Rejtély, hogy tavasszal és nyáron miért ingadozik az oxigén szintje a Mars légkörében
A több mint három marsi, azaz több mint hat földi éve a Marson dolgozó Curiosity marsjáró fedélzetén egy speciális vegyelemző laboratórium (SAM) is működik. Az amerikai űrhivatal, a NASA november 12-i jelentése szerint a bolygó légköri összetételének hosszútávú szezonális vizsgálata olyan meglepő eredményeket mutat, amelyekre még nincs magyarázat.
Tudni kell, hogy a Mars légköre átlagosan 95 térfogatszázalék szén-dioxidból (CO2), 2,6 százalék molekuláris nitrogénból (N2), 1,9 százalék argonból (Ar), 0,16 százalék molekuláris oxigénből (O2) és 0,06 százalék szén-monoxidból (CO) áll. AZ elmúlt években kiderült az is, hogy ezek az arányok miként változnak az évszakok során, és hogy a légkör összetétele milyen hatással van a légnyomásra. Az viszonylag gyorsan kiderült például, hogy amikor a szén-dioxis kifagy a dermesztő marsi télben a pólusokon, akkor csökken a légnyomás, amikor tavasszal és nyáron kiolvad, és visszakerül a légkörbe, akkor pedig növekszik a légköri nyomás.
A NASA kutatói hasonlóan állandó és előrejelezhető mintázatot fedeztek fel a nitrogén és az argon szintjének szezonális eltéréseiben. Az oxigén viszont nem így viselkedik – legalábbis a SAM mérései és kiértékelése szerint.
Tavasszal és nyáron akár 30 százalékkal nagyobb, télen viszont kisebb volt a molekuláris oxigén koncentrációja a marsi légkörben, mint az várható lett volna. A szezonális mintázatok azt mutatták, hogy valami miatt megugrik, illetve csökken az oxigénszint.
A NASA közleménye szerint a kutatók tisztában vannak vele, hogy az oxigén és a metán keletkezhet biológiai úton, de abiotikus geológiai folyamatok révén is. A Curiosity berendezései között azonban nincs olyan műszer, amellyel kimutatható lenne, hogy a nevezett légköri összetevők egy eddig nem detektált kémiai-fizikai reakció következtében kerülnek-e a légkörbe, vagy mikrobiális eredetűek, netán valamely más létforma termékei.
A kutatók egy része a tavasszal kiolvadó marsi talajban zajló folyamatokat sejti az extra oxigén megjelenésének hátterében. Az 1976-ban landolt Viking szondák például kimutatták, hogy a hőmérséklet növekedésével oxigén szabadulhat fel a kőzetekből. Arra viszont nem utal semmi, hogy télen ugyanez fordítva is megtörténne, vagy hogy a hideg évszakban extra mennyiségű oxigént kössön meg bármi is a Marson.
A NASA közleménye szerint az eredmények még inkább indokolják az expedíció folytatását.
Korábban a témában: