Dánia az első, ahol kitiltják az élelmiszer-csomagolásból az egyik legveszélyesebb műanyagot
Dániában hétfőn kihirdették a perfluoralkil vegyületeket (PFAS-t) tartalmazó élelmiszer-csomagolások tilalmát. Az erről szóló közleményben a dán kormány megjegyezte: szerencsére van más módszer is arra, hogy a papír dobozokat vízhatlanná és zsírtaszítóvá tegyék anélkül, hogy a potenciálisan rákkeltő és más módon egészségkárosító hatású vegyületek kerüljenek az ételt elfogyasztók szervezetébe.
A tilalomnak a tervek szerint 2020 júliusáig szereznek érvényt, és minden olyan papír csomagolásra vonatkozik, amely kapcsolatba kerül étellel. Mint írják, továbbra is lehetséges lesz újrahasznosított papírba csomagolni az élelmiszereket, de ha a csomagolás perfluoralkilt is tartalmaz, el kell azt választani az ételtől egy másik réteggel.
A dán élelmiszer-biztonsági hatóság már korábban sem javasolta, hogy a műanyagmentesség jegyében széles körben bevezetett papír ételcsomagolásokat perfluoalkilokkal felületkezeljék, és számos gyártó önként le is mondott a technológiáról. A dán kormány most mégis úgy gondolta, hogy nem vár tovább az Európai Unióra, és teljes tilalmat hirdet.
Arlene Blum, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kémikusa, a Green Science Policy Institute alapítója a Quartznak nyilatkozva üdvözölte a döntést: „gratulálunk Dániának, hogy mutatja az utat az egészségesebb ételek irányába, és reméljük, hasonló jogszabályok születnek az Európai Unióban, az Egyesült Államokban és világszerte. A vegyületcsoport egészségkárosító potenciáljának ismeretében felmerül a kérdés, hogy a víz- és zsírtaszítás kényelméért megéri-e kockáztatni az egészségünket.”
Mi a PFAS?
A több mint ötezer vegyületet tartalmazó vegyületcsoportot az 1940-es évektől az ipar több területén használják: víz- és szennyeződésálló anyagként alkalmas a bőr és a textil impregnálására, tűzoltó habok és zsírpapír készítésére – olvasható a Nébih honlapján. Az ipari felhasználás és perzisztens tulajdonságaik miatt a vegyületek szennyeződésként találhatók meg a környezetben, az élelmiszerekbe így egyrészt a vízi és szárazföldi élelmiszerláncon keresztül, másrészt a (Dániában most betiltott) csomagolás által kerülhetnek. Az élelmiszer-biztonsági hatóság adatai szerint a vegyületcsoportba tartozó perfluoroktán-szulfonsav (PFOS) és a teflonbevonatok összetevői közé tartozó perfluoroktánsav (PFOA) szinte minden ember vérében kimutatható, és „a lakosság jelentős részénél a bevitel meghaladja az egészségügyi referenciaértéket mindkét vegyület esetén”. A két anyag felezési ideje az emberi szervezetben 2-5 év, és ez a csigalassú lebomlási idő a fő probléma a PFAS vegyületcsoport tagjaival.
A vízhatlan ruhaanyagokhoz is használt PFAS vegyületek sokféleképpen érintkezhetnek az élelmiszerrel: gyakori összetevők a megmikrózható pattogatott kukorica csomagolásában, a sütőpapírokban és a környezetbarát elviteles dobozokban, de használják arra is, hogy az edények alját tapadásmentessé tegyék. A PFAS-szel bevont felületek zsírtaszítók és nem tapadók lesznek – és pontosan ez az a minőség, amit az élelmiszer-csomagolástól várnánk.
Csakhogy ugyanez okozza a problémát is: a perfluoralkilokat a tudomány számos egészségügyi kockázattal összefüggésbe hozza: tanulmányok szólnak potenciálisan rákkeltő, immunrendszeri zavarokat, illetve a homonrendszer megzavarásával reproduktív problémákat kiváltó hatásáról. Világszerte benne van az anyatejben, és a magzati fejlődésre is káros lehet. Ennek ellenére a PFAS-t világszerte alkalmazzák élelmiszer-csomagolásra.
Talajban, vízben, vérben
A Chipotle-hez és a Sweetgreenhez hasonló amerikai láncok éttermeiben például a környezetvédelem jegyében komposztálható dobozokat vezettek be, miközben a műanyagszemét-gyűjtők eltűntek. És bár az egyszer használatos műanyag valóban zsákutca, és a belőle keletkező hulladék rossz a bolygó élővilágának, az alternatívák pedig üdvözlendők, az a gond a fenti éttermek új dobozaival, hogy perfluoralkilok teszik őket vízhatlanná és zsírtaszítóvá.
A dobozokat komposztálhatóként hirdetik, de ahogy egy öt amerikai államra kiterjedő tanulmány nemrég megállapította: ahol az ipari komposztálók ételdobozokat is befogadnak, akár tízszer nagyobb a talaj PFAS-tartalma. Oregoni komposztálók épp ezért idén tavasszal levélben tudatták a biológiailag lebomló csomagolást gyártók iparági szövetségével, hogy nem fogadnak be többé élelmiszer-csomagolást. A perfluoralkilok ugyanis olyan perzisztensek, hogy nemcsak a környező talajt, de a létesítményekben előállított komposztot is beszennyezik, így azt a továbbiakban nem lehet organikus címkével ellátni.
Jelenleg egyelőre világszerte jobban aggasztja a környezettudatos közösségeket, hogy a PFAS vegyületek az ivóvízkészletet is beszennyezik. Azokban a városokban, amelyek közelében perfluoralkilokat előállító vagy az anyagot épp csak felhasználó üzemek működtek, a helyi lakosok most ébrednek rá, hogy az ivóvíz fogyasztásával évtizedeken át PFAS vegyületekkel szennyezték magukat. A michigani Battle Creek környéki talajvízben például az (amúgy is túl magas) ajánlott mennyiség hétszázötvenhétszeresét találták az egészséget károsító vegyületekből. A felhalmozódni hajlamos perfluoralkilok nagy mennyiségben fordulnak elő a katonai bázisok és repülőterek közelében található vízkészletekben is, feltéve, hogy a közeli létesítményben PFAS-tartalmú habot használtak a tűzoltáshoz.
Korunk DDT-je
A PFAS-helyzet emlékeztet a ma már közismert DDT-szennyezettségre: az ötvenes és a hatvanas években a Föld szinte minden lakója ki volt téve a rovarméregnek, a szer káros hatásait csak később ismerték fel, és még annál is később vonták ki végleg a forgalomból. Bár a legtöbb országban már több mint 40 éve nem használják, még mindig elő-előbukkan élelmiszerekben, vízben, és csaknem mindenki vérében is.
A PFAS vegyületek ugyancsak rendkívül hasznosak, ha arról van szó, hogy legyen vízhatlan a cipő, és ne égjen oda az étel a serpenyőben. Eközben a még nem eléggé közismert vegyületcsalád jó eséllyel tízmilliók vízkészletét szennyezte be csak az Egyesült Államokban.
A PFAS-fogyasztás egészségügyi következményeinek sokaságát ugyan csak most kezdjük megismerni, de becslések szerint Európában a PFAS-nek való kitettség évi 52-84 milliárd eurónyi egészségügyi kiadásért felelős.
A PFAS-t az Egyesült Államokban először a Dupont és a 3M nevű cégek kezdték el gyártani, egy idő után úgy is, hogy tudták, termékük nem egészen veszélytelen. Az Intercepten tényfeltárás-sorozatot közöltek a perfluoralkilok és más veszélyes vegyületek ipari alkalmazásáról, eszerint a 3M például már a hetvenes években tisztában volt vele, hogy a PFAS vegyületek felhalmozódnak az emberi vérben, és ártalmasak az egészségre. 2001-ben már azt is tudták, hogy termékük bekerült az amerikai élelmiszerláncba.
Az Egyesült Államok élelmiszer-biztonsági hatóságához még 2010-ben adtak be petíciót a vegyületcsoport korlátozása érdekében, az FDA 2016-ban végül annyit lépett, hogy perfluoralkilok közé tartozó vegyületekből hármat kitiltott az élelmiszer-csomagolásokból. 2019. júniusi állásfoglalásában azonban a hatóság már azt írta, hogy a PFAS vegyületek összességét nem látja az emberi egészségre veszélyesnek. Idén májusban az amerikai Képviselőházban beterjesztettek egy törvényjavaslatot az összes PFAS vegyület ételcsomagolásokból való kitiltására, de az indítvány még igen messze van attól, hogy törvénybe iktassák.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: