Bár a hivatalos statisztikák szerint a bruttó hazai termék 3,5 százalékát állítja elő a mezőgazdaság, és a munkaképes népesség 5 százaléka dolgozik a szektorban, Magyarország mindmáig agrárországnak számít, mivel  Európában egyedülállóan területének több mint fele szántóföld.

De mi a helyzet most, a koronavírus-járvány idején, és túléli-e a magyar mezőgazdaság a rendkívüli helyzetet?

„Konjunktúra van, működik a keresleti piac, az élelmiszertermelés így nincs alapvető veszélyben, az azonban már kérdés, hogy a termelő el tudja-e adni, azt amit előállított, illetve képes-e, és meddig képes finanszírozni az átmeneti helyzetet” – mondta a Qubitnek Podmaniczky László agrárközgazdász. Szerinte az állattenyésztés és a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar kitettebb, míg a szántóföldi növénytermesztés némileg védettebb helyzetben van. Az előbbinél a közgazdasági ciklusok pár hónaposak – ezek a baromfiágazatban a legrövidebbek, ahol a csibéből 8-10 hét alatt pecsenyecsirke lesz.  A növénytermesztés esetében ugyan gondot okozhat, hogy felvásárlási szerződések híján elmaradhat a tavaszi vetés, de azt ősszel még esetleg lehet pótolni, vagy a vetésforgó újratervezésével, átalakításával piacképesebbnek tűnő növényeket termeszteni.

A tőkeerős nagyüzemek és a kisebb családi gazdaságok között természetesen jelentős különbség lehet, ezen nem segít a területalapú támogatási rendszer, amely a művelt, illetve állattartásra használt szántók és legelők területének nagyságát honorálja, miközben a fajlagos költségek a méret növekedésével egyre alacsonyabbak, legalábbis a növénytermesztésben. Podmaniczky szerint a COVID-19-járvánnyal a mezőgazdaság képes lehet dacolni, feltéve, hogy ez a szektor is kap megfelelő kormányzati segítséget. 

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) március végén részletes, több ágazatra kiterjedő elemzést adott ki a koronavírus okozta gazdasági helyzetről, felsorolva a várt állami intézkedéseket is.

Harc a húsfronton

A NAK anyaga szerint a COVID-19-járvány a legsúlyosabban a juhtenyésztést érintette, éppen a húsvéti csúcs közepén: a teljes, tavaly 39,5 millió eurós árbevételt realizáló export 30-40 százaléka ugyanis erre az időszakra esik. A teljes húsvéti szezonban általában 150–180 ezer juhot, a termelésük harmadát exportálják a tenyésztők. 

A határlezárások és a közúti fuvarozás megbénítása után, ha nem is zökkenőmentesen és az elmúlt években tapasztalható dömpinggel, de végül beindult a húsvéti bárányexport az olasz piacra – közölte április első hetében a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetsége.  A kilónként 1030-1050 forintos felvásárlói áron kiszállított mennyiség jelentősen kisebb lehet, mint egy normál húsvéti szezonban, mert az olaszországi éttermek és a húsboltok is zárva tartanak, csak a nagy áruházláncokat ellátó  vágóhidak működnek továbbra is.

Az Agrárgazdasági Kutatóintézet információi szerint súlyos helyzet állhat elő a szarvasmarha, valamint a sertés esetében is, még akkor is, ha nem olyan szezonális piacról van szó, mint a bárány esetében. Megoldást jelenthet az állatok további hizlalása, tenyésztésben tartása, csakhogy ez jelentős többletköltséggel, egyszersmind alacsonyabb felvásárlási árakkal jár. „A magyarországi húspiac kétharmadát kitevő, exportorientált baromfiágazat szintén komoly értékesítési problémákkal kerülhet szembe, ráadásul a szektort jellemző munkaerőigény egyben magasabb kockázatot is jelent ha valaki egy-egy vágóhídon vagy húsüzemben megfertőződik” – olvasható a NAK elemzésében. 

A tejválság elmaradt

Magyarországon szerencsére még nem kell szembenézni az Észak-Amerikában már javában zajló brutális tejválsággal, amely során a termelők tonnaszám öntik ki a tejet a földjeikre. 

A magyarországi termelők között eddig az okozott izgalmakat, hogy a nyers tej jelentős részét, mintegy 300-400 millió kilogrammot, vagyis a termelés 15-20 százalékát exportra állítják elő a magyarországi tehenészetek. A kivitel első számú célpontja Olaszország, ahol február végén, március elején komoly piaci zavarok keletkeztek. Azóta normalizálódni látszik a helyzet, a NAK szerint az árak 15 százalékos csökkenést követően stabilizálódtak. A tejiparban a feldolgozott termékek frontján jelentősebb zökkenők is voltak, amikor például az import csomagolóanyagok nem érkeztek meg időben, illetve az exportpiacok kapui is bezáródtak. 

A több mint száz éve alapított, 2013-tól olasz tulajdonban lévő, napi 200 ezer liter tejből 20 tonna sajtot előállító mosonmagyaróvári Óvártej Zrt-nél ezt úgy oldották meg, hogy a jelentős beruházással fejlesztett mozzarelagyártást időlegesen visszafogva ismét tradicionális félkemény sajtokat kezdtek el készíteni, hogy ne kelljen felszámolniuk a hosszú évek alatt kialakított beszállítói láncot – tudta meg a Qubit Carlo Volpétól, a cég igazgatójától.

Növénytermesztők előnyben

A NAK elemzése szerint a növénytermesztési ágazatban a rövid távú helyzettől való félelmek a jelentősek. Ez alól kivételt jelent a szezonális virágokat termesztő kertészet, a növényházi zöldséghajtatás és gombatermesztés, ahol a gyorsan romló termékek előállítása, piacra juttatása és a termesztő berendezések, csomagolóházak üzemeltetése már most is komoly problémát jelent. Ezeknél a termékeknél a tavaszi időszak bevételei alapozzák meg a gazdaságos működést.

A növénytermesztők számára a szállítási korlátozások okozhatnak problémát, főként a kukorica, a durumbúza, az árpa, a szója, a napraforgó és a repce esetében, mert itt korábban jelentős volt az olasz export. 

Az Agrárgazdasági Kutatóintézet szerint a 2019. január-szeptemberi időszakban a gabonafélék exportárbevételének aránya a teljes agrárexportból 15,6 százalék volt, 2,7 millió tonna kukorica, 2 millió tonna búza és 366 ezer tonna árpa értékesítésével. A repce exportjának 100 százaléka, míg a napraforgó kivitelének 99 százaléka az EU tagállamaiba történik. Németország a vizsgált időszakban 94 ezer, míg Olaszország 50 ezer tonna felett, Ausztria és Hollandia pedig 59 ezer tonna felett vásárolt Magyarországról napraforgómagot, ami az összesen értékesített 408 ezer tonna jelentős része. Ha nem sikerül a szállítmányozást normalizálni, az rövid távon felesleghez és az eladási árak csökkenéséhez vezethet. Ez viszont jelentős finanszírozási nehézségeket is okozhat a szántóföldi munkák munkák megkezdésekor.

Munkanélküliségre sem gyógyír

A Privátbankár összeállítása szerint a turizmus és a vendéglátás összeomlásával munkanélkülivé vált emberek a kormányzati javaslatok ellenére nagy valószínűséggel képtelenek lesznek elhelyezkedni a rendszerint szezonális munkaerőgondokkal küzdő mezőgazdaságban. A lap a főleg munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó Trenkwalder 650 vállalkozást felmérő elemzésére hivatkozva azt írja, hogy csupán 5 százalék körül jelezték vissza, hogy nyitottak a munkaerő-felvételre ebben az idényben. Kiderült, hogy az állattartással és –feldolgozással foglalkozó cégek (a halgazdaságokat is beleértve) stagnálnak, sőt, bizonyos esetekben leépítenek, mivel a válság a húsfogyasztás alakulását is negatívan érinti. Ebben a körben egyedül a baromfival foglalkozó vállalkozások lehetnek képesek komolyabb munkaerő-felszívásra. 

A gyümölcstermesztésben az idénymunkások iránti igényt idén sok esetben visszafogja majd az a tény, hogy a kései fagyok miatt számos gyümölcsösben a szokásosnál kevesebb munkaerőre lesz szükség. A válság nagy veszteseinek számítanak az olyan speciális területek is, mint a gombatermesztés: a gomba iránti kereslet nagy részét ugyanis az éttermek és hotelek biztosítják, kiesésükkel a szektor 60 százalékos piacot vesztett, ezért a munkaerőre itt sincs igény – írja a Privátbankár.

Nem beszélve arról, hogy a mezőgazdaságban az idénymunkák is nehéz fizikai terheléssel és az időjárásnak való fokozott kitettséggel járnak, emiatt az irodákban vagy vendéglátóhelyeken foglalkoztatott munkavállalóknak egyáltalán nem jelentenek valós alternatívát. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: