Néhány óráig, esetleg néhány napig különböző anyagú felületeken is életképes marad a SARS-CoV-2 nevű, új típusú koronavírus – derült ki abból a preprint tanulmányból, amelyet a Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) és a Princeton Egyetem Nemzeti Egészségtudományi Intézetének (NIH) kutatói jelentettek meg előzetesen a medRxiv felületén, ahol kutatói bírálat nélküli tudományos munkákat is publikálnak. (Az amerikai kutatók megállapításai tehát még nem mentek át minden szűrön, amelyen egy tudományos munka ennél kevésbé hektikus időkben át szokott.)

A kutatók a laboratóriumban különféle felületeknek tették ki a vírust, és azt találták, hogy sokáig virulens marad: a kartonpapíron akár 24 óráig, a műanyagon és a rozsdamentes acélon két-három napig, aeroszolokon, azaz a levegőben lebegni képes részecskékhez kötve legfeljebb három óráig. Az előzetes eredmények érvényességét erősíti, hogy alapvetően egyeznek a 2000-es évek elején több ezer megbetegedést okozó SARS-CoV-nál mért adatokkal. Az alábbi ábrán pirossal jelölték a mostani, kékkel a korábbi kórokozó tulajdonságait:

A kutatók ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a vírus laboratóriumi körülmények között mért életképessége nem feltétlenül egyezik azzal, ahogy természetes és emberi környezetben viselkedik. A vírus kiismerésének – és így a terjedése megakadályozásának – mégis fontos része lehet a kísérletsorozat.

Koronavírus a levegőben

A vírus terjedésének dinamikáját igen nehéz egy járvány kellős közepén tanulmányozni. A kórházakban és a többi nyilvános térben a lehető legalaposabban próbálnak fertőtleníteni, ezért is nehéz kimutatni, hogyan viselkednek a kórokozók beavatkozás nélkül.

Ennek megfelelően bár a tudósok azt is kutatták, milyen sokáig él túl a vírus aeroszolokhoz kapcsolódva, ez nem úgy történt, hogy fertőzött emberek körüli levegőből vettek mintát. Ehelyett porlasztókészülékbe helyezték a vírust, és egy forgó dobba spriccelték, hogy lebegve maradjon, úgy vizsgálták, mennyi ideig él túl a zárt téren belüli levegőben. Az, hogy három óráig úgy maradt, nem jelenti azt, hogy el is lehet kapni azáltak, hogy egy térben ülünk egy fertőzött személlyel. Ugyanakkor „ez nem bizonyíték arra, hogy a vírus a levegőben is terjed” – figyelmeztetett Neeltje van Doremalen, az NIH kutatója, a tanulmány egyik szerzője a Twitteren.

Ugyancsak meghatározó, hogy a vírus milyen részecskéhez tapad: finomabb szemcséhez, amely sokáig lebeghet, vagy nehezebb „cseppecskéhez”, amely nagyobb valószínűséggel esik le. Ha egy fertőzött köhög vagy tüsszent, tipikusan folyadékcseppecskékhez tapadó vírusokat küld a levegőbe. Bár az eredmények arra engednek következtetni, hogy a vírus a levegőben is fertőz, nincs meggyőző bizonyíték eddig arra, hogy a vírushordozók aeroszolokat (és nem csak cseppecskéket) is jelentős mennyiségben bocsátanak ki.

Jobb félni

Joseph Allen, a Harvard közegészségüggyel foglalkozó oktatója, aki nem vett részt ebben a kísérletsorozatban, úgy gondolja, hogy a kollégái által szerzett adatok alátámasztják: szükség van a betegség levegőben való terjedése elleni óvintézkedésekre, így például a gyakori szellőztetésre. A vírus terjedési fajtáira szerinte úgy kell gondolni, mint egy spektrumra, a cseppecskék és az aeroszolok közötti különbség pedig nem olyan óriási. Allen azon a véleményen van, hogy nem érdemes sokat várni a vírustranszmisszióval kapcsolatos tanulmányok pontos eredményeire, inkább minden eszközt be kell vetni, ami csak szóba jöhet.

Egyelőre nehéz megmondani, mennyire jellemző valójában a vírusnak az a fajta terjedése, amikor közvetlen emberi érintkezés nem történik, csak valaki otthagyja egy felületen a vírust, egy másik ember pedig a felületet megérintve kapja el. A friss kutatás ugyanakkor arra utal, hogy érdemes továbbra is biztonsági játékot játszani. Miközben az amerikai járványügyi központ, a CDC tisztviselői mondtak már olyat, hogy a fertőzött felületek kevésbé játszanak szerepet az új koronavírus terjedésében, mint az ember-ember közti cseppfertőzés, ettől még mindenkit buzgó fertőtlenítésre biztatnak. 

A kutatás szerzői felidézik, hogy a 2000-es évek elején fertőző SARS esetében a felületi és a cseppfertőzés egyaránt szerepet játszott az úgynevezett szuperfertőzők (olyan fertőzött személyek, akik sok másik embernek adják át a kórokozót) „eredményességében” és a vírus kórházi terjedésében is. Dylan Morris, a Princeton kutatója, a tanulmány egyik szerzője szerint az új vírusnak a SARS-nál és a MERS-nél is gyorsabb terjedése arra utal, hogy itt további tényezők játszhatnak szerepet. Egy sor tanulmány eredménye arra utal, hogy a SARS-CoV-2-ből a vírusgazda már a megfertőződés után is jelentős mennyiséget bocsát ki – akkor, amikor az ember rendszerint még éli a normál életét, mert nem alakultak ki súlyos tünetei.

A kutatók most arra készülnek, hogy megvizsgálják, hogyan hatnak a vírus terjedésére a környezeti feltételek, így például a hőmérséklet és a páratartalom. Hogy jobban megértsék, mit lehet várni ettől a kórokozótól a való világban, azt is tudni szeretnék, vajon a meleg nyári idő lelassítja-e, ahogy például az influenzavírust szokta, mert erről sem született még meggyőző bizonyíték.

A vuhani intenzíven már tiszta a levegő. És a nővérszobában?

A Princeton és a NIH kutatói persze nincsenek egyedül: ezen a héten vuhani kutatók olyan adatokat tettek közzé, amelyek kórházak környékéről és más helyeken gyűjtött levegőminták elemzésén alapulnak. Preprint tanulmányuk szerint a kórház intenzív osztályán például lényegében csíramentes volt a levegő. Ám olyan helyeken, mint a nővérek és orvosok személyzeti szobája, ahol a legtöbben megszabadultak a védőfelszerelésüktől, vagy a betegek számára felállított mobilvécében már más volt a helyzet.

A kínai kutatók egy szingapúri tanulmányra is hivatkoztak: a Fertőző Betegségek Nemzeti Központjában COVID-19-fertőzöttek kis létszámú, kórházban ápolt csoportján vizsgálták a vírusok kibocsátását, és azt találták, hogy a vírusok jelentős mértékben elszaporodtak a páciensek székletében. Bár a szingapúri tanulmányban nem találtak vírust a levegőben, a vuhani kutatók el tudják képzelni, hogy a kínai kórházban a vécé lehúzásakor kerülhettek kórokozók a levegőbe.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a kutatások még korai fázisban vannak: együtt mégis arra utalnak, hogy az egészségügyben dolgozóknak meg kell tenniük minden előzetes óvintézkedést, amikor a növekvő számú COIVD-19-beteget ellátják – mondta Morris. „Egyelőre nincs olyan bizonyíték, ami miatt az embereknek a vírus aeroszol átvitelétől kellene tartaniuk, de a speciális kórházi környezetben fennállnak kockázatok.”

A jelen kutatásban közre nem működő Allen azonban úgy látja, nagyobb elővigyázatosságra van szükség: „a kórházakban már a gyakori szellőztetés és a fokozott levegőszűrés az előírás. Nekem elég következetlennek tűnik, hogy a társadalom nem ezt az iránymutatást kapja.” Mint írta, a járvány fékezésének legfontosabb parancsai ettől függetlenül ugyanazok maradtak: ne menjünk tömegbe, maradjunk otthon, ha megoldható, és mossunk kezet alaposan és sokszor.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: