12 majom, Legenda vagyok, Fertőzés: mire tanítanak a vírusos filmek a járványokról?
Ahogy a gazdaság és a társadalom minden rétege, úgy a filmes világ is megszenvedi az új típusú koronavírus körüli felhajtást. Az új James Bond-film, a sokatmondó című Nincs idő meghalni premierjét már elhalasztották áprilisról novemberre; az elmúlt években hollywoodi szinteket megcélzó kínai filmipar gyakorlatilag leállt, és a mindig rekordbevételt hozó holdújév hétvégéjén a tavalyi 360 millió dollárhoz képest csak 2 milliót termeltek a mozik. Mindeközben az önkéntes karanténlakók vírusos-járványos filmekkel hergelik magukat, és ha streamelni nem tudják őket, még külön fizetni is hajlandók értük.
De lehet valamit tanulni ezekből a filmekből? Vagy inkább még ne kezdjünk el a saját vérünkből ellenszereket fejleszteni fertőzött vámpírok ellen? Ajánlunk négy filmet, amivel rosszul semmiképp sem járunk karanténba ragadás esetén, de mindegyiktől mást érdemes várni.
A vészharangot kongató: Fertőzés (Contagion, 2011)
A 2010-es években a belengetett visszavonulása ellenére nagyon termékeny Steven Soderbergh (Traffic, Ocean's-filmek, Magic Mike) egyik kevésbé ismert filmje lett a koronavírus-pánik legnagyobb nyertese, amely annak ellenére, hogy kilenc éve jelent meg, az iTunes-lista top 10-ét kerülgeti. A film reneszánsza talán annak köszönhető, hogy míg a legtöbb vírusfilm a főhőse személyes történetére koncentrál, a Fertőzésben egymást kerülgetik a járvány különböző fontos szereplői – orvosok, kutatók, politikusok, újságírók és még összeesküvés-elméleteket terjesztő bloggerek is.
A filmben megjelenő MEV-1 vírus és az abból kiinduló járvány a Malajziában a kilencvenes években több száz áldozatot szedő Nipah-vírus és az influenza keveréke. Bár a mostani koronavírus-fertőzésektől sokban különbözik, a filmbeli vírus szintén állati eredetű: denevérről terjedt sertésre, a fertőzött húst pedig egy kínai piacon árulták.
A film az első fertőzött személy, Beth Emhoff (Gwyneth Paltrow) száraz köhögésével indul, aki két nappal az után, hogy Hongkongból Chicagón keresztül hazatér Minneapolisba, hirtelen meghal, és az orvosoknak fogalmuk sincs, miért. Férjét (Matt Damon), majd később egész Chicagót karanténba zárják; a járványügyi hatóság (CDC) elnöke (Laurence Fishburne) biofegyver-támadástól tart, a CDC és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a vírus eredetét kutatja és az ellenszeren dolgozik; egy összeesküvés-elméleteket terjesztő blogger (Jude Law) pedig azt híreszteli, hogy homeopátiával is leküzdhető a vírus okozta betegség, de ezt a kormány titkolja.
A film egy pontján ez a párbeszéd hangzik el egy járványügyi szakértő, és az őt kérdező segítője között:
- A feleségem leveteti velem a ruháimat a garázsban. Aztán otthagy nekem egy vödör meleg vizet meg szappant. És ha eljövök otthonról, mindent lefertőtlenít utánam. Kicsit túlzásba viszi, nem?
- Nem hinném. És ne fogdossa folyton az arcát, Dave!
„Bárcsak jobban figyeltek volna az emberek a filmre, amikor megjelent, mert figyelmeztetés volt a szövetségi kormány számára is, hogy egy hasonló járvány bármikor előfordulhat, és erre fel kell készülni” – mondta a napokban Tracey McNamara patológiaprofesszor, a film egyik tudományos tanácsadója. A riogató szándék egyértelmű, a filmbeli fertőzést senki sem élte túl, és 29 nap alatt világszerte 26 millióan haltak bele, míg a COVID-19 a legfrissebb adatok szerint valamivel több mint 33 500 halálos áldozatot szedett, körülbelül négyszer annyi idő alatt.
A Fertőzés legnagyobb tudományos mellélövése a vakcinával kapcsolatos: a járvány kitörése, valamint az ellenszer megtalálása és lottósorsolás-szerű kiosztása között alig 90 nap telik el. A hatásos koronavírus-vakcina engedélyezéséhez és forgalomba hozásához szükséges időt most éppen 18 hónapra becsülik, de elég az ebolára gondolni, amelynek több évtizedbe telt megtalálni az ellenszerét.
A tudományt horrorra cserélő: Legenda vagyok (2007)
Az egyik legsikeresebb posztapokaliptikus film középpontjában egy genetikailag módosított kanyaróvírus áll, amelyet először a rák ellenszereként fejlesztenek ki, de rövid idő alatt halálosra fordul: a világ népességének 90 százalékát elpusztítja, 9,8 százalékát pedig vámpírszerű, emberevő mutánsokká változtatja. A napfényre érzékeny mutánsok az emberiség maradék 0,2 százalékára utaznak, így három évvel a járvány kitörése után Robert Neville-nek (Will Smith) fogalma sincs, rajta kívül más is túlélte-e a csapást.
Neville, aki a járvány előtt az amerikai hadsereg virológusa volt, németjuhászával együtt Manhattan romjai között rendezkedett be, és elszigeteltségében fertőzött patkányokkal kísérletezik, hogy megtalálja a vírus ellenszerét, sikertelenül. Amikor a saját véréből kezd ellenanyagokat fejleszteni, először a vámpírok, majd a megfertőződött kutyája esetében sem jár sikerrel, de a végére elkerülhetetlenül is legenda lesz belőle, és nemes áldozatok árán eljuttatja a sokadik próbálkozásra már hatékony ellenszernek tűnő vérét a túlélők táborába, megállítva a vírus további terjedését.
„A vírusok nem mutálódnak csak úgy, és kezdenek el terjedni a levegőben. Általában különböző kategóriákba lehet őket sorolni – légúti fertőzések, nemi betegségek, vagy a hordozójuk szerint, mint a rovarok, atkák vagy szúnyogok. Nem változik meg a fertőzés módja” – mondta a film megjelenésének idején Ian Lipkin, a Columbia Egyetem vezető virológusa. Lipkin szerint az sem értelmezhető tudományosan, hogy valaki a saját véréből fejlesszen ellenszert más embereknek: „Vannak antitestek, amelyek védelmezhetnek egy ideig, de ezek sem tartanak örökké. És előtte meg is kell fertőződnie ahhoz, hogy ilyen antitesteket fejleszthessen.” A vámpírokról már nem kívánt nyilatkozni a szakértő.
A mestermű, amiből sok nem derül ki: 12 majom (Twelve Monkeys, 1995)
Terry Gilliam csapongó sci-fijének nem feltétlenül kellene működnie, elvégre egy állóképekből álló 1962-es francia kísérleti rövidfilm adaptációjáról van szó, de ha valamit jól lehet érzékeltetni szürreális és realista elemekkel egyformán dolgozó Monty Python-tag stílusában, akkor az egy járvány pusztította, apokaliptikus világ.
A 12 majom története szerint 1996-ban elszabadult egy vírus, ami szinte a teljes emberiséget eltörölte a bolygóról, a maradék túlélőknek pedig a föld alatt kellett berendezkedniük. James Cole-t (Bruce Willis) egy ilyen föld alatti börtönből küldik vissza az időben, hogy még a járvány kitörése előtt megtalálja a vírus eredetét, és visszavigyen egy mintát a jövőbe, hogy a kutatók kifejleszthessék az ellenszerét, és ha már a történelmet nem lehet megváltoztatni, legalább a túlélők visszatérhessenek a felszínre.
Igaz, a film sokkal inkább foglalkozik az idő, az emlékezet és a sorsszerűség kérdéseivel, mintsem a vírus és a járvány részletezésével, így a tanulság legfeljebb az, hogy nem feltétlenül a leggyanúsabb helyről jön a fertőzés. Az apokaliptikus víziókat felvázoló mentális beteg, Jeffrey Goines (Brad Pitt) által vezetett 12 Majom Hadserege ugyanis valójában csak vadállatok szabadon engedésével próbált hozzájárulni a környezetvédelemhez, és a vírust az az elsőre kevésbé fanatikusnak tűnő Dr. Peters (David Morse) terjesztette el, aki szerint csak úgy lehet megvédeni a természetet, ha megszabadítjuk legnagyobb ellenségétől, az embertől.
A megtörtént eset: A fekete himlő (Variola vera, 1982)
A lista legnehezebben felkutatható, de térben legközelebbi, valós eseményeken alapuló filmje egy jugoszláv alkotás, Goran Marković rendezésében. A film az 1972-es szerbiai feketehimlő-járvány történetét meséli el, amikor az év márciusában 42 év csend után váratlanul újra feltűnt a térségben a kiemelkedően magas halálozási aránnyal kecsegtető betegség, amit a Poxvirus variolae vírus okoz.
Egy koszovói albán férfi egy kis jugoszláv faluból készült a mekkai zarándokútra, amely teljesítéséhez két dokumentumra volt szüksége: egy útlevélre és egy fekete himlő elleni oltási bizonyítványra. Az útlevéllel nem volt gond, de az oltásért Szkopjéba kellett utaznia, ahol a váróteremben egy idegen férfi a következőket mondta neki:
„Hallod, hagyd te a csudába ezeket az orvosokat meg a vakcináikat. Egy ilyen erős emberrel, mint amilyen te vagy, a himlő úgysem bír semmit. Neked most csak az a fontos, hogy szerezz egy igazolást arról, hogy felvetted a védőoltást. Amíg várunk, ugorj ki szépen a patikába, itt van a kórházzal szemközt, vegyél egy kis alkoholt meg vattát, és amint beadják neked a vakcinát, menj a budiba, hogy senki se lásson, és tisztítsd ki a szúrást. Egészséges maradsz, intézd az ügyeidet.”
A férfi megfogadta az idős úr tanácsát, a védőoltástól megtisztította magát, buszra szállt, és meg sem állt Mekkáig. Miután később Irakban több szent helyet felkeresett társaival együtt, február 15-én, az oltás után két hónappal hazabuszozott, hogy szép nagy baráti és családi összejöveteleken meséljen útjáról, végigfertőzve a környezetét. Amikor has-, hát- és fejfájása, valamint láza miatt kórházba került, először a penicillinallergia egy kivételes esetét állapítják meg nála, majd amikor kiderül, hogy a baj ennél sokkal nagyobb, az orvos (Rade Šerbedžija, Hollywood kedvenc színésze bármilyen kelet-európai szerepre) az irodájába rohan, és azonnal beoltja magát az oltóanyaggal, amit gyerekeknek szántak.
Az elsősorban a karanténban játszódó, a járványtól való rettegéssel járó társasági viselkedésváltozásokat bemutató filmről és a megtörtént esetről bővebben a Yuharon lehet olvasni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: