hozta el a legimpozánsabb felvonulási jelképeket, és bár egyes években az időjárás próbára tette a felvonulásra kirendelteket, 1975-ben azért eljött a „31. szabad május” is. Figyelemre méltó, hogy több képen az időpont ellenére kopasz fák bólogatnak a háttérben, a felvonulók pedig súlyos szövetkabátokat viselnek.
photo_camera
1970. Kár, hogy nem tudni, milyen technológiával működtették az inotai hőerőmű három nagykéményének füstölgő modelljét. Az előtte haladó Borsodi Vegyi Kombinát kabalája sem akármi.
Fotó:
Fortepan
photo_camera
1919 + 1946–1975 = 31.
Fotó:
Fortepan
photo_camera
Elvtársak és kopasz fák – még mindig 1975-ben.
Fotó:
Fortepan
photo_camera
A Magyar Autóklub Segélyszolgálatának járművei vonulnak fel 1978. május 1-jén.
Fotó:
Fortepan/Szitakri
photo_camera
1978-ban zuhogó eső lankasztja a tömeg lelkesedését, csak a miniszoknya segít. Fun fact: 29 nappal később megérkezett az országba Brezsnyev.
Fotó:
Fortepan/Szitakri
photo_camera
Az eső 1979-ben is zuhogott, a honvédeket nyitott ernyővel vonultatták, de olyannal, ami az esőtől nem védett.
Fotó:
Fortepan/MHSZ
A képek alapján az ünnep a nyolcvanas évekre kezdte határozottan „a legvidámabb barakk” jelleget ölteni.
photo_camera
Az 1980-as majálison 1. végre nem esett az eső, 2. a városligeti Népszabadság-színpadon Őze Lajos és Horváth Tivadar színművészek szórakoztattak. A konténer előtt Benkő Péter ül, aki dedikált is a tömegnek. (A fák viszont továbbra sem tüntetnek lombjaikkal.)
Fotó:
Fortepan/Szalay Zoltán
photo_camera
1981. A népek barátsága mindig is, már 1919-ben is megjelent a május elsejei üzenetek között. De ennyire kedves megnyilvánulását még nem találtuk.
Fotó:
Fortepan/Ebner
Világos, hogy a gyerekek is a társadalmi haladás gyümölcsei, szerepeltetésük, masíroztatásuk szinte kötelező volt.
photo_camera
1980-ban a komáromi Szabadság téren helyi potentátok és díszvendégek alá szervezik a kisdobosokat.
Fotó:
Fortepan/Gábor László
photo_camera
Újabb gyerekállítás Komáromban 1981-ben, óvodásokkal. Vigasztaló, hogy egy vidéki felvonulás azért nem tartott órákig.
Fotó:
Fortepan/Gábor László
photo_camera
Egy vidámabb kép az 1981-es komáromi felvonulásról. Az autómentők is vonultak, és hogyan máshogy, mint a mentett autóval együtt?
Fotó:
Fortepan/Gábor László
photo_camera
1983. Alig pár év az összeomlás, és még mindig ilyen tömeg vonul.
Fotó:
Fortepan/Magyar Rendőr
photo_camera
Még mindig 1983, a szentendrei Pap-szigeten az elmaradhatatlan úttörővonulás, de már visszafogottabb szimbólumokat kell cipelni, a Lenin-kép kiszorult a tribünökre.
Fotó:
Fortepan/Déri György
photo_camera
Kádár János 1985-ben a Fiastyúk (Thälmann) utca 47-49. szám alatti általános Iskolában. Mögötte egy csukabajszú felnőtt úttörő, bőrkabátban pedig Deák Gábor kerületi párttitkár. Kádár a képen búcsút int, de az 1985-öst még négy „szabad május” követte.
Fotó:
Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény
1990. május 1-jén már rendszerváltók, anarchisták és ébredő szakszervezetek ünnepeltek, igaz, hogy a Népligetben.
photo_camera
Kőszeg Ferenc SZDSZ-alapító a Népligetben.
Fotó:
Fortepan/Vészi Ágnes
photo_camera
A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának népligeti rendezvényén Vallai Péter színművész olvas fel a Holmiból.
Fotó:
Fortepan/Vészi Ágnes
photo_camera
És eljött az igazi majális.
Fotó:
Fortepan/Vészi Ágnes