Összeférhetetlenségi indítvánnyal vennék elejét, hogy az MTA élére pozícióhalmozó kerüljön
A szükséges aláírások számának több mint a háromszorosa gyűlt össze a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) ahhoz az indítványhoz, amelyben javasolják, hogy az MTA a jövő májusban esedékes tisztújítása előtt rendezze a pozícióhalmozás és az összeférhetetlenség kérdését a főtisztségek mostani és jövőbeli potenciális várományosai esetében. Az indítványt 64 személy, az MTA rendes és levelező tagjai, valamint a tisztújító közgyűlésen részt venni jogosult nem akadémikus tagok írták alá – hívta fel a Qubit figyelmét több MTA-közeli forrás is.
Ahhoz, hogy az esedékes közgyűlésen napirendi pontra tűzzenek egy efféle alulról szerveződő javaslatot, húsz aláírás is elegendő. Az MTA december 2-án, hétfőn tart rendkívüli közgyűlést, amelynek napirendi pontjai közé az indítványt annak rendje és módja szerint fel is vették. A Qubitnek nyilatkozó MTA-közeli forrásaink ugyanakkor tartanak attól, hogy a közgyűlés nem fogja (tudni) érdemben tárgyalni az indítványt, ha túlságosan hátra sorolják azt a napirendi pontok között.
A vonatkozó szabálymódosítási javaslat értelmében az aláírók indítványozzák, hogy a fő tisztségek jelöltállítását határolja be az összeférhetetlenség, vagyis
„az akadémia elnöke, alelnöke, főtitkára és főtitkárhelyettese, valamint az elnökség közgyűlés által választott tagja nem tölthet be egyidejűleg állami, egyházi, alapítványi vagy egyesületi fenntartású kutatóhálózatban és annak szervezeti egységében, irányító testületében, illetve felsőoktatási intézményben döntéshozói jogkörrel rendelkező irányítói, kinevezett vagy választott felső vezetői – rektori, dékáni, kancellári, kutatóközpont- és kutatóhálózat-vezetői – pozíciót, ideértve az irányítótestületi tagságot is”.
Még épp időben
Az összeférhetetlenségi indítvány történelmi pillanatban érkezett, az MTA-nál ugyanis, mint arról a Qubiten is hírt adtunk, nagyban zajlik a jövő májusban esedékes tisztújítás előkészítő fázisa. Ebben a szakaszban a szavazati jogosultsággal rendelkezők (vagyis a teljes akadémiai közgyűlés, az akadémia rendes és levelező tagjai, valamint a nem akadémikus közgyűlési tagok) elektronikus formában minden tisztségre megnevezhetik az általuk preferált tagokat. Ez a kör október 29-én zárult le.
A szavazni jogosultak alig több mint 45 százalékos részvételi aránya mellett lebonyolított közvélemény-kutatáson az elnöki posztra a legtöbb szavazatot Freund Tamás neurobiológus, az MTA jelenlegi alelnöke, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója kapta. A Qubit több forrásától is úgy tudja, az akadémián nyílt titok, hogy a jelenlegi elnök, Lovász László informálisan már a közvélemény-kutatás előtt megkérdezte az elnöki posztra a saját levele tanúsága szerint is régóta aspiráló alelnököt, vállalná-e a megbízatást, Freund pedig igent mondott.
Freund végül is a leadott szavazatok 54 százalékát szerezte meg, szám szerint többet, mint az összes többi elnökjelölt együttvéve. A második helyen Pléh Csaba kognitív tudós, az akadémia korábbi főtitkár-helyettese, harmadikként Kondorosi Éva növénybiológus, negyedikként Lamm Vanda jogtudós, ötödikként pedig a műszaki tudományok területén kutató Stépán Gábor végzett. Akárhogyan is, a 10-10 legtöbb szavazatot kapott akadémikus nevét tartalmazó listát a jelölőbizottság visszaküldte a tudományos osztályokra, és a különböző szervezeti egységek kutatóinak van még lehetőségük arra, hogy alaposabban átgondolják, kiket látnának legszívesebben az MTA legfőbb posztjain 2020 májusától.
Ebben a helyzetben érkezett az MTA elnöki titkárságára november 26-án a Freund potenciális elnökjelöltségét minimum gyengítő összeférhetetlenségi indítvány. Az agykutatóként egyébként nemzetközileg is elismert neurobiológus jelöltségét ugyanis az akadémikusok nem elhanyagolható része meglehetős aggodalommal figyeli, és nemcsak azért, mert a Qubit birtokába jutott 2018. decemberi levelében az akadémia alelnöke azt fejtegette Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy „a kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő társadalomtudományi kutatócsoportok, intézetek munkatársai (...) külföldön a kutyának sem kellenek, ha intézetük megszűnik, egyetemi állásaikon akkor is túl fognak élni, és onnan tovább mételyezik a közéletet és a fiatalságot”. Szavaiért utóbb elnézést kért a társadalomtudósoktól.
A Freund-féle vélemény megjelenése utáni napokban az MTA bölcsészet- és társadalomtudományi osztályainak három elnöke, Kertész András (Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya), Lamm Vanda (Jogtudományi Intézet) és Zsoldos Attila (Történettudományi Intézet) közös nyilatkozatban tették közzé saját álláspontjukat, miszerint „a lelkeket nem e kutatások mételyezik, hanem a tudatlanság. Meggyőződéssel valljuk a bölcsészet-, társadalom- és természettudományok konstruktív egymásrautaltságát, valamint azt, hogy Akadémiánk jelenlegi és jövőbeni értékrendjét a magyar tudomány egészéért érzett felelősségnek kell vezérelnie.”
Nemcsak ideológiai, praktikus ellenérvek is akadnak
A hazai tudósközösség egy része nemcsak a fenti véleménykülönbség miatt, hanem azért sem tartja szerencsésnek, hogy Freund egyre közelebb kerül az elnöki poszthoz, mert a neurobiológust idén szeptemberben nevezték ki annak a kormányzati akaratból és erőből létrehozott hálózatnak az irányító testületébe, amelyet a kormány az MTA-tól elvett kutatóintézet-hálózat fölé telepített.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) felügyelőbizottságába az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) és az MTA egyaránt 6-6 tagot delegálhatott, a testület elnökére pedig Palkovics László tárcavezetőnek és Lovásznak is rá kellett bólintania. A hazai tudósközösségben viszont akad, aki szerint az MTA is csak olyan tagokat delegált, akik nem szúrják különösebben a kormányzat szemét. Az akadémikusok közül mindenesetre sokan gondolják úgy, hogy Freund ELKH-beli szerepe és MTA-elnöki jelölése összeférhetetlen.
Az ITM és az MTA között az akadémiai kutatóhálózatért másfél évig zajló, majd az MTA vereségével végződő háborúskodásban Freund, az MTA alelnöke jóformán végig a lehető legtávolabb tartotta magát az eseményektől. Tény, hogy olykor bírálta az ITM intézkedéseit, azon belül is elsősorban az MTA és kutatóintézeteinek alapfinanszírozását érintő szigorításokat, valamint 2018 júniusában a Professzorok Batthyány Köréből is az MTA körül kialakult helyzet miatt lépett ki. Mindez azonban nem tartotta vissza attól, hogy elfogadja a neki ajánlott posztot a kutatóhálózat fölé helyezett ELKH irányító testületében. Egy olyan testületben, amelyben – mint azt Hunyady György akadémikus, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának volt elnöke az ÉS-ben november 22-én megjelent cikkében megjegyezte – a minisztériumi és akadémiai delegáltak várhatóan nem fognak polarizálódni.
Hunyady szerint egyébként a pozícióhalmozás lehetőségének a megszüntetése már csak azért is üdvözlendő lenne, mert az átfedések károsak lehetnek az MTA autonómiájára nézve. Az összeférhetetlenségi indítvány egyébként nemcsak Freund potenciális elnökjelölését húzná keresztbe. A természettudományi alelnöki posztra az előzetes közvélemény-kutatásban javasolt nevek között felmerült ugyanis Bokor József neve is, aki amellett, hogy a műszaki tudományok osztályának akadémikusa, az ELKH irányítótestületében is széket szerzett az MTA delegáltjaként.
A történeti és politikai közgondolkodás kutatójaként nevet szerzett Hunyady cikke szerint
„az összeférhetetlenség egyértelmű és minden irányban érvényesített elve teheti lehetővé, hogy az MTA és testületei a magyar tudomány egészét átfogóan, befolyás és részlehajlás nélkül tudják átlátni, értékelni, ösztönözni, képviselni.”
Az akadémia egykori osztályelnöke úgy véli, a mostani tisztújításon eldőlhet, hogy az MTA ki tud-e lábalni a krízis állapotából, és írásában arra is felhívja a figyelmet, hogy ellenkező esetben
„a szembeszökő és féktelen funkcióhalmozás akár 180 fokkal kiforgathatja a köztestület és a kisajátított kutatóhálózat viszonyát: míg eddig az MTA megválasztott tisztségviselői gyakoroltak irányítási és ellenőrzési jogosultságokat a főhivatású kutatóhálózat felett, most az MTA‑tól jogilag‑szervezetileg elválasztott és erős állami‑miniszteriális kontroll alatt tartott kutatóhálózat kormányfő által kijelölt vezetői válnak esélyessé a tudomány szabadságát és önrendelkezését megtestesítő Akadémia irányítására is.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
