Fegyvertelenül maradtak a járványban az egészségügyi nyomorban élő pesti negyedek
A magyar állam megteremti az egészségügy működtetésének keretfeltételeit, de a szolgáltatásokhoz való hozzáférés igen egyenlőtlenül oszlik meg az országban még békeidőben is, hát még világjárvány idején. Mára közismert tény, hogy a koronavírus elsőként a sűrűn lakott és/vagy nagyvárosi térségekben üti fel a fejét, kevesebb szó esik azonban arról, hogy a vírusjárvány hogyan érintheti a nagyvárosok szegény csoportjait. Balázs András, az MTA TK Szociológiai Intézetének tudományos segédmunkatársa keddi cikkében összegezte a nagyvárosi szegény csoportok egészségügyi hátrányairól szóló kutatásokat a VIII. kerületi Magdolnanegyed példáján.
Ami a magyarországi egészségügyi egyenlőtlenségeket illeti, azokat részben a földrajzi különbségek határozzák meg (elég csak a vidéki háziorvoshiányra gondolni), részben pedig a jövedelmi viszonyok és a társadalmi státusz. A módosabb rétegek átlagosan jobb egészségi állapotát a szélesebb anyagi lehetőségek mellett informáltságuk, önérdekérvényesítő-képességük magyarázza.
Itthon átlagosan 11 évvel hamarabb hal meg az a férfi, akinek érettségije sincs, mint aki egyetemi diplomával rendelkezik, igaz, a nőknél ez a különbség csak 3 év. Az ország egészéhez képest a budapesti halálozási arányok kifejezetten kedvezőnek tekinthetők, ennek ellenére a fővárosi kerületek között is jelentős egészségegyenlőtlenség tapasztalható.
Bár Józsefvárosban található a főváros legtöbb egészségügyi intézménye (19 nagy egészségügyi intézmény koncentrálódik a VIII. kerületben) az itt élő lakosok – különösen a férfiak – korai halálozásának esélye sokkal nagyobb, mint más kerületekben. Józsefváros halandósági hányadosa huszonöt százalékkal haladja meg a budapesti átlagot, a VIII. kerületi emberek a fővárosi átlagnál 7,6 évvel korábban halnak meg. Egy józsefvárosi férfinak átlagosan 9,4 évvel kevesebb adatik meg, mint II. kerületben lakó társának.
Lakhatási viszonyok és túlélési esélyek
Érdemes azt is áttekinteni, miként alakul járványon kívül a várható élettartam és lakásviszonyok korrelációja. Kovács Aranka 2009-es és 2012-es tanulmányában is rámutat, hogy a magas halálozási kockázat minden esetben együtt mozog az alacsony komfortfokozatú lakások és a laksűrűség területi arányaival.
Azokban a kerületrészekben, ahol magas az egyszobás és az alacsony komfortfokozatú otthonok aránya, ahol a lakásokban jellemzően több generáció zsúfolódik össze, ott az átfertőzést is nehezebb elkerülni. A leromlott állapotú bérházcsoportokban ráadásul a háztartások tagjainak nagyobb száma nem csupán az együtt élőket teszi ki akut veszélynek. Az elégtelen lakásviszonyok miatt ezekben a lakóközösségekben a privát tér határai is elmosódnak: a hétköznapok gyakran a lakásokon kívül, a gangokon, kapualjakban, a szomszédság otthonaiban zajlanak.
A létfenntartásért küzdők számára nemcsak az otthoni munka, hanem a házi karantén feltételei sem adottak.
Fantomhalottak a Magdolnanegyedben
Józsefváros társadalmi-gazdasági szempontból leghátrányosabb kerületrésze, a Magdolnanegyed rendelkezik még egy sajátossággal: itt a legnagyobb azoknak az aránya, akik úgy halnak meg, hogy arról a háziorvos nem is értesül. Az illetékes háziorvos előtt a férfiak 70, a nők 60 százalékánál ismeretlen marad a betegek haláloka, gyakran maga az elhunyt is. E szokatlan jelenségnek kétféle magyarázata lehetséges: egyrészt az életvitelszerűen a kerületben tartózkodók között igen magas a bejelentés nélkül ott élők aránya, másrészt a kerület szegregátumszerű bérház- és utcacsoportjaiban lakók egy része – társadalmi kirekesztettsége okán – még a szomszédos kerületrészben található egészségügyi ellátókra sem tekint bizalommal.
Mivel az ott lakók gyakran alkalmi munkából kénytelenek fenntartani magukat, az egészségügyi szolgáltatási járulék önálló befizetése sem általános, és az érintetteknél a biztosítotti jogviszony hiánya sajátos betegutakat eredményez. A férfiak súlyos betegség idején is csupán a házi praktikák és az otthon található különféle láz- és fájdalomcsillapítók hatástalansága után kérnek orvosi segítséget. Ezekben az esetekben családtagjaik az ügyelethez fordulnak, illetve lehetőség szerint ambuláns ellátásban keresik meg az illetékes háziorvost.
Célzott segítség kellene a járványban
A fentiek alapján feltehető, hogy a COVID-19-járvány idején is csak a legsúlyosabb állapotú betegek kerülnek a szakellátás látókörébe a Magdolnanegyedből, az enyhébb tünetektől szenvedők nem beazonosítottak, tanács és információ hiányában pedig szűkebb és tágabb környezetüket is megfertőzhetik.
A tömeges megbetegedések elkerülésének érdekében megfontolandó, hogy az érintett önkormányzatok Budapesten és más városokban is fokozott figyelmet fordítsanak – tájékoztatás, maszk és higiénés eszközök eljuttatása stb. – a szociális bérlakásokban élőkre, a szegregációval veszélyeztetett vagy szegregátumnak minősülő övezetek lakóira.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: