Az Egyesült Államok védelmi bizottsága szerint az ország nem készült fel a hatékony válaszra egy esetleges bioterrorista-támadás esetén – ez pedig a szakértők szerint viszonylag alacsony költséggel hatalmas felfordulást keltene, nem is beszélve a lehetséges áldozatokról. Ana Santos Rutschman, a Saint Louis-i Egyetem jogászprofesszora szerint egy lehetséges támadáshoz nem is kellenek különösen egzotikus kórokozók, ahogy génmódosított szuperbaktériumok sem: már egy szalmonellafertőzés tudatos terjesztése is alkalmas a köznyugalom megzavarására. Ez utóbbi nem légből kapott példa, épp szalmonellával hajtották végre a nyolcvanas években az Egyesült Államok eddigi legnagyobb biológiai terrortámadását. 

Azt hitték, kosz van az étteremben, de terrortámadás volt

Az 1984-es támadás hátterében a hírhedt vallási vezér, Bhagvan Srí Radzsnís, ismertebb nevén Osho követői álltak, akik egy laborból szalmonellabaktériumhoz jutottak, majd egy sor gyorsétteremben salátákba és szószokba juttatták. Az akció fő célja a helyi lakosság elbizonytalanítása volt, ha nem is a tömegpánik előidézése: Osho úgy gondolta, hogy egyre népesebb szektájának több térre és épületre van szüksége, de nem kapták meg ehhez az építési engedélyeket, így megpróbálta átvenni a helyi politikai hatalmat. A ravasz terv nem jött össze, a hatóságok sokáig az éttermek rossz higiéniai körülményeit hibáztatták a járványért, és csaknem egy évre volt szükségük ahhoz, hogy eljussanak Radzsnísig. 

Rutschman szerint ez a példa is jól mutatja, hogy az igazán kellemetlen tüneteket okozó, de hétköznapibbnak számító betegségek szándékos terjesztése is mekkora hatalmat adhat a terroristák kezébe – Osho oregoni esetében is csak a szerencsének volt köszönhető, hogy senki nem halt meg. Az, hogy a hatóságok még csak nem is észlelték támadásként a problémát, még nagyobb gondot jelent.

A hidegháborúnak még nincs vége

A biofegyverzet bevetése egyáltalán nem számít újdonságnak, az, amikor pestissel fertőzött holttesteket katapultáltak az ostromlott várba, ennek az egyik korai formájának tekinthető. Egész gyakran művelték is, olyannyira, hogy egyes elméletek szerint ez gyorsíthatta fel az Európán végigsöprő járványt. A tizenhetedik századi Velencében már kifinomult gyógyszerekkel dolgoztak: lefejtették a váladékot a bubópestis áldozatainak fekélyeiből, ezt pedig méregként akarták alkalmazni (végül, legalábbis a hivatalos verzió szerint, erre nem került sor). Bár a betegség már csaknem eltűnt a Föld színéről, nyomokban még jelen van, és ami még rosszabb hír lehet, az az, hogy a hidegháború idején Oroszország és az Egyesült Államok egymással versengve kísérleteztek a biofegyverek tökéletesítésében is – ennek során pedig már a hatvanas években sikerült egy különösen rezisztens pestisfélét létrehozni a Szovjetunióban. A két szuperhatalom lépfenével, himlővel és pestissel is kísérletezett – mély titokban, a hírek szerint pedig a biológiai fegyvereket a szíriai konfliktusban és Jemenben is bevetették.

Nincs protokoll

Az al-Kaida iszlamista terrorszervezet sem csinált titkot abból, hogy biofegyvereket fejleszt és akar bevetni az általa tervezett merényletekben, de a dzsihádista Iszlám Államról, az ISIS-ról is köztudomású, hogy valami hasonlóra készül. A biofegyver bármi lehet a szalmonellától a pestisig, a kutatók az egyik legnagyobb fenyegetést ez utóbbi repülőgépes permetezésében látják – az is elég, ha a termőföldeket fertőzik meg, ezzel veszélyeztetve az élelmiszerellátást. 

Az Egyesült Államok és az Európai Unió is a nemzetközi együttműködés fontosságát hangsúlyozza, de Asha George, az amerikai biovédelmi hivatal igazgatója szerint nemcsak az együttműködés hiányzik, hanem a mérések is megbízhatatlanok – ha pedig riasztást kap az amerikai hadügyminisztérium, akkor sem világos, hogy mi lenne a teendő. Talán jobb is így, mert George szerint nem múlik el nap hamis riasztás nélkül. A jelenleg rendelkezésre álló technikával és protokoll szerint egy levegőminta elemzését 36 óra alatt tudják elvégezni, ez pedig nagyon lassú egy tényleges támadás esetén. 

Japán minta

A jelentés szerint az állami és magánszektor szorosabb együttműködésével és az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO bevonásával lehetne javítani a készültségen. Ez persze plusz forrásokkal jár, a bioterrorizmus elleni védelemre pedig Japánban és Kínában többet költenek, mint az Egyesült Államokban vagy Európában. Japán az olimpiára készülve külön vírusparkot vásárolt, hogy könnyebben monitorozhassák a betegségeket, és megfigyelőállomásokat telepített a repterekre és a metrókba. Ez utóbbi nem túl meglepő: az Aun Sinrikjó nevű világvégehívő szekta szaringázzal támadt a tokiói metró utasaira. 

Rutschman szerint a felkészüléshez tartozik az új oltóanyagok és gyógyszerek kikísérletezése is. A Világbank és a WHI által jelölt szakértőkből álló Global Preparedness Monitoring Board szerint még bioterror nélkül is elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés: egy spanyolnáthához hasonló légúti megbetegedéses világjárvány nagyjából 50-80 millió ember halálát okozná.