Iskolás korú gyerekek tömegei maradtak ki az oktatásból a karantén idején

„Igen, én is ezek közé a szülők közé tartozom. De létfontosságú munkát végzek, és egyedülálló szülő vagyok. Sem időm, sem hajlandóságom, sem energiám, sem megfelelő intelligenciám nincs ahhoz, hogy otthoni oktatóvá váljak, fogalmam sincs, mi a »go« befejezett melléknévi igenév alakja. Amit a gyerekeim megtanultak: hogyan férjenek meg egymással. Én győztem” – kommentálta egy brit anyuka a Facebookon a hírt, miszerint két egymástól független kutatás is arra jutott, hogy az Egyesült Királyságban a gyerekek óriási tömege gyakorlatilag semmit sem tanult a karantén időszakában.

A brit Nemzeti Oktatáskutatási Alapítvány (NFER) tanulmánya szerint Angliában tízből négy gyerek nem állt rendszeres kapcsolatban a tanáraival, egyharmaduk nem vett részt az órákon, 42 százalékuk nemigen küldött beadandó feladatokat. A leghátrányosabb helyzetű iskolákban volt a legnagyobb azoknak a gyerekeknek az aránya, akik alig vettek részt a távoktatásban.

Világszerte nő az aggodalom azzal kapcsolatban, hogy mekkora is a koronavírus miatt otthoni tanulásra kényszerült gyerekek tanulási vesztesége. A University College London (UCL) oktatási intézetének tanulmányában közölt becslés szerint az Egyesült Királyságban minden ötödik tanuló, összesen kétmillió gyerek nem foglalkozott az iskolai teendőkkel, vagy legfeljebb napi 1 órát.

Magyarországon legalább százezer gyerek eshetett ki

Magyarországon egyelőre csak becslések vannak arról, hogy a Klebelsberg Központhoz tartozó iskolák 750 ezer diákja közül hányan lehetnek azok, akiknek az elmúlt három hónap csak hosszú és unalmas vakáció volt csupán. Egy tudományosan megalapozott becslés szerint a felsősök közül minden ötödik kimaradt az online oktatásból.

Annyi biztos, hogy mintegy 37 ezer diák családja nem rendelkezik a távoktatáshoz szükséges digitális eszközökkel, de jóval többen lehetnek azok, akik kimaradtak a tanulásból. Ercse Kriszta oktatáskutató százezerre becsülte a számot, figyelembe véve azt is, hogy a szakképző iskolák már nem a KK-hoz tartoznak, és ezekben még nagyobb lehet a kimaradó diákok aránya. Sokan lehetnek azok is, akik egyetlen – dolgozó – szülővel és több iskolás testvérrel élnek, vagy akiknek a szülei kénytelenek voltak bejárni a munkahelyükre, és ezért a gyerekek nem sokat profitáltak a táviskolából, még ha volt is számítógépük.

A Láthatatlan Tanodát működtető Rosa Parks Alapítvány áprilisban és májusban tanodai pedagógusokat és roma közösségi vezetőket, valamint szülőket kérdezett a távoktatással kapcsolatos tapasztalataikról. Kiderült, hogy a tanodába járó diákok mintegy kétharmada kapcsolódott be a digitális távoktatásba, ami azért rossz hír, mert ahol még tanoda sincs, ott még kevesebb hátrányos helyzetű diákot sikerülhetett otthon tanítani. 

A nyilvánvaló eszközhiány mellett e gyerekek nehézségeit az is növeli, hogy az önálló tanulásnak sem tere, sem módszertana sincsen – ami a magyar állami oktatásra egyébként is jellemző. A megkérdezettek kétharmada szerint a gyerekek nem képesek önállóan értelmezni a feladatokat, és sok család fordult a tanodákhoz segítségért – a szülők elsősorban információért, másodsorban digitális eszközökért folyamodtak, de az utóbbi ügyben a tanodák csak nagyon keveset tudtak tenni. A pozitív eredmények közé írható, hogy a karanténidőszakban megerősödött a tanodák, illetve a gyerekek és családjaik közötti kapcsolat.

A Casa Buna alapítvány önkéntese asztali számítógépet szerel fel a közép-romániai Nucsoara településen.Fotó: DANIEL MIHAILESCU/AFP

A roma közösségi vezetők hasonló tapasztalatokról számoltak be, illetve a megkérdezett vezetők kisebbik fele a nehézségek között azt is megemlítette, hogy ha van is eszköz, a szülők nem rendelkeznek elegendő digitális tudással ahhoz, hogy segítsenek a gyerekeknek. A válaszadók töredéke (35-ből 3 fő) említette, hogy az iskolák igyekeztek digitális eszközökkel segíteni a rászoruló gyerekeknek. A válaszadók hatoda szerint a tanárok és a lemaradó diákok között nem volt kapcsolat. A szülők körében elvégzett kutatásban a megkérdezettek egynegyedének nem volt otthon digitális eszköze, ők teljesen elvesztették az iskolával a kapcsolatot. Sokuk gyerekei heti egyszer kaptak egy nagy adag feladatot, papíron. Az otthoni feszültségeket növelte, hogy a megkérdezett szülők 80 százaléka elveszítette a munkáját.

A teljes generáció hátrányt szenvedett 

A University College London-féle tanulmány vezető szerzője, Francis Green oktatás- és munkagazdaságtannal foglalkozó professzor szerint az iskolák bezárása és nem teljes körű újranyitásuk egy teljes nemzedéknyi gyerek fejlődésére jelent potenciális fenyegetést. „Mindenki veszít ebben a generációban, néhányan többet is, mint mások. A kormánynak most arra kellene elsődlegesen törekednie, hogy jobban felkészüljenek az érintettek az otthoni tanulásra, illetve hogy minél hamarabb visszatérhessenek az iskolába, amilyen sokan csak tudnak.”

A kutatás nem mellesleg óriási szakadékot talált a magán- és állami iskolák diákjainak felkészültsége között: a magániskolába járók ötször akkora valószínűséggel részesültek csaknem teljes értékű tanításban otthon, mint állami suliba járó társaik. Az állami iskolások 71 százalékának átlagosan napi 0-1 online órája volt, eközben a magániskolások 31 százalékának napi átlagosan több mint négy internetes órát tartottak tanáraik.

A brit gyerekek átlagosan napi két és fél órát foglalkoztak tanulással a karanténban – ez fele annyi, mint amit egy korábbi tanulmány előrejelzett. Azoknak a diákoknak az aránya, akik a koronavírus miatti lezárások idején is napi legalább négy órát tanultak, 17 százalék.

A UCL kutatásához április utolsó két hetében vették fel az adatokat összesen több mint 4500 öt év fölötti gyerek távoktatását vizsgálva. Az is kiderült, hogy Londonban volt a legelterjedtebb az online távoktatás, ott a gyerekek 12,5 százalékának volt legalább négy online órája naponta, míg az Egyesült Királyságban 7, Wales területén pedig csak 2 százalék ez az arány.

Magán- vs. állami iskola

Az NFER több mint 3200 angliai iskolaigazgató és tanár körében végzett felmérést, amely hasonlóan aggasztó eredményeket hozott. A májusban megkérdezett tanárok arról számoltak be, hogy a diákjaik 60 százalékával tartanak rendszeres kapcsolatot (ami legalább heti 1 érintkezést jelent telefonon, emailben vagy egyéb online platformon). Carole Willis, az alapítvány ügyvezetője szerint felmérésük újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a világjárvány következtében óriásira nőtt a szakadék az eltérő helyzetű gyerekek oktatási részvételében, és ezt a problémát sürgősen – ugyanakkor gondos, hosszú távú tervezéssel – meg kell oldani.

A University College London kutatása szerint a magániskolába járó gyerekek 97 százaléka otthon is hozzáfér számítógéphez, míg az ingyen étkezésre jogosult gyerekek ötödének nem áll rendelkezésére megfelelő digitális eszköz. A rászoruló diákok közül jóval kevesebben kaptak sok házi feladatot, és közülük csak minden tizedik foglalkozott legalább napi négy órát a tanulmányaival, míg az ingyen étkezésre nem jogosultak körében ez csaknem minden ötödik gyerekről volt elmondható.

A magániskolák több nem online feladattal is ellátták a diákokat, mint az államiak. Green szerint erősen meglátszott, hogy a magániskolákban legalább a háromszorosát fordítják egy diákra, mint az állami szektorban, és az anyagi források bősége mellett az erősebb szülői nyomás is szerepet játszott ebben. 

Magyarországon is érdekes lenne megvizsgálni ezeket a különbségeket a magán- és állami iskolák, illetve az egyházi iskolák vonatkozásában – az egyházi iskolákba járó diákokra ugyanis a 2017/18-as tanévben már csaknem négyszer annyi állami támogatás jutott (200 ezer forint), mint az állami iskolák tanulóira (55 ezer forint).

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: