Mióta ember néz az égre, soha nem látta még így a Proxima Centaurit

Először sikerült egy űrszondának olyan távolról megfigyelnie csillagokat, hogy azok más pozícióban látszanak az égbolton, mint a Földről nézve. A múlt héten bejelentett, az űrkutatás történetében egyedülálló vizsgálatokat az amerikai űrhivatal, a NASA New Horizons űrszondája végezte, amely 2015-ben felderítette a Plutót és holdjait, majd 2019 januárjában a csupán 5 évvel korábban felfedezett Arrokoth ősi bolygókezdeményt vette közelről szemügyre.

A 2006-ban indított szonda a Naprendszer Neptunuszon túli, Kuiper-övnek nevezett, jeges objektumokat tömörítő zónájában halad, jelenleg több mint 7,1 milliárd kilométerre a Naptól. Ez a hatalmas távolság, ami a Nap-Föld átlagos távolságának 47,5-szöröse, különleges perspektívát nyújt a kutatóknak a szonda csillagközi tér felé tartó utazása során.

Április 22. ás 23. között az űrszonda LORRI teleszkópos kamerája két Naphoz közeli csillagot figyelt meg. Az egyik ezek közül a hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima Centauri, a másik a Naptól 7,9 fényévre található Wolf 359 volt –az utóbbi égitest popkulturális jelentőséggel is bír a Star Treknek köszönhetően. Ugyanebben az időpontban az ausztráliai Siding Springben, valamint az arizoniai Mount Lemmon hegyen található távcsövek segítségével John Kielkopf csillagász és Karen Collins asztrofizikus megörökítette a Földről a Proxima Centaurit és a Wolf 359 csillagot.

A Proxima Centauri látszólagos elmozdulása a Földről és a New Horizons perspektívájából készült felvételekenGif: NASA/Johns Hopkins Applied Physics Laboratory/Southwest Research Institute/Las Cumbres Observatory/Siding Spring Observatory

„Kimondhatjuk, hogy a New Horizons egy idegen égboltot figyel meg, ellentétben azzal, amit a Földről látunk. Ez pedig lehetővé tett számunkra olyan megfigyeléseket, amelyeket senki korábban nem végzett - meg tudjuk figyelni a legközelebbi csillagokat, ahogy azok más pozícióban látszanak, mint a Földről"

- mondta Alan Stern, a New Horizons küldetés vezetője.

A Wolf 359 csillag látszólagos elmozdulása a New Horizons és földi megfigyelések eltérő perspektívájábólFotó: NASA/Johns Hopkins Applied Physics Laboratory/Southwest Research Institute/University of Louisville/Harvard and Smithsonian Center for Astrophysics/Mt. Lemmon Observatory

A szakemberek által alkalmazott parallaxis (látószögelhajlást alkalmazó) módszer, amikor a megfigyelt csillag a háttérhez képest különböző helyről nézve kissé elmozdul, bevett dolog a csillagászatban: segítségével trigonometriai számításokkal meg lehet állapítani a csillagok Földtől vagy Naprendszertől mért távolságát. A Föld Nap körüli pályáján különböző pozíciókból végzett megfigyelések viszont csak parányi eltéréseket okoznak a csillagok pozíciójában. Ezek szabad szemmel nem kivehetők, és csak precíz műszerek képesek őket kimutatni, illetve hasznos adatokat kinyerni belőlük – földi megfigyelések esetén azt is leginkább csak 300 fényév távolságig. Ezen a pontosságon ugyanakkor rengeteget tudtak javítani az olyan új generációs űrteleszkópok, mint a Gaia, amelyek közel 30 ezer fényév távolságig értékelhető precizitást nyújtanak – nagyjából ilyen messze van a galaxisunk középpontja a Naprendszertől.

Ha a New Horizons által készített felvételeket összevetjük az ugyanazokról a csillagokról, ugyanabban az időpontban végzett földi megfigyelésekkel, azonnal nyilvánvalóvá válik látszólagos helyzetük eltérése. A háttérben elhelyezkedő csillagok azért tűnnek mozdulatlannak, mert sokkal távolabb vannak Naprendszerünktől, mint a Proxima Centauri vagy a Wolf 359 - az előbbi esetén a képen kivehető második legközelebbi csillag a Proxima Centaurihoz képest 120-szor távolabb található. A New Horizons felvételén kissé eltorzult körként megjelenő csillagok a szonda teleszkópos kamerájának működésének melléktermékei, mivel a kamerát a halvány Kuiper-övbeli objektumok felszínének felderítésére optimalizálták.

További különlegesség, hogy a rekorddöntő sztereoképek elkészítésében Brian May asztrofizikus, másodállásban a Queen együttes szólógitárosa is részt vett. May korábban már többször együttműködött a New Horizonson dolgozó kutatócsoporttal, és még egy rockszámot is szerzett a küldetés tiszteletére.

Brian May a Proxima Centauriról készített sztereo-képpel.Fotó: Brian May

„A New Horizons több mint 7.1 milliárd kilométerről végzett vizsgálatai a legnagyobb ilyen típusú mérést jelentik a csillagászat történetében"

- értékelte a megfigyeléseket Tod Lauer, a New Horizons tudományos csapatának csillagászati vizsgálatokkal foglalkozó résztvevője.

A New Horizons által készített felvételek utat nyitnak egy látszólag sci-fibe tartozó lehetőség előtt: a szonda tejútrendszeren belüli pontos pozíciójának feltárásával a technológia felhasználható csillagközi navigációra is. A New Horizons esetén ezt a NASA rádióteleszkóp-rendszere, a Deep Space Network rádiós követése jelenleg pontosabban el tudja végezni, de a most kipróbált módszer a jövőben új navigációs lehetőséget kínál a Naptól távolabb merészkedő szondák számára.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: