Oroszországban „abszolút felfújt történetként” indult a járvány
„Abszolút felfújt történet” – nyilatkozta március 8-án az oroszországi koronavírus-járványról az orosz szövetségi kormány szociális és egészségügyi kérdésekben illetékes miniszterelnök-helyettese, Tatjána Golikova. Lehet, hogy március elején még az volt, mert még csak néhány fertőzöttet tartottak nyilván az országban, ám látva a másutt történteket, aligha volt bölcs dolog ilyen módon nyilatkozni.
A fordulat Oroszországban március 16-án következett be. A hatóságok reggel még 63, estére már 93 fertőzöttről tudtak, és a szám azóta is lendületesen nő. Vlagyimir Putyin orosz elnök március 25-én érezte, hogy elérkezett a pillanatot, és televíziós beszédben fordult a lakossághoz.
Az elnök ekkor jelentette, be, hogy március 30-tól egy hétre fizetett szabadságra küldi az ország népét. Beszéde elhangzásakor még csak 658 fertőzöttet tartottak számon. Nyolc nappal később újra honfitársaihoz fordult, és a járvány gyors terjedésére való tekintettel április 30-ig meghosszabbította a szabadságolásokat. Ekkor már 3548 volt a fertőzöttek száma.
A lakosság szabadságolásának meghosszabbításában az a két, március 30-án közreadott anyag is közrejátszhatott, amit a Dosszie központ, és a Projekt csoport munkatársai készítettek. A Dosszié központ elemzésében arról számolt be, hogy munkatársai hozzájutottak több, a vírus terjedésével foglalkozó, a moszkvai vagy a szövetségi kormány részére készített bizalmas anyaghoz. Ezekből többek között az derült ki, hogy a tényleges helyzet távolról sem olyan rózsás, mint azt a hivatalos adatok mutatják. Ennek bizonyítékaként hozták fel azt a táblázatot, ami a március 15-i adatokkal kezdődik, és június 10-ig tekint előre, mutatva a moszkvai megbetegedettek számát, a napi megbetegedések alakulását, a súlyos esetek, a kritikus állapotba kerültek, valamint a halottak számát, abban az esetben, ha a hatóságok nem rendelnek el szigorú karantént. A táblázat számításait nem a hivatalosan közölt március 15-i adatokra alapozza, hanem arra a feltételezésre, hogy Moszkvában ekkor már legkevesebb ötszáz fertőzött élt.
Az előrejelzés azt valószínűsíti, hogy a fertőzöttek száma május 5-én tetőzik, és meghaladja majd a kétmilliót, miközben az új napi fertőzöttek száma már május első napjaiban csúcsra ér (228 ezer), május végén pedig már közel 30 ezer fővárosi halott lesz. Ha azonban Moszkvában már március végén elrendelnék a szigorú karantént, mint ahogy el is rendelték, akkor a betegszám már április végén tetőzne, és nem lenne több 256 ezernél, és a halottak száma se haladná meg lényegesen a háromezret.
Az első, karantén nélküli változat azzal járna, hogy a koronavírus okozta megbetegedés következtében mintegy 20 százalékkal, vagyis a "megszokott" 120 ezerről 150 ezerre nőne a fővárosi halottak éves száma. Egy másik bizalmas anyagból, amit a szövetségi kormány számára készítettek, az derül ki, hogy a társas érintkezések szigorú korlátozása nélkül az ország lakosságának 60-70 százaléka 3-4 hónap alatt megfertőződne. A megbetegedettek halálozási rátája, amennyiben biztosított lesz a betegek minőségi kezelése, 2 százalék körül alakul majd, de ha a járvány gyorsan terjedne, és rendkívüli teher nehezedne a kórházakra, ez az arány akár 7-8 százalékra is nőhetne. A szabadjára engedett járvány pedig országosan 1-6 millió áldozatot szedne.
A Dosszié központ anyaga arra is emlékeztet, hogy március 24-ig Oroszországban a hivatalos adatok szerint 143 ezer tesztet végeztek, vagyis minden egymillió lakosra 993 jutott, ami felettébb jó arány. Ennél intenzívebb tesztelés csak Bahreinben, Dél-Koreában és Olaszországban történt. Ugyanakkor mégsem olyan szép a történet, mint amilyennek első pillantásra látszik. Az orosz tesztek megbízhatósága ugyanis igencsak kétséges, amire orosz orvosok egy része már hetekkel korábban rámutatott. Most viszont változhat a helyzet, mert folyamatosan érkeznek Oroszországba a helyinél százszor érzékenyebb japán tesztek. Ezek széleskörű alkalmazása hozzásegíthet a pontosabb járványhelyzet felméréséhez, ami nélkülözhetetlen a hatékony védekezéshez, a hatósági intézkedések körültekintő és időben történő meghozatalához.
Tudják kezelni a helyzetet?
A másik anyag, amit a Projekt csoport munkatársai készítettek, nemcsak a járvány terjedésével foglalkozik, de azzal is, hogy az orosz egészségügy milyen mértékben lesz képes kezelni a gyorsan változó helyzetet. Az elemzés – miután megállapítja, hogy egyelőre viszonylag kevés az igazolt oroszországi fertőzöttek száma –, arra figyelmeztet, hogy a járvány március közepétől Oroszországban is elkezdett a többi európai országhoz hasonló ütemben növekedni, de a helyzet továbbra sem kritikus.
Az anyag felteszi a kérdést: mi az oka annak, hogy március végéig ilyen kevesen betegedtek meg Oroszországban? Az elemzés készítői szerint erre kétféle magyarázat is adható. Egyrészt az, hogy februárban és márciusban jóval kevesebb fertőzött érkezett az országba, mint Európa legtöbb államába, és a lakosság belső mobilitása is jóval kisebb, mint másutt. De magyarázhatja az alacsony fertőzöttséget az is, hogy a fertőzöttek számba vétele nem megfelelő, és nem csak a hazai tesztek kétes megbízhatósága miatt. Ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy az orosz Egészségügyi Minisztérium ajánlása szerint csak akkor kell tesztelni a légúti panaszokkal jelentkező betegeket, ha azok olyan országból tértek haza, ahol már vannak regisztrált betegek, vagy ha szoros kapcsolatba kerültek igazoltan fertőzöttekkel.
Az elemzés szerzői a Tübingeni és a Bázeli Egyetem kutatói által kidolgozott modellekre hagyatkozva azt feltételezik, hogy amennyiben az emberek közti érintkezés gyakoriságát csak 20 százalékkal sikerülne csökkenteni, akkor június közepére a fertőzöttek száma Oroszországban eléri majd az egymilliót. Ha azonban szigorúbb intézkedéseket vezetnének be, a fertőzés terjedését is jelentősen le lehetne lassítani. Ez Moszkvában be is következett. A fővárosban, ahol máig az oroszországi fertőzöttek kétharmada koncentrálódik, március 30-án „nem hivatalos karantént” rendeltek el, amitől azt várják, hogy az emberek közti érintkezés 60 százalékkal csökken. A Bázeli Egyetem modellje szerint ilyen feltételek mellett a fertőzöttek száma tízezer alatt marad, de ha két hónap elteltével lazítanának a karanténon, szeptemberre ugyanúgy egymillió fertőzöttel kellene számolni, mint a szigorú karantén elrendelése nélkül, csak néhány hónappal később.
A Projekt csoport elemzése mindenekelőtt arra keresi a választ, hogy az orosz egészségügy mennyire van felkészülve egy ilyen súlyos járvány kezelésére. A kutatás készítői a vírus terjedésének amerikai tapasztalataiból kiindulva – amelyek azt mutatják, hogy a megfertőződöttek 20 százaléka igényel kórházi ellátást, míg 5 százalékuk intenzív terápiát, beleértve a mesterséges lélegeztetést is – azt próbálják felmérni, hogy milyen feladatok várnak az orosz egészségügyre, és az mennyire tud megfelelni e kihívásoknak. A bázeli modell szerint amennyiben március végén-április elején nem rendelnek el országos kijárási tilalmat, már júniusban 50 ezer intenzív ápolást igénylő beteggel kellene számolni. (És mint azóta kiderült, Putyin második, április elején elmondott beszédében sem rendelt el országos karantént, arra hivatkozva, hogy az ország különböző területein nagyon eltérő a járványügyi helyzet, ezért a kijárási tilalom elrendelésének jogát a régiók vezetőihez delegálta.)
Nem lehet tudni, hány intenzív ágy van az országban
Ha pontosnak bizonyulna a bázeli modell prognózisa, és júniusra valóban 50 ezerre nőne az intenzív terápiára szorulók száma, akkor az oroszországi kórházak a Projekt csoport kutatói szerint súlyos helyzetbe kerülnének, mert intenzív terápiás kapacitásuk meglehetősen korlátozott. Igaz ugyan, hogy az OECD 36 tagállama közül Oroszországban van a harmadik legtöbb ezer lakosra jutó kórházi ágy (12,3), ám azok felszereltségét tekintve Oroszország a sereghajtók közé tartozik. (Komputertomográfból például csak 14 jut egymillió lakosra, míg Japánban 111, MRI-ből pedig 5, miközben Japánban tizenegyszer annyi.)
Sajnos, sem az OECD, sem az orosz statisztikai hivatal, a Roszsztat nem közöl adatokat arról, hogy a tagállamok, illetve Oroszország hány intenzív terápiára alkalmas kórházi ágyat tart fenn. Az orosz statisztikai hivatal ugyan gyűjti az erre vonatkozó információt, de nem publikálja. Vagyis azt lehet tudni, hogy Oroszországban 1 millió 172 ezer kórházi ágy van, de azt már nem, hogy közülük hány alkalmas az intenzív kezelésre. Ugyanakkor nyilvános az a normatíva, ami szabályozza arányukat. Az orosz Egészségügyi Minisztérium egy 2012-es rendelete a közepes méretű kórházaknak (200-400 ágy) azt írja elő, hogy ágyaik 3 százalékának kell intenzív terápiára alkalmasnak lennie. Ez a mutató a nagy kórházak esetén 5 százalék. A 200-nál kevesebb ággyal rendelkező kis kórházak pedig arra vannak kötelezve, hogy legkevesebb hat ilyen ágyuk legyen. Mindezek figyelembevételével Oroszországban elvileg 35 ezer intenzív kezelésre alkalmas ágynak kellene lennie. A tényleges helyzet azonban egészen más. A minisztérium egyik intézete a közelmúltban felmérte az intenzív kezelésre alkalmas ágyak és a lélegeztetőgépek számát. Adataik szerint az előbbiből 12 ezer, míg az utóbbiból valamivel több, mint 33 ezer van.
A Projekt csoport munkatársainak sikerült az Oroszországi Föderációt alkotó 85 szövetségi szubjektumból 23 adataihoz hozzájutnia. Ezekből az derül ki, hogy a minisztérium intenzív ágyakra vonatkozó 3 százalékos előírását mindössze négy régióban, köztük Moszkvában sikerül teljesíteni. Akadt olyan megye is, ahol a kórházi ágyak mindössze 0,5 százaléka alkalmas az intenzív ápolásra. Nem jobb a helyzet a lélegeztetőgépek tekintetében sem.
A nyugat-oroszországi Kaluga megyében például az előírt 347 gép helyett mindössze 48 áll rendelkezésre, vagyis az előírtakhoz képest 86 százalékos a hiány. De a Moszkva közelében lévő Tver megyében sem sokkal jobb a helyzet: ott 78 százalékos a hiány. Országosan a negyede hiányzik az előírt gépeknek. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a számba vett berendezések egy része aligha működőképes. Ez már csak azért is feltételezhető, mert a lélegeztetőgépek több mint fele tíz évnél idősebb. Vagyis ma az oroszországi kórházakban csak minden harmincadik kezeltre jut egy lélegeztetőgép. Mindez a Projekt csoport elemzése szerint azt vetíti előre, hogy amikor a koronavírussal fertőzöttek száma eléri a 800 ezret, és közülük 160 ezer kórházba kerül, nem lesz elég lélegeztetőgép.
Az elemzés a járvány lefolyásának különböző változatait áttekintve arra a megállapításra jut, hogy amennyiben a felnőtt lakosság 40 százaléka a következő fél évben megfertőződne, Oroszországnak egyetlen olyan régiója sem lenne, ahol a lélegeztetőgépek kellő számban állnának rendelkezésre. A megyék többségében ilyen eszközre egyszerre két-három embernek is szüksége lesz ahhoz, hogy növelje életben maradásuk esélyeit.
A különböző forgatókönyveket illusztráló térképek világosan mutatják, hogy a fertőzöttek arányától és a járvány lefolyásának hosszától függően mekkora teher nehezedik az ország egyes régióinak kórházai. A leginkább drámai helyzet akkor alakulna ki, ha nagyon gyors lenne a járvány terjedése, illetve akkor, ha a lakosság több mint fele megfertőződne. Ezzel nyilván a hatóságok is tisztában vannak, és meghozzák a szükséges intézkedéseket, még mielőtt robbanásszerűen nőne a fertőzöttek száma.
A szerző történész, Oroszország-szakértő, a Corvinus Egyetem oktatója. További írásai a Qubiten itt olvashatók.
A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos tudományos eredmények bemutatását az Oriens támogatta.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: