Miközben a Demokrata párti elnökjelölt, Joe Biden beszédét egy ötödikes is felfogja, Donald Trump üzeneteinek megértéséhez legalább nyolc osztály kell – egyebek mellett erre jutottak azok a kutatók, akik formális elemzésnek vetették alá a két politikus elnökjelölti programbeszédeit. Trump és Biden beszédei a republikánus, illetve demokrata jelölőgyűléseken hangzottak el augusztusban.

Duncan McDonnell, a queenslandi Griffith Egyetem politológusa és Stefano Ondelli, a Trieszti Tudományegyetem nyelvésze a Conversationben számoltak be kutatásuk eredményéről.

Az elemzésből levont következtetés azért is lehet meglepő, mert az előző elnökválasztási kampányban számos elemzés jelent meg arról, milyen alacsony regisztert céloz meg, és mennyire gyermeki valójában Donald Trump retorikája. Ezek a beszámolók azért is tűnnek hitelesnek, mert Trump jobboldali populista, és a tudományos megközelítésben az ilyen vezetők egyszerű, az átlagember által is jól érthető stílust ütnek meg, egyrészt hogy átvigyék üzeneteiket, másrészt hogy ezzel is megkülönböztessék magukat a nyelvileg is túlkomplikált elit rétegektől. Ám a Perspectives on Politics című folyóiratban megjelent tanulmány szerint nem mindig ilyen egyszerű a helyzet.

A vizsgálat

Az elemzéshez a kutatók mindenekelőtt felépítettek egy több mint egymillió szóból álló adatbázist, amelyben egyes populista vezetők, illetve politikai riválisaik szövegeit dolgozták fel. Egyetlen beszéd elemzése – ahogy korábban Trump egyik 2015-ös beszédére alapoztak súlyos állításokat – ugyanis vajmi kevés ahhoz, hogy magabiztosan értékelni lehessen egy politikus nyelvhasználatát. Az adatbázis segítségével végül politikusonként legalább százezer szót elemeztek, amelyeket a kiválasztottak egy-egy meghatározott időszakban használtak beszédeikben.

Az elemzéshez egy sor nyelvi egyszerűséget mérő eszközt használtak, köztük például a Flesch–Kincaid-féle osztályszint- és olvashatósági teszteket angol, valamint olasz és francia nyelvre. Mérték emellett a lexikális sűrűséget, ami a jelentést közvetítő szavak számát jellemzi, a lexikális gazdagságot, ami az eltérő szavak számát adja meg, és az egyes nyelveken nehéznek tartott szavak előfordulását.

A vizsgálathoz a globális populistaliga nagyágyúit vetették be: Donald Trump mellett az olasz Liga pártot vezérlő Matteo Salvini, a Brexit révbe juttatása után a COVID-intézkedések kritikájára átálló Nigel Farage, valamint a francia Nemzeti Tömörülés elnöke, Marine Le Pen beszédeit fésülték át. Elemzésnek vetették alá továbbá a fentiek politikai ellenfeleinek beszédét is: Hillary Clinton korábbi demokrata elnökjelölt, Emmanuel Macron francia elnök, a brit munkáspárti Ed Miliband és a konzervatív David Cameron, Olaszországból pedig Romano Prodi és a jobbközép Angelino Alfano szavait vonták be a kutatásba. Az utóbbi két nyelven a 2014 és 2016 között született mérsékelt beszédeket állították szembe a populisták mondandójával.

Nem éppen az, amit vártál

Mint kiderült, az előző elnökválasztási kampányban nem is volt olyan óriási különbség a Trump és Clinton által megütött regiszterben: míg a győztesként befutó republikánus jelölt megértéséhez hat osztály kellett, a demokrata ellenféléhez is csak hét.

Olaszországban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban még ennél is érdekesebb eredmények születtek. Salvini például a többféle mérési módszer közül csak egynek alapján bizonyult kevésbé emelkedettnek, mint jogi kart végzett ellenfelei, Renzi és Alfano.

A briteknél az Oxfordon végzett Ed Miliband, a Munkáspárt akkori vezetője bizonyult a legegyszerűbb szónoknak, nem pedig Farage, aminek oka lehet az is, hogy Farage hosszabb összetett mondatokban beszél, mint akár Miliband, akár Cameron, a korábbi miniszterelnök. Farage szó szerint köröket vert rá baloldali és jobbközép riválisaira e tekintetben: míg utóbbiak 14-16 szavas mondatokat raktak össze átlagosan, addig Farage egy átlagos mondata 24,61 szóból állt (nem csoda, hogy összejött a Brexit)!

Franciaországban azt találták, hogy Le Pen minden téren sokkal összetettebb nyelvet használ, mint Macron. Míg a szélsőjobboldali elnökjelölt folyamatosan „nehéz” nyelvezetet használt, addig Macron nyelvhasználhata átlagosnak bizonyult – akár a Kandel és Moles-féle egyszerűségi indexet használták a kutatók, akár más módszerrel mértek.

Miért?

A megérzésnek és látszólag a józan paraszti észnek is ellentmondó eredményekre több magyarázat kínálkozik a tudósok szerint. Az egyik magától értetődő lehetőség, hogy a nem populista politikusok sem szeretnék elveszíteni „a tömegek” támogatását, ezért csökkent az általuk és a populisták által megütött hang közötti különbség – ezáltal pedig érvényüket vesztették azok az 5-10 éve még megalapozottabbnak tűnő állítások, miszerint a populisták inkább törekszenek egyszerűségre. Magyarán szólva Clinton, Biden és a többi mainstream politikus stílusa közeledett Trumpéhoz, sőt – Biden esetében – túl is ment azon.

További lehetőség, hogy miközben a mainstream politikusok tanácsadóikra hallgatva egyszerűsítenek, a jobboldali populisták egyes országokban úgy döntöttek, hogy már kevésbé akarnak politikai terméknek látszani, és inkább hitelesen akarnak csengeni. Így például Farage-nál a barokkos körmondatok tökéletesen illeszkednek a politikus kocsmai igazságosztó imidzsébe. Le Pen pedig – vélik a kutatók – talán abban lát előnyt, ha meg sem próbálja az angol politikai nyelv egyszerűsödését imitálni franciául, míg Macron nyelvhasználata arról tanúskodik, hogy azt a mintát követi. Lehetséges tehát, hogy az európai populisták a szlogenalapú amerikai politikai kommunikációs modell helyett maradnak a nemzeti retorikai tradícióknál – vetik fel McDonnellék, akik a magyar populista nyelvhasználatot nem tanulmányozták.

Az a kérdés is felmerül, hogy ha egyszer ilyen kifinomultan fogalmaznak az egyszerű üzenetek királyainak tartott populisták, akkor vajon miért vannak (illetve voltak) ilyen sokan, akik az ellenkezőjéről vannak meggyőződve. Mert sokak előítéletének megfelel, hogy a – csupa cinizmusból – negyedik osztályosok szintjén harsogó populisták így gyűjtik maguk köré szánalmas híveiket. Akármilyen vigasztaló elképzelés is ez, az egyszerű nyelvi mérések megmutatták, hogy a valóságban ennél jóval összetettebb a helyzet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: