A csillagbölcsőkben keletkező foszfort is az üstökösök szállították a Földre
Az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózatának (ALMA) és az Európai Űrügynökség, az ESA Rosetta űrszondájának megfigyelései alapján bizonyítható, hogy a csillagközi molekuláris ködökben keletkezett elemi foszfor (P) molekulaszerkezetben az üstökösök közvetítésével került a Naprendszerbe.
Az erről szóló, a brit Királyi Csillagászati Társaság (RAS) havi értesítőjének (Monthly Notice of RAS) legfrissebb számában publikált tanulmány az AFGL 5142 lajtromszámú csillagképződési régióban az ALMA által detektált nyomokat kezdte vizsgálni. A színképelemzések ugyanis a Tejútrendszer Perseus-karján elhelyezkedő, közel 600 fényévnyire található csillagbölcsőben a foszfor-monoxidhoz (PO) hasonló foszformolekulák jelenlétét észlelték.
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagászai ezeket az eredményeket vetették össze a Rosetta spektrométerének adataival. Mint arról korábban beszámoltunk, a szonda 2017-ben már szállított bizonyítékot arról, hogy az üstökösök szerves anyagot szállítanak a csillagközi térben.
Akkor a 67P-Csurjomov-Geraszimenko üstökösből távozó gázok összetevőinek elemzése a glicin nevű aminosav mellett foszforatomok jelenlétét is érzékelte. A csillagászok és asztrofizikusok most újra analizálták a nyers adatokat, és az üstökös összetevőiben kimutatható volt ugyanaz a foszfor-monoxid, mint amit a csillagbölcső molekulafelhőiben detektáltak.
A foszfor az élet sója
Az ALMA és a ROSINA adatainak összevetésével a kutatók egy olyan kémiai szálat fedeztek fel, amely megmagyarázza, miként kerülhetett a csillagképződés során keletkező, az ismert földi élet kialakulásában jelentős szerepet játszó elem a Földre.
A foszfor a biogén elemek egyike, vagyis nélkülözhetetlen a fontos szerves molekulák, a növényi és állati sejtmembrán, valamint a DNS és az RNS felépítéséhez.
Az alábbi videó az AFGL 5142 lajtromszámú csillagképződési régió Tejútrendszerbeni pontos helyét illusztrálja.
Kapcsolódó korábbi cikkeink:
