A magyar kormány által bejelentett gazdasági csomagot nem csak én találtam elégtelennek, hanem az internet népe és az ellenzéki pártok is. Népszerű követelés, hogy mivel nagyon gyorsan emelkednek az élelmiszerek és más szükségleti cikkek árai, a kormány vezessen be hatósági árakat. Ezt követeli az ellenzéki pártok közül a Demokratikus Koalíció, a Jobbik és az MSZP is. Ezeknek a javaslatoknak a lényege, hogy a kormány megmondaná, hogy ki mennyiért adhatja a kenyeret meg a csirkemell kilóját, így aztán mindenki meg tudja majd őket engedni magának. A gond csak az, hogy ezek a javaslatok ugyanúgy a szegényeket károsítják, mint például a lakbérplafon, amiről korábban írtam. (Sőt ehhez képest a lakbérplafonnak még akár több értelme is lehet, hiszen az részben hozzásegíti a különböző keresetű emberek együttélését a városnak ugyanazon részein, aminek számos előnye is van.)

A hatósági árak bevezetése nemcsak azokat a szegényeket károsítaná meg, akiknek a legnagyobb segítségre van most szükségük, hanem áruhiányhoz és feketepiacok kialakulásához is vezet. Ha valamit muszáj korlátozni, akkor nem az árakat, hanem az egy ember által vásárolható mennyiséget érdemes. Emellett azt kell megakadályozni, hogy alulinformált emberekre obszcén magas, a piacinál többször magasabb áron sózzanak rá felesleges dolgokat.

Ha most azt gondolod, hogy szegényellenes vagyok, és ezért nem olvasnád tovább a cikket, akkor itt leszögezem: a hatósági áraknál sokkal radikálisabb intézkedést javaslok a bajban lévők megsegítésére. Mégpedig azt, hogy a magyar állam azonnal küldjön közvetlenül pénzt minden rászoruló magyarnak. Legalább 100 ezer forintra kell kiegészíteni minden magyar keresetét a következő hónapokban, de akár még ennél nagyobb közvetlen támogatásra is szükség lehet. Ha azt hiszed, hogy megőrültem: az amerikai kongresszus nemsokára úgy dönthet, hogy minden felnőtt 400 ezer forintot, minden gyermek pedig 170 ezer forintot kap egy meglehetősen magas kereseti szintig.

Nem jó ötlet a hatósági ár

Az élelmiszerárak befagyasztása nemcsak hogy nem jó ötlet, de kifejezetten káros lenne, mert rosszul járnának vele a szegényebb magyarok. Fontos, hogy ez egyáltalán nem nyilvánvaló, ha nem vagy közgazdász, teljesen érhető ha valakinek első ránézésre jó ötletnek tűnik.

A gyors áremelkedést valószínűleg legfeljebb részben okozza a hosszú távú élelmiszerhiány, és inkább a pánikszerű vásárlás következménye. Mivel nem éppen sáskák pusztították el a termést, és nem madárinfluenza pusztít, idén is le fogják aratni a búzát, és le fogják vágni a tyúkokat. A külföldről behozott élelmiszerekből való ellátással lehet valamennyi probléma, és akár a belföldi szállítás is nehezedhet a járvány miatt, ennek ellenére újra fel fogják tölteni a boltokat, és lesz elérhető élelmiszer Magyarországon. Egyébként a nemzetközi áruforgalom (nagyon helyesen) nem is áll le, a határainkat kizárólag a személyforgalom elől zártuk le. (Egyébként valószínűleg a személyforgalom megszüntetésének sincsen ezen a ponton sok értelme a legtöbb viszonylatban, inkább politikai okokból zárták le a határokat a ,,külföldi” vírus elleni harcban. Gondoljunk bele, hogy ha egyszerre zárja le a határait Szlovákia a magyarok előtt és Magyarország a szlovákok előtt, akkor azzal vajon melyik ország jár jól?) 

Ha az áremelkedésben komoly szerepe van a pánikvásárlásnak (és a termelők szerint erről van szó), akkor az árak befagyasztása nemhogy lassítja a pánikvásárlást, hanem gyorsíthatja. Lehet, hogy eddig 4 hétre vásároltam volna be csirkemellből, babkonzervből és vécépapírból (lehet nevetni, de az Egyesült Államokban most hiánycikk a vécépapír), de innentől még többet ér a pénzem a csökkenő árak miatt. Miért ne tölteném fel az autóm csomagtartóját 5 hétre elegendő száraztésztával? Ezzel a lehetőséggel viszont nem egyformán tudnak élni a kisnyugdíjasok és a fiatalok, a kisebb települések lakói és a budapestiek, a jobban és a rosszabbul informáltak. Emiatt a pánikvásárlók az árak befagyasztásától függetlenül, akár nagyobb mértékben is elhalászhatják  az árut a rászorulók elől.

Ha kevesebb pénzért tudják értékesíteni portékájukat, a gyártók és a kereskedők kevesebbet fognak gyártani és eladni. Ha csak a kiskereskedelmi árakat korlátozzuk, akkor a kiskereskedők nem fogják kevesebb pénzért értékesíteni az árut, mint amennyiért megvették a nagykereskedőktől. Ha nem romlandó árucikkről van szó, egyszerűen elraktározzák addig, amíg jobb áron tudják eladni, több terméket pedig nem is vesznek át a nagykereskedőktől; a gyártók pedig, ha tudnak, átállnak majd nem korlátozott árú termékek gyártására. 

Ezért aztán azonnal korlátozni kéne a nagykereskedelmi árakat is. Mivel az áruforgalmat nem zártuk le, ha csak Magyarországon korlátozzák az árakat, akkor amelyik gyártó és nagykereskedő tudja, ki fogja vinni a termékeket Magyarországról, hogy drágábban értékesítse más régiós országokban. Magyarország több élelmiszert exportál, mint amennyit behoznak az országba; innentől majd még több élelmiszert fognak kivinni az országból, mert még jobban megéri majd. A következő lépésben természetesen lezárhatjuk a határainkat, és megtilthatjuk az élelmiszerek exportját. Ezzel azonban a magyar élelmiszeripart károsítjuk, ráadásul ha az import is leáll, akkor nem jutunk hozzá azokhoz az élelmiszerekhez, amelyekből behozatalra szorulunk. Ez egyébként részben bekövetkezik a hatósági árak bevezetésével is, hiszen ha a német cégek választhatnak, hogy piaci áron adják el a termékeiket Szlovákiában vagy hatósági áron Magyarországon, akkor akkor az előbbi lehetőséget választják.

Gyorsan kialakulhat a különböző árucikkek a feketepiaca is. Ha a boltban olcsóbban lehet termékekhez hozzájutni, mint amennyit az emberek valójában hajlandók fizetni, akkor az ügyeskedők egyszerűen tömegesen fel fogják vásárolni a termékeket, és illegális feketepiac alakul ki, ahol piaci áron, de sokkal ellenőrizetlenebb körülmények között árulják majd a termékeket.

Közvetlenül pénzt kell küldeni az elszegényedő magyaroknak

A gazdaság várható rendkívül jelentős visszaesése miatt tömegesen válhatnak munkanélkülivé a magyarok. Első lépésben a kormánynak azért kell dolgoznia, hogy minél kisebb legyen a gazdasági visszaesés, és minél kevesebb embert bocsássanak el a vállalatok. Csehország nem csak 30 millió maszk és 100 ezer gyorsteszt beszerzésével veri kenterbe a Magyarországot, amely még a frontvonalban dolgozó ápolóknak és az orvosoknak sem tudja biztosítani az alapvető védőfelszereléseket. Gazdaságpolitikai téren is jelentősen előttünk járnak a csehek: bejelentették, hogy a karantén miatt bezárt cégek dolgozóinak fizetésük 80 százalékát utalja át az állam. A nálunk kevésbé fejlett Romániában is megkapják az otthon maradó dolgozók a bérük 75 százalékát. Ezen felül rengeteg más intézkedést is kell tenni azért, hogy minél kevesebb munkahely szűnjön meg.

Egy ennyire egyedi helyzetben a kormány nagyon jól tenné, ha egyszerűen kiegészítené minden magyar felnőtt keresetét legalább 100 ezer forintra, közvetlenül küldve pénzt az embereknek. Ha engem tartasz őrültnek, akkor a teljes amerikai politikai palettát is annak tarthatod: az Egyesült Államokban most készülnek arról dönteni, hogy minden felnőtt 400 ezer forintot, minden gyermek 170 ezer forintot kap egy meglehetősen magas kereseti szintig. A 100 ezer forint csak egy minimum összeg, ez egy négytagú család esetében még a létminimumot sem éri el. Viszont most mivel otthon kell ülniük, élelmiszereken kívül mást nem nagyon tudnak vásárolni. De lehetőség szerint akár ennél tovább is kell menni, és további pénzösszegeket küldeni közvetlenül az embereknek. (Ebből nem következik, hogy általában is jó ötlet lenne az általam korábban bírált feltétel nélküli alapjövedelem, és nem is ez a javaslat lényege.)

Egy ilyen intézkedés első előnye, hogy nagyon egyszerűen megvalósítható. Az állam egyszerűen megnézi, hogy kinek mennyi volt a jövedelme februárban, a járvány előtt, és elutalja vagy a postással kiküldi a 100 ezer forinthoz hiányzó összeget. A hatalmas járvány idején a fogyasztóvédelemnek és a rendőröknek ugyanis valószínűleg van fontosabb dolga is, mint a bolti árakat és a hatósági árak betartásának ellenőrzése és a feketepiac felszámolása. Az intézkedés második előnye, hogy sokkal jobban céloz, mint a hatósági ár. Hiszen a hatósági ár mindenkire vonatkozik: arra is, akinek nem okoz gondot többet fizetni az élelmiszerekért vagy jobb minőségű élelmiszereket venni a hiánycikkeknek számjtó olcsó változatoknál. A jövedelemkiegészítés viszont tényleg oda érkezik, ahol most égető szükség lesz rá.

Komoly áruhiány esetén a megvásárolható mennyiséget kell korlátozni

De mi van, ha tényleg komoly és hosszabb távú áruhiány lép fel? Természetesen Magyarországon egy még a mostaninál is sokkal rosszabb helyzetben is mindenkinek hozzá kell jutnia az alapvető szükségletekhez. Akkor is el kellene látni az embereket, ha háború törne ki, és nem tudnánk többet élelmiszert behozni. Ilyen esetekben azonban nem az élelmiszerárak korlátozása a kulcs. Első lépésben meg kellene erősíteni a hazai termelő- és gyártókapacitásokat, állami támogatással több élelmiszer előállítására ösztönözve őket. Ha ez nem elegendő, akkor második lépésben valamilyen jegyrendszert kellene bevezetni, és az államnak azt kellene  szabályoznia, hogy milyen mennyiségben vásárolhat valaki bizonyos termékekből. (Az egyébként piacgazdaságként működő Egyesült Királyságban például egészen 1954-ig jegyre lehetett venni bizonyos élelmiszereket.) 

Ha muszáj bevezetni, a megvásárolható mennyiség korlátozása vagy a jegyrendszer azért is jó ötlet a hatósági árakhoz képest, mert közvetlenül abban segít, hogy mindenki az elengedhetetlenül szükséges mennyiséghez jusson hozzá, nem pedig abban, hogy a jól értesült, ügyesebb emberek jussanak gyorsan hozzá a csökkentett árú termékekhez. A mostani válsághelyzetben jó ötlet lehet ilyen korlátozást bevezetni maszkok és más higiéniai termékek esetében, ahogy ezt sok helyen maguktól meg is tették a gyógyszertárak, boltok. Végső esetben pedig az állam átveheti bizonyos termékek kiosztását is. Ez kritikus hiánycikkek esetében azért is fontos lehet, hogy valóban azokhoz jussanak el, akiknek szükségük van rájuk mindannyiunk érdekében. Például most a magyar kórházakból hiányoznak az alapvető védőfelszerelések, miközben sok embernek otthon van maszkja.

Az alulinformált emberek érdekében korlátozhatók az obszcén magas árak

Olyan korlátozásnak egyébként van értelme, amely nem teljesen fagyasztja be az élelmiszerárakat, csak valamilyen, a mostani piaci árnál magasabb szint felett tiltja a termékek árusítását a nagyon kiszolgáltatott helyzetben lévő, alulinformált emberek védelmében. De őket sem a piaci áraktól kell megvédeni, hanem attól, hogy nem ismerik fel, hogy bizonyos cikkekhez a közelben sokkal olcsóbban juthatnak hozzá, illetve valójában nincs szó hosszú távú áruhiányról. Az is előfordulhat, hogy  alulinformált, kiszolgáltatott, pánikoló emberek olyan termékeket akarnak megvenni, amelyekre valójában nincs is szükségük. 

A szerző a Harvard Egyetem PhD-hallgatója, további cikkei a Qubiten itt olvashatók. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás