Magyar kutatók szerint különösen nagy stressznek tette ki a dolgozó anyákat a karantén
„Miközben az anyák gyakran hajnalban vagy éjjel végezték keresőmunkájukat, addig az apák munkavégzése nem változott a családi feladatok miatt” – olvasható a COVID-19 pandémia miatt foganatosított intézkedések idején Magyarországon és Romániában készült friss szociológiai felmérésben.
Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem közgazdász-szociológusa, Geambașu Réka, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem szociológusa, Gergely Orsolya, a csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szociológusa és Somogyi Nikolett, az Antwerpeni Egyetem szociológusa május 13. és június 3. között interjúzott magyarországi és erdélyi családanyákkal. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a megkérdezettek
- milyen stratégiákat alkalmaznak a megnövekedett gondoskodási, otthontanulási, valamint munkavégzési feladatok összeegyeztetésére;
- miként érinti a megváltozott családi helyzet a családon belüli munkamegosztást;
- hogyan küzdenek meg a munka-magánélet konfliktussal;
- hogyan érinti ez a helyzet mentális egészségüket?
A megkérdezett, a karantén alatt home office-ban teljes állásban dolgozó, 14 év alatti gyermeket nevelő anyák intenzíven jelen voltak a gyermekek életében. Ezt az igényt felerősítette a gyermekek otthoni tanítása.
A szociológusok szerint „a gyermek iskolai sikeressége Magyarországon kétségtelenül a szülői siker vagy bukás mércéjévé is vált. A román oktatáspolitika ezzel szemben igyekezett csökkenteni a szülőkre ilyen téren nehezedő nyomást”.
Munka vagy gyerek?
A kutatásból kiderül, hogy a szülőkre korábban is nagy teher hárult a gyerekek iskolai előmenetelének biztosítása terén, mindez azonban megsokszorozódott a karantén idején, ráadásul a gyerekekkel való foglalkozás az anyák feladata maradt. A szociológusok szerint tipikusan az anyák azok, akik a gyermekek iskolai életútjának menedzserei, az apák pedig a karantén idején nehezebben tudták „felvenni a fonalat” és érdemben támogatni a gyerekeket.
A megkérdezettek beszámoltak arról, hogy a számtalan rendelkezésre álló online anyai „kreatív” csoport hasznos ötletforrásnak bizonyult, ám sokan jelezték, hogy azoknak, akik nem tudták gyakorlatba ültetni, inkább nyomasztó volt.
A kutatók megállapították, hogy a láthatatlan és a fizetetlen háztartási munka terén a nemek közötti egyenlőtlenségeket nem a COVID-19 okozta ugyan, a járványidőszak azonban súlyosbította a nemek közötti meglévő egyenlőtlenségeket:
- a feladatok a kint és bent választóvonal mentén szerveződtek, és a nőknek jutott a lakáson belüli tevékenységek nagy része;
- mennyiségében és minőségében megnövekedtek a szükségletek, ezzel együtt a háztartási munkák kapcsán az elvárások is felerősödtek;
- a home office-ban dolgozó anyákat a világjárvány még inkább a konyhába kényszerítette;
- a bevásárlás bizonyult annak a háztartási feladatnak, amelyben most leginkább bevonódtak a férfiak;
- az idősgondozás alapvetően az élelmiszer-vásárlást és gyógyszerbeszerzést jelentette, és ebben főleg az a fél vett részt, akinek a szüleiről volt szó;
- átmenetileg megszűnt vagy ellehetetlenedett számos bevonható segítség (nagyszülők, kiszervezett házimunka, főleg Romániában a kijárási tilalom miatt);
- a feladatok mennyiségben megsokszorozódtak, és többnyire a nőkre terhelődtek, csupán azokban a családokban volt példa a megnövekedett teendők elosztásának újratárgyalására, ahol a járvány előtt is rendszeresen valamekkora részt vállaltak ebből a férfiak.
A vizsgálatból kiderült az is, hogy az anyák prioritásainak élén a gyerek(ek) állt(ak), a keresőmunka éjszakai, hajnali vagy hétvégi feladattá vált, miközben nemcsak az idő, a nyugodt tér is korlátozottan állt rendelkezésükre. Ehhez képest a házas- vagy élettársuk élete sokkal kevésbé változott. A férfiak munkavégzését nem befolyásolta lényegesen a család jelenléte, csekély volt az alkalmazkodásuk a megváltozott feladatokhoz, napközben pedig csak ritkán felügyelték a gyerekeket.
Mentális hatások
A társadalmi távolságtartás, az otthoni munkavégzés, valamint az egyidejű gyerekfelügyelet és oktatás különösen nagy stressznek tette ki, és több irányból érkező nyomás alá vonta az anyákat, ami a kutatásig eltelt két-három hónap alatt negatív hatással volt a mentális egészségükre.
A legjelentősebb stresszfaktorok:
- az idő állandó szorítása,
- lelkiismeret-furdalás a gyermekeik és a munkájuk miatt egyaránt,
- a munka állandó jelenléte,
- magárahagyatottság érzése az állam és a munkáltató irányából,
- alvásra fordított idő lecsökkenése,
- otthoni feszültség,
- bezártság érzése,
- társas kapcsolatok hiánya és főleg a karanténidőszak elején a vírustól való félelem voltak.
Ugyanakkor pozitívnak érezték a családdal együtt töltött minőségi időt, a lelassulást,
és az időt „olyan dolgokra, amikre a hétköznapi rohanásban nem volt”.
A kutatók által megkérdezettek olyan anyák voltak, akik partnerükkel együtt teljes állásban otthonról dolgoztak a karantén idején, és legalább egy 2–14 év közötti gyermeket nevelnek. A válaszadók toborzása az interneten keresztül történt, előbb a kutatók saját hálózatain és különféle tematikus Facebook-csoportokon keresztül, majd a korábbi interjúalanyok ajánlása révén, hólabda módszerrel.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: