Magyarország túl kevés tesztet végez, és kifejezetten rosszul áll a vírusos esetek felderítésében
A Koronavírus Sajtóközpont tájékoztatása szerint március 20-án, pénteken négyre nőtt Magyarországon a koronavírussal fertőzött elhunytak száma, miközben azon a napon hivatalosan 85 fertőzöttről lehetett tudni (szombatra a szám 103-ra nőtt). A szomszédos Ausztriában ezzel szemben 1646 volt az igazolt fertőzöttek száma azon a napon, amikor elérte a négyet az elhunytak száma. Vagyis Ausztriában átlagosan 19-szer több igazolt esetet tártak fel, mint nálunk, mire beütött a negyedik haláleset.
Ennek alapján kijelenthető: túl kevés tesztet végzünk, és joggal feltételezhető, hogy sokkal elterjedtebb a virus, mint gondolnánk.
Ahhoz, hogy a szűkös nyilvános információ alapján megértsük, hol tart a koronavírus-járvány lefolyása Magyarországon, érdemes megvizsgálnunk, hogyan zajlott és zajlik a járvány más országokban, különösen a hozzánk hasonló nemzeteknél. Korábban arról írtunk, hogy Magyarországnak minél előbb és minél radikálisabban kell lépnie, ha lassítani akarja a járvány terjedését, a jelenlegi alacsonynak tűnő esetszám ugyanis gyorsan megnövekedhet az olasz és a spanyol példák alapján, meghaladva az egészségügy teljesítőképességét.
A fenti grafikonon az európai járványügy adatai alapján azt ábrázoltuk, hogy egyes országokban hány igazolt eset volt azon a napon, amikor elérte a négyet a halálos áldozatok száma. Látható, hogy jelentős eltérések vannak az egyes országok között: Iránban mindössze 18 igazolt fertőzött volt azon a napon, amikor meghalt a negyedik áldozat, Németországban viszont 2369, vagyis 28-szor annyi. Magyarországon volt az ábrázolt országok közül az egyik legalacsonyabb az igazolt esetszám (85), amikor elhunyt a negyedik áldozat. A szomszédos Ausztriában 1646 (23-szor magasabb), de még Lengyelországban is 177 ( kétszer annyi) volt ez a szám. Mögöttünk, a törpeállam San Marino kivételével, csak jóval szegényebb ázsiai országok találhatók: Indonézia, a Fülöp-szigetek, Algéria és Irán.
Mi okozhatja ezeket az eltéréseket? Egy lehetséges ok, hogy másmilyen emberek fertőződtek meg a különböző országokban. Mivel az idősekre jóval veszélyesebb a vírus, ha ők többen vannak az igazolt fertőzöttek között, akkor többen halnak meg az igazolt fertőzöttek közül. Egy másik lehetséges ok, hogy ha ugyanolyan emberek is fertőződtek meg, az adott országokban eltérő színvonalú az egészségügyi ellátás. Vagyis elképzelhető, hogy ugyanannyi egyformán beteg mellett azért lesz több halálos áldozat, mert rosszabb ellátást kapnak. Ezt nincs okunk feltételezni, mert ekkora különbséget mondjuk Magyarország és Lengyelország között nem okozhat az egészségügyi ellátás különbsége, de még Ausztriához képest is nehéz ezt elképzelni egy olyan időszakban, amikor tényleg mindent beleadnak a magyar ápolók és orvosok. Sőt ebben a tekintetben talán segítségünkre lehet, hogy Magyarországra vélhetően később ért el a betegség, és több idő volt felkészülni, mint számos másik országban.
A valódi ok feltételezésünk szerint abban keresendő, hogy Magyarországon nagyon kevés tesztet végeznek régiós összehasonlításban. A szintén 8 milliós Ausztriában eddig ötször, a 11 milliós Csehországban négyszer, a 2 milliós Szlovéniában háromszor annyi tesztet végeztek, mint nálunk, a feleakkora népességű Szlovákiában és az ötödakkora Észtországban pedig nagyjából ugyanannyit. Szomszédaink közül hasonló a tesztelési arány Horvátországban, ahol 4 millió lakosra jutott 1264 teszt. Az előző grafikonon első helyen álló Németországban 167 ezer tesztet végeztek. A hírek szerint Magyarországon sokszor nem tesztelik azokat, akik közvetlen kapcsolatba kerültek igazolt fertőzöttekkel. Márpedig ha kevesebb tesztet végeznek, akkor értelemszerűen kevesebb igazolt fertőzött is lesz. Érdekesség, hogy amikor még Magyarországon néhány tucat fertőzöttet szűrtek ki teszteléssel, csütörtökön Dél-Koreában és Kínában is 3-3 olyan esetet igazolt esetet találtak, akik Magyarországon jártak.
Szakemberek szerint a tesztelés kritikus eleme a járvány visszaszorításának. Mert bár helyes, hogy most a társas kapcsolataink visszafogására figyelünk, ez vélhetően csak lassítani tudja a vírus terjedését. Ha a legkisebb gyanú esetén tudnánk tesztelni, azzal megakadályozhatnánk, hogy megfertőzzük velünk élő rokonainkat, és sokkal gyorsabbak lehetnénk az egyéb kontaktjaink felkutatásában, mielőtt ők is fertőzővé válnának. Ez különösen azért fontos, mert a koronavírus már a megbetegedés korai szakaszában is fertőz.
Az esetek nagyjából fele tünetmentes, így az is kiemelten fontos, hogy sűrűn tesztelhessék magukat azok, akik olyan nélkülözhetetlenül fontos munkát végeznek, aminek során jobban ki vannak téve a társas érintkezésnek (így az orvosok, az ápolók, a bolti dolgozók, és a gondozók). Amikor az óvintézkedések ellenére felmerül a fertőzésnek akár csak a halvány gyanúja is, nem hagyhatjuk ezt figyelmen kívül, de kérdéses, hogy milyen sűrűn lehet kéthetes teljes izolációs karantént elrendelni, amikor minden segítő kézre szükség van.
A tesztelés jelentőségének bemutatásához néhány rövid példára szorítkozunk.
Egy Vo’ nevű 3000 fős olasz településnek a fertőzött régió szivében sikerült teljesen felszámolnia a megbetegedést, miután minden lakót teszteltek, izolálták a fertőzötteket, köztük a tünetmenteseket is, majd 10 nap múltán ezt még egyszer megismételték.
Bár Kína után elsőként Dél Koreában robbant be nagy ütemben a vírus, ott is sikeresen visszaszorították, és ma már leginkább az európai importesetektől tartanak. Stratégiájuk központi elemét úgy nevezik, hogy „test, trace and treat” tehát a minél szélesebb körű tesztelés után kell kezelni és felkutatni az esetleges betegeket. A világon itt a legkönnyebben hozzáférhetőbb, legelőrehaladottabb a tesztelések száma (300 000 tesztnél járnak), és mindehhez olyan infrastruktúra járul, amelynek használatával az emberek drive-through üzemmódban, a saját autójukból is igénybe vehetik a szolgáltatást, mintha csak egy sajtburgert rendelnének.
A fejlett országok közül az USA állt még Magyarországhoz hasonlóan rosszul teszteléssel, viszonylag sokáig. Februárban hetekig komoly technikai problémák bénították a tesztelési rendszert, bizonytalan volt, hogy kell-e érte fizetni, ráadásul Donald Trump elnök trivializálta a járványveszélyt. Az elmúlt hetekben viszont az amerikaiak rendesen rákapcsoltak a tesztelésre: a COVID Tracking Project adatai szerint az elvégzett tesztek száma március 4-én még 1000 alatt volt, március 12-én már közel 10 000 tesztnél, március 19-én pedig már 100 0000 fölött járt.
A cikk szerzőiről: Mihályi Dávid a CEU School of Public Policy kutatója; korábbi cikkei a Qubiten itt olvashatók. Prinz Dániel a Harvard Egyetem PhD-hallgatója; további cikkei a Qubiten itt olvashatók.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: