A természet pusztításával együtt növekszik a járványok kockázata a Földön

A koronavírus terjedésével együtt az az elképzelés is egyre sűrűbben előkerül, hogy a fertőzést valamilyen módon az ember környezetpusztítása robbantotta ki. Ezoterikusabb lelkek szerint ez nem más, mint Gaia bosszúja a rombolásért, mások hasonló szavakkal ugyan, de hasonlót állítanak: a Föld nem tudja elviselni az emberiség terjedését, az ember okozta klímaváltozás miatt a malária és a dengue-láz olyan területeken is terjed, ahol ezidáig még nem volt megtalálható, a népesség növekedésével és az utazások gyakoriságával pedig gyorsabban és eredményesebben terjedhetnek a járványok, mint valaha. 

Roberto Cazzola Gatti olasz biológus, az osztrák Konrad Lorenz Intézet munkatársa szerint a mostani COVID-19 járvány egyfajta figyelmeztetésnek is tekinthető: szerinte ha a világ a járvány levonulásával visszatér a megszokott kerékvágásba, a gazdaság pedig továbbra is a vég nélküli növekedés bűvöletében marad, további csúnya meglepetésekre is számíthatunk. 

A klímaváltozás veszélyes

Az már korábban kiderült, hogy a klímaváltozás olyan helyekre is elviheti a maláriát és a dengue-lázat, ahol eddig még nem voltak jelen: a növekvő hőmérséklet és az egyenetlen csapadékeloszlás miatt például Magyarországon is megjelentek azok a szúnyogfajok, amelyek ezeket a betegségeket terjesztik, és amelyek eredetileg a szubtrópusi klímához alkalmazkodtak. 

Az MTA tavalyi konferenciáján Erdélyi Károly, a NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság munkatársa, valamint Bakonyi Tamás, az Állatorvostudományi Egyetem szakértője arról számolt be, hogy a korábban trópusinak tekintett betegségek közül több is megjelent már Magyarország területén, az eseményen részt vevő ökológusok és parazitológusok szerint pedig reális a veszély, hogy a jövőben akár a krími-kongói véres láz kórokozójának hordozójaként ismert kullancs is megjelenjen az országban. 

Az idegen fajok a megváltozott életkörülmények miatt képesek megvetni a lábukat a melegedő országokban, a koronavírust viszont az eddigi bizonyítékok szerint a szúnyog nem képes terjeszteni – akkor viszont miért állítja több kutató is, hogy az emberi tevékenységhez van köze?

Az erdőirtás veszélyes

A válasz a Stanford kutatói szerint az erdőirtásban keresendő: ahogy egyre több helyen vágják ki az erdőket amiatt, hogy újabb szántóföldekhez jussanak, egyre több kapcsolat jön létre a potenciális vírushordozó vadállatokkal. A csökkenő élettér miatt a vadállatok közelebb kényszerülnek az emberekhez, a növekvő népesség miatt pedig az emberek is közelebb kényszerülnek egymáshoz, egy fertőző betegség így az irtások terjedésével egyre nagyobb járványveszélyhez is vezethetnek. 

David Quammen amerikai író egy 2012-ben megjelent Spillover: Animal Infections and the Next Human Pandemic című könyvében már megkongatta a vészharangot: szerinte a következő világjárvány ismeretlen lesz az emberek számára, de korántsem az űrből fog érkezni, hanem a természetből. Azzal, hogy az emberiség komplett ökoszisztémákat tesz tönkre, új vírusokat szabadít magára, ha pedig borul a rendszer, a vírus könnyen átterjedhet az eddig fertőzött majmokról, tobzoskákról vagy denevérekről az emberre. 

Quammen szerint a virológusok, mióta csak létezik virológia, folyamatosan a következő nagy durranás (Next Big One, NBO) árnyékában élnek: mindenki szeretné tudni, mi lesz az. A pestis maradandó emléket hagyott maga után, de a gyermekbénulás, a spanyolnátha, a himlő és az AIDS is az NBO-k közé tartoznak – és úgy tűnik, hogy most már a koronavírus is bekerült ebbe az illusztris társaságba.

Machupo, Marburg, Covid

A szerző január végi véleménycikkében hosszan sorolja, hogy az eddigiekben milyen járványokat ismerünk, amelyek bizonyítottan állatról terjedtek az emberre: a Machupo-vírus a bolíviai vérzéses lázat szabadította el 1961-ben, a Marburg-vírus 1967-ben szedett áldozatokat Frankfurtban, Marburgban és Belgrádban. Ez utóbbit az első feltételezések szerint laborkísérletekhez használt majmokkal hurcolták be Európába, de mint kiderült, egyes denevérfajok is hordozzák a vírust. A továbbiak: H.I.V., 1981; a Sin Nombre névre keresztelt hantavírus, 1993; Hendra-vírus, ez Ausztráliában fertőzött meg lovakat és embereket 1994-ben, és gyaníthatóan gyümölcsdenevérek hordozták; Nipah, Malajzia, 1998, az ebola pedig először 1976-ban, majd 2014-ben ütötte fel a fejét Afrikában. 

További betegségek is szerepelnek még a listán: ide tartozik minden a bélféregtől az AIDSig, ami emberről állatra terjedhet, és a jelenlegi adatok alapján a COVID-19 is ilyen betegségnek számít, igaz, az eddigi adatok alapján egyes állatok ugyan elkaphatják a vírust, de az valószínűtlen, hogy például a macskák emberre is terjeszthetnék. Ez fordítva nem igaz, a macskák és nagymacskák elkaphatják az embertől a betegséget, igaz, úgy tűnik, hogy náluk kevésbé súlyos tünetekkel jár a COVID-19, mint amilyeneket az embereknél okozhat.

Az új járványok háromnegyede állati eredetű

Az elmúlt években a madárinfluenza, a SARS, a MERS, végül pedig a SARS-CoV-2 okozott nagyobb riadalmat, az amerikai központi járványügyi hivatal, a CDC adatai szerint az új vagy újabban terjedő betegségek háromnegyede az előbbiekhez hasonlóan állati eredetű. Thomas Gillespie, az Emory Egyetem ökológusa szerint ez nem meglepő: számtalan ismeretlen patogén van a világban, a SARS-CoV-2 pedig, ahogy fogalmaz, csak a jéghegy csúcsa. 

Gillespie szerint szerencse, hogy az ebola nem terjed olyan könnyen, ha viszont olyan ragályos lenne, mint például a himlő, az emberiségnek valódi katasztrófával kellene szembenéznie. A legfőbb baj szerinte is az ökoszisztéma felborítása: az élőhelyük visszaszorulásával az állatok jobban össze vannak szorítva, ami kedvez a fertőzések terjedésének, az települések és megművelt földek terjedésével viszont egyre inkább arra is kényszerülnek, hogy potenciális vírushordozóként az emberek közelébe kerüljenek. 

Mindegy, hogy hol tört ki

Quammen szerint ezek a betegségek pillanatok alatt elterjedhetnek az egész világban, mindegy, hogy egy kínai piacon vagy az őserdő mélyén törtek ki (a COVID-19 esetében a kínai kormány megpróbálja gátolni, hogy a vírus eredetét pontosan meghatározzák). A repülőutak hétköznapivá válásával egy SARS-CoV-2-höz hasonló vírus, pláne, ha tünetmentesen is fertőz, pillanatok alatt eljut a világ minden szegletébe. Ennek a veszélyére már egy 2013-ban megjelent tanulmány is figyelmeztetett – azzal együtt, hogy mivel legtöbbször a vadállatokról háziállatokra, majd onnan az emberre terjedő vírusokról van szó, amelyek leginkább a fejlődő országokban terjednek, könnyen lehet, hogy számos fertőzésről kellő vizsgálatok, súlyosabb tünetek vagy jelentés hiányában a világ egyszerűen nem vett tudomást. 

Quaemmen szerint nem elég, ha az emberiség kivárja, míg elvonul a járvány: két döntésről van szó, egy hosszabb és egy rövidebb távúról, a mostani krízis ugyanis szerinte nem az utolsó világjárvány, amit az ember szabadít magára. A szerző a fenntarthatóságra és az ökoszisztémák védelmére hívja fel a figyelmet. Hasonló üzenettel állt elő Levi Sucre Romero, az egyik legnagyobb Costa Rica-i bennszülött törzs vezetője is: az új koronavírus szerinte is az emberi mohóság terméke, és ő is az állati élőhelyek visszaszorítását, a monokultúrás növénytermesztést, a fakivágásokat és a városok terjedését hibáztatja a járványért.

A fenntarthatóság lehet az ellenszer

Romero és Quammen is egy fenntarthatóbb világ építésére szólítja fel az emberiséget, ha pedig van valami, ami a COVID-19-járcányból kiderült, az az, hogy sokan meglennének az utazás nélkül, úgy is tudnának dolgozni, igenis létezhet telemedicina, sőt használható is lehet, és még a távoktatás sem reménytelen. Ez, ahogy a nagyvárosok tisztuló levegője is mutatta karantén idején, jelentős terhet vesz le a bolygó, és végső soron persze az ember válláról.  Mindennek ára is van: emberek milliói maradtak munka nélkül, cégek százezrei mentek csődbe, emiatt a járvány által leginkább sújtott országok is az óvatos újranyitás útjára léptek, miközben mindenki arra vár, hogy minden visszatérhessen a megszokott kerékvágásba. Nem biztos, hogy minden tényleg vissza is tud térni: a járvány valószínűleg komoly nyomot hagy majd azokon, akik átélték, és az is valószínű, hogy több járványügyi szabály, mint például a social distancing tartósabban is jelen lesz a társadalomban.

A fenntarthatóság egyes hívei szerint viszont a COVID-19 elvonulásával vagy legyőzésével az emberiség egy új esélyhez juthat: az ész nélküli fogyasztás és az erdővágások visszafogásával, a tudomány és az egészségügy fokozottabb támogatásával egy fenntarthatóbb, talán nyugodtabb világ is jöhet. Hogy ez eljön-e, az az embereken és a világpolitikán is múlik. A népesség megfigyelése a koronavírus és az egyéni szabadság ellen is fegyver lehet, de annyi kiderült a járványból, hogy a távgyógyászat, távmunka és távoktatás is működőképes, amennyiben ennek megfelelő betegségről, munkakörről vagy tanóráról van szó.