A pánikvásárlás és a napszámoshiány akadályozza leginkább az élelmiszer-ellátást
Az utóbbi pár hét folyamán minden magyar polgár megtapasztalhatta a pánikvásárlás áldatlan hatásait. Az ország kenyérsütő állományát, liszt- és élesztőkészletét pillanatok alatt lerabolta a kétségbeesett nép. Miközben a háztartások hűtőiben mázsaszámra halmozódtak fel a kenyérsütés iránti tömeges és olthatatlan vágy miatt felhalmozott élesztőhegyek.
„Egy kiszámítható és társadalmilag kontraproduktív, generációkon keresztül leszivárgó viselkedésmintáról van szó, ami bosszúságot okoz mindazoknak, akik egy ideig nem tudtak olajat, húst vagy lisztet venni. Ráadásul a megnövekedett kereslet az árakat felhajtja, és ami még rosszabb, elhiteti az emberekkel, hogy tényleg van ok a pánikra” – írja Kertész István, folyamattervező élelmiszermérnök, a Szent István Egyetem Élelmiszertudományi Karának egyetemi tanársegédje a Másfélfok című klímapolitikai oldalon megjelent elemzésében.
Kertész szerint a COVID-19-járvány által okozott élelmiszergazdasági problémák nem a végfogyasztókat érintik a legrosszabbul. A régiós túltermelés ugyanis – ahogy az Eurostat adatai mutatják és ahogy a Qubiten korábban megírtuk – igen jelentős.
Kampó a vendéglátásnak, de a termelés nem állt le
A vendéglátószektor márciusi leállása azonban a HoReCa (Hotel, Restaurant, Café) ágazatban rolólehúzási hullámot indított el. „A nagykereskedelmi beszállítók jelentős bevételtől esnek el, így a szektor átrendeződése várható. Az elsődlegesen feldolgozott és friss élelmiszerek e-kereskedelme nem kitaposott ösvény, így ezzel az egyébként csábító alternatívával nem, vagy csak kevesen tudják magukat átpozicionálni a háztartások kiszolgálására” – írja Kertész.
Az élelmiszermérnök szerint nemzetközi tendencia, hogy a korábban a vendéglátást ellátó kereskedők és termelők igyekeznek a végfogyasztók ellátására átállni. A kijárási korlátozás mellett azonban ez nehéz feladat, nemcsak az új ellátási láncok kiépítése, de a fogyasztók felé történő kommunikációs lehetőségek megcsappanása miatt is. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) által létrehozott termelőkereső felület, amelyen a vásárlók a termelőkkel közvetlenül tudnak kapcsolatba lépni és azokat vásárlásukkal támogatni, ugyanakkor üdvözlendő kezdeményezés.
Kertész szerint ameddig a termelőknél nincsenek előállítási problémák, addig élelmiszerhiány sem lesz a fejlett és átmeneti gazdaságok országaiban. „Márpedig a gyümölcs ugyanúgy megérik és az állat ugyanúgy felnő, a koronavírus a mezőgazdasági javakat nem károsítja, a madárinfluenza vagy a sertéspestis sokkal nagyobb, milliárdos károkat okoz a magyar mezőgazdaságnak”.
Napszámoshiány
Az előállítási láncot vendégmunkásainak mobilitása, illetve mobilitásának hiánya azonban megakaszthatja. „Ők nagyrészt kelet-európai országokból ingáznak idénymunkára, és a tavaszi-nyári szezonban nélkülük nem képesek olcsón friss zöldséget és gyümölcsöt előállítani a nagy nyugat- és dél-európai mezőgazdaságok” – fogalmaz Kertész, aki szerint már elkezdődött a tűzoltás, az EU-s tagállamok felismerték a helyzet súlyosságát és igyekeznek biztosítani az idénymunkások beutazását, hiszen nincs alternatíva. Ugyanakkor a közép-kelet-európai mezőgazdaságok számára ez egy sokkal kevésbé jelentős kérdés, mivel aránylag kevés külföldi mezőgazdasági vendégmunkást fogadunk.
Kilátások
„Jelenleg az élelmiszeripari külkereskedelmi termékforgalmunk pozitív, tehát nagyobb összértéket szállítunk külföldre, mint amennyit behozunk, ez az utóbbi években nagyjából 600-700 milliárd forint környékén stagnált. Látni kell azonban, hogy a behozatalt a földrajzi adottságainkhoz képest indokolatlanul nagy mennyiségben feldolgozatlan termékek teszik ki, mert a magyar mezőgazdaság egyszerűen nem tud elég hatékonyan nyersanyagot termelni a hazai élelmiszer-feldolgozók számára. Az exportált élelmiszereink hozzáadott értéke alacsony, a régiós országokhoz képes a versenyképességünk gyenge, és félő, hogy a leszakadásunk egyre növekedni fog” – írja Kertész.
Az élelmiszermérnök szerint a megoldás a hatékony termék-előállítást, megfelelő ösztönzés mellett alacsonyabb környezetterhelést, és jobb erőforrás-felhasználást biztosító nagytermelők támogatása jelentené, akik az agrártechnológiai fejlesztéseket, fenntarthatóságot célzó innovációs eszközöket is nagyobb mértékben veszik igénybe. Kertész hozzáteszi, hogy ez nem a kistermelők támogatásának komplett megszüntetését jelentené, hanem támogatások racionalizálását. Ugyanis a mikro- és kisvállalkozások, őstermelők stabil piaci érvényesülésének leglényegesebb akadálya a jogi és infrastrukturális támogatás hiánya, beleértve a fizetőképes kereslettel történő kapcsolódás elősegítését, ami hosszútávon kifizetődővé tenné a tevékenységüket.
„A külföldi behozatal csökkentésének mellékes hatása, hogy magával vonja a nagy távolságokra történő fuvarozás visszaszorulását, így kibocsátáscsökkenést is eredményez – gondoljunk csak a kínai fokhagyma vagy marokkói paradicsom szállításának ökológiai és karbonlábnyomára”
– írja Kertész.
Az elemzés szerint a következő években a válság eredményeként várhatóan erősödni fog az EU-s tagországok protekcionista mezőgazdasági szemlélete. Ezért Magyarországnak is az élelmiszeripart saját nyersanyaggal ellátó agrárium kialakítására kell törekednie a kiszámítható élelmiszer-árszínvonal érdekében.
Kertész összegzése szerint „ha nem akarjuk, hogy az élelmiszerárak elszabaduljanak, egy környezeti szempontból előnyösebb és gazdaságilag előremutató nemzeti agrárstratégiára van szükség., mivel a jelenlegi a környezeti erőforrások tekintetében igen pazarló, és az egyes szereplők által igényelt ösztönzők jellegét rosszul priorizálja. Ha ez elmarad, az alkalmazkodóképesebb külföldi szereplők behozhatatlan előnyre fognak szert tenni, most, a felgyorsult változások idején van a legnagyobb esélyünk ezen változtatni és egy ellenállóbb élelmiszergazdaságot megalapozni”.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
