Jobban bírják a koronavírus miatti stresszt a horror rajongói

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A járványügyi intézkedések elején a fél világ úgy gondolta, hogy végre lesz ideje olvasni és filmeket nézni – hogy ez mennyire jött össze, az már más kérdés. Egy tegnap megjelent tanulmányból az is kiderült, hogy mit érdemes nézni, illetve mivel volt érdemes készülni a járványra: horrorfilmekkel. Kiderült, hogy a horror- és a katasztrófafilmek kedvelői jobban viselik a járványhelyzettel járó stresszt, mint azok, akik nem néznek ilyesmiket, sőt, ez a réteg a járvány közepén még a járványos filmeket is kedveli.

Fény derült a zombifilmek hasznára is: azok, akik korábban szerették az úgynevezett prepper-mozikat, ahol a főszereplőknek nehéz helyzetben, jellemzően valamilyen posztapokaliptikus világban kell boldogulniuk, jobban fel is készültek egy esetleges vészhelyzetre. Ennél jobban már csak azok jártak, akik gyakorló prepperként csöppentek bele a kijárási korlátozások, a járványügyi óvintézkedések és a vécépapírhiány világába.

Coltan Scrivner, a kutatás vezetője szerint az ijesztő történetek, legyenek azok filmek, mesék vagy könyvek, lélektanilag felkészítik a közönséget egy valós, potenciálisan veszélyes szituációra. A pszichológusok régóta kutatják, hogy miért találják az emberek vonzónak az ijesztő történeteket, Scrivner szerint a mostani kutatás is arra mutat, hogy ezek tulajdonképpen veszélytelen próbákként működnek: ha egy valóban jó horrorfilmről van szó, a néző bevonódik a történetbe, és maga is keresi a lehetséges megoldásokat. 

Már megint összeomlik a társadalom

A kutatásban 310 önkéntest kérdeztek ki az általuk kedvelt filmekről, illetve arról, hogy mennyire érezték magukat felkészültnek a járványra. A kérdőív kitért a depresszióra, ingerlékenységre, szorongásra és alvászavarokra is. Scrivner szerint azok, akik eleve is kedvelték a társadalom összeomlásáról szóló filmeket, tulajdonképpen másfél-két órányi szorongás és szórakozás árán tudat alatt felkészültek arra, ha ez valóban bekövetkezik.

A Gonosz halott II megtanít arra, hogy mindig legyen nálunk fejszeFotó: Photo12 via AFP

Mathias Clasen, a tanulmány társszerzője szerint ez hasonlóképpen működik, mint amikor az ember fejben elpróbálja, hogy mit fog tenni egy állásinterjún vagy egy randevún. Clasen szerint ez is, mint annyi minden, az evolúció ajándéka: az, hogy egyáltalán létezik képzelet, és így különböző fiktív eseteket is leírhatunk, segít felkészülni arra, ha ezek valamelyike esetleg bekövetkezik – hasonlóan, ahogy Ylva Østby norvég memóriakutató szerint az emlékezet is azért fejlődött ki, hogy a segítségével megpróbáljuk megjósolni a jövőt.

A tanulmány szerint a szimuláció költséghatékony módja a felkészülésnek: bár viszonylag sok időt vesz igénybe folyamatosan horrorfilmeket nézni, a műfaj kedvelői jobban tudnak parancsolni az érzéseiknek, és jobban reagálnak a félelemre is. A teszten a legjobban azok szerepeltek, akik az úgynevezett beteges kíváncsiság jeleit mutatták: könnyen lehet, hogy ők épp emiatt kedvelték az ijesztő filmeket, mindenesetre ennek a személyiségjegynek a birtokosait kevésbé viselték meg a vírushelyzet velejárói, mint a társaikat, Scrivner szerint azért, mert már rákerestek a legrosszabb forgatókönyvekre, a pandémiát pedig inkább izgalmasnak, mint ijesztőnek élik meg.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: