Az űraranyláz veszélyeitől óvja az emberiséget egy amerikai asztrofizikus és egy brit filozófus

A Naprendszert mekkora részét kell ahhoz a mai természetes formájában megőrizni ahhoz, hogy ne korlátozzuk az emberiség fejlődését? – teszi fel a kérdést Martin Elvis, a Cambridge-i Egyetem asztrofizikusa és Tony Milligan, a londoni King's College filozófusa az Acta Astronautica folyóiratban még április végén megjelent közös cikkükben.   

A szerzőpáros szerint ideje védelem alá helyezni a Földnek is otthont adó Naprendszert, különben az űrbányászat új aranyláza visszafordíthatatlan károkat okoz. Elvis és Milligan okfejtésében az egynyolcados szabály bevezetését javasolja az egyre fokozódó kitermelési versenyben részt vevő országoknak és vállalatoknak; vagyis azt, hogy az ott található nyersanyagok mindössze nyolcadrészét bányásszák ki, a többit hagyják érintetlenül. Szerintük az ilyen arányú önkorlátozással is bőven elegendő nyersanyag és ásványi kincs termelhető ki a világűrből.

Vas-, arany-, platina- és vízláz

Az asztronómiai megfigyelések szerint a Naprendszer külső területein található  kisbolygóöv aszteroidáiból kinyerhető vasérc nyolcada is több mint egymilliószor több, mint a Föld jelenleg becsült vasérctartaléka. Elvis és Milligan úgy véli, ez még évi 3,5 százalékos felhasználási növekedés mellett is hosszú évszázadokra elegendő.

Aszteroidabányászat egy fantáziarajzonFotó: Science Photo Library/Science Photo Library

 A szerzőpáros szerint valószínűsíthető, hogy az olyan űrbányászati vállalkozások, mint a brit Asteroid Mining Coorporation a kitermelt aranyat és platinát, illetve más nemesfémeket a Földön hasznosítanák, de a például a vasércek egy részét vélhetően űrbéli objektumok építéséhez használnák fel, ahogy a Naprendszerben található trillió tonnányi vízjég javát is az űrutazások üzemanyagaként hasznosítaná az emberiség. 

Elvis és Milligan úgy véli, hogy az egynyolcados elv betartásával elejét lehetne venni a Föld erőforrásait kimerítő kizsákmányolásnak. A szerzőpáros szerint a történeti tapasztalatok azt mutatják, hogy az új erőforrások kitermelésének korai szakaszában meghozott korlátozások sokkal hatékonyabbak, mint amikor a hozzáférési lehetőségek csökkenésével egyre élesebb versenyt kell limitálni. 

Az asztrofizikus és a filozófus azt ígérik, hogy a közeljövőben bővebben is részletezik az általuk alkotott egynyolcados szabály gyakorlati megvalósításának forgatókönyveit.

A témával az alábbi cikkeinkben foglalkoztunk korábban:

A WWF szerint a magyar kormány sutba dobná a környezet védelmét, hogy néhány gazda könnyebben öntözhessen

Az öntözésfejlesztésre készülő gazdáknak nem kell majd környezeti hatásvizsgálatot lefolytatniuk, mivel az engedélyezés szabályai nem vonatkozni majd rájuk. A kormány tervezete egy rendkívül vízigényes ágazat vízhasználatát fokozza, de nem tartalmaz víztakarékosságra ösztönző elemeket, figyelmeztet a természetvédelmi szervezet.

Mátyás Csaba: A biológiai diverzitás nem ruházható fel értelemmel

Az, hogy a diverzitást egyfajta biztosításként értelmezzük változások esetére, nem intencionális, hanem az élő rendszer inherens alaptulajdonsága, mint ahogy a vörös szín önmagában nem képez célt, csak esetleg reakciót vált ki a környezetéből, ami már viszont szelekciós hatású” – mondja a Soproni Egyetem Környezet- és Földtudományi Intézetének professzora.