A fejlett országok egészségügyi rendszereiben kiirthatatlan csótányként él tovább a kőkorszaki találmány, a fax
Bár az egykor hipermodernnek számító faxolás fénye az elmúlt évtizedekben jócskán megkopott, sőt azt hinné az ember, hogy már a betárcsázós internet, a Windows 98 és a kinyithatós mobilok kiszorították belőle a szuszt, létezik egy terület, ahol a fax kiirthatatlannak tűnik, akár az atomkatasztrófákat is túlélni képes csótány. Ez a terület nem más, mint az egészségügy.
Az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban és még a high-tech fellegvárának tartott Japánban is a faxgép az orvosi dokumentációk továbbításának alapvető eszköze, és a fax egyeduralmát mindeddig semmilyen technológiai változásnak nem sikerült felülírnia. Úgy tűnik, egyedül a koronavírus-járvány miatt megnövekedett papírmunka dönthetné le trónjáról, az egészségügyi kommunikációs rendszerek kaotikussága miatt azonban a faxgép valószínűleg még évekig üzemben marad a világ számos fejlett országában. De vajon hogyan jutott el az első faxolt kép Berlinből Nürnbergbe? Hogyan végezte ki a PDF az irodai faxmasinákat, és hogyan betonozták be őket a nyugati világ egészségügyi rendszereibe még a 90-es években úgy, hogy harminc évvel később is élnek és virulnak?
Kérjük, ne faxoljon a Holdra!
Ma 43 millió faxgépet használnak szerte a világon és naponta 17 milliárd dokumentumot küldenek el faxon; ezzel a fax továbbra is a globális kommunikációs eszköztár megkerülhetetlen darabja. Mi több, a faxgépek száma egyáltalán nem csökken: évente több milliót adnak el belőlük világszerte, főként az Egyesült Államokban, Japánban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban. Nagy-Britanniában például a nemzeti egészségügyi szolgálat, az NHS több mint 8 ezer faxmasinát használ, és még ebben a pillanatban, 2021 januárjában is álláshirdetésekben keres olyan irodai asszisztenseket, akik értenek a levélküldéshez – faxon.
Profi faxolót találni manapság egyáltalán nem egyszerű: egy tweet tanúsága szerint Hillary Clintonnak is meggyűlt vele a baja az amerikai külügyminisztériumban, még 2015-ben. A műfaj márpedig profikat kíván, mivel a fax kiszámíthatatlan jószág: elmosódott képeket köp ki, könnyű megzavarni, ha foglalt a telefonvonal, és rendkívül egyszerű félreküldeni vele bármilyen dokumentumot. Egy a Vox által felelevenített legendás történet szerint az 1990-es években egy óvatlan egészségügyi dolgozó Minnesotába szeretett volna orvosi iratokat faxolni, de véletlenül a NASA-hoz küldte a dokumentumokat. Fél órával később az FBI nyomozói hívták, akik arról érdeklődtek nála, honnan szerezte a telefonszámot.
Csinálj valami hasonlót!
A fax története a közhiedelemmel ellentétben nem a telefon feltalálásáig, hanem annál régebbre, 1836-ra nyúlik vissza. Sikere Samuel Morse elektromos távíróján alapul, amely korábban sosem látott mértékű kommunikációs robbanást eredményezett, ugyanis többé nem a lovasfutárok vágtatási sebessége szabta meg az üzenetek célba jutásának idejét. Viszont amennyire meggyőző volt a távíró, annyira kezelhetetlennek és elérhetetlennek bizonyult az átlagpolgár számára. Képeket értelemszerűen nem lehetett továbbítani vele, csak a szöveget. Tíz évvel a távíró feltalálása után az elektromos óra atyja, Alexander Bain skót mérnök nekiállt, hogy megoldja ezeket a problémákat, és közben feltalálta a faxgépet.
A koncepció egyszerűnek bizonyult: a masina valamilyen módszerrel letapogatja az ábrát, az információt elektromos vezetéken keresztül célba juttatja, majd reprodukálja a képet a másik oldalon. A fax neve is innen származik: a latin, felszólító módú fac simile azt jelenti, hogy „csinálj hasonlót!”. Bain kezdetleges gépe azonban számos gyermekbetegséggel küzdött, úgyhogy miután a mérnök 1843-ban a világ elé tárta ötletét, megkezdődött a működőképes változat kifejlesztéséért folytatott verseny. Évtizedekig tartó kísérletezés és a Giovanni Caselli pantelegráfjához hasonló kitérők után a faxgép első, ténylegesen használható verziója 1881-ben készült el, miután Shelford Bidwell angol fizikus a Nature hasábjain ismertette, hogy sikerrel használt szeléncellát a „tele-fotográfiás” képátvitelre. Módszerével néhány évvel később, 1904-ben Arthur Korn német fizikus küldte el az első képet Berlin és Nürnberg között, és a Bildtelegraph olyan sikeresnek bizonyult, hogy az európai újságok többsége három éven belül átállt a képeket 12 perc alatt továbbító masina használatára, sőt a rendőrség is így továbbította a körözött személyek képmását.
Mivel a szeléncellákkal nem volt könnyű dolgozni, még a 20. század elején átálltak a fotoelektromos cellákra – ezt használják még ma is a szkennelés, a fénymásolás vagy a faxolás során. Dióhéjban: a rendszer soronként végignézi, hogy egy adott dokumentumban világos (fehér) vagy sötét (fekete) pixelek találhatók-e, és minden egyes pixelt binárisan kódol, vagyis nullával vagy egyessel jelöl meg. Amikor a bináris kódolás befejeződik, egy modem analóg jelekké alakítja a biteket, és elektromos vezetéken, illetve ma már telefonvonalakon továbbítja őket a címzettnek, ahol a fogadó faxmasina kiköpi az eredeti kép másolatát.
A PDF majdnem kivégezte, aztán mégsem
A technológia fokozatos fejlődésével a nyolcvanas évekre a faxgépek világszerte elfoglalták jól megérdemelt helyüket az irodákban. Míg 1970-ben 25 ezer masina dolgozott, 1980-ra már 250 ezren voltak, majd 1985 és 1990 között észveszejtő, szinte exponenciális növekedéssel 500 ezerről több mint ötmillióra nőtt a számuk. Rengeteg iparágban a dokumentumokat néhány perc alatt Alaszkából Zimbabwébe repítő fax vált a kommunikáció alapvető eszközévé, főként amikor a megértést jobban szolgálták az írásban küldött dokumentumok – például külföldi partnerek vagy éppen az orvosi dokumentáció esetén. Aztán ahogy a faxmasinák ára egyre lejjebb zuhant, a háztartásokba is beférkőztek.
Harminc évvel ezelőtt még úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg a faxok térhódítását, de hirtelen megjelent a személyi számítógép, az internet és az e-mail. Végül 1993-ban az Adobe végezte ki szinte teljesen a faxok irodai pályafutását a hordozható dokumentumformátum (portable document format – PDF) piacra dobásával. Ezzel megoldódott a hivatalos dokumentumok és a fájlmegosztás kérdése is, a fax pedig szépen lassan a technológiai elavulás kínos szimbólumává vált szinte mindenhol – kivéve néhány speciális ágazatot.
Jean Champagne, a Sagemcom Canada faxrendszereket értékesítő egységének vezetője szerint a faxgépek lehetővé teszik az aláírt példányok továbbítását, amelyeket eredetiként ismernek el – ez pedig az e-mailre még mindig nem igaz. Így a legtöbb országban ott mentette át magát a fax a 21. századba, ahol saját kezű aláírásra van szükség: banki ügyintézés, ingatlanszektor, jogi kommunikáció és az egészségügy. Ez a tér az elektronikus hitelesítés elterjedésével egyre szűkül, viszont még így sem valószínű, hogy eljött volna a fax alkonya.
Az amerikai egészségügyi rendszer csótánya
2019 novemberében a TigerConnect nevű egészségügyi kommunikációs platform felmérést végzett az Egyesült Államok egészségügyi szolgáltatói körében, és azt találta, hogy 89 százalékuk használ faxot, míg 39 százalékuk dokumentál papíron. Egy másik felmérés szerint az összes egészségügyi kommunikáció 79 százaléka zajlik faxon. Ráadásul annak ellenére, hogy a világ jelentős része áttért a mobilos kommunikációra, a kórházak és egészségügyi intézmények továbbra is a vonalas telefonokat részesítik előnyben. A helyzet Kanadában sem jobb, ahol tavaly júniusban a digitális technológiák terjesztését hirdető, állami finanszírozású Canada Health Infoway vezetője egyenesen egyenesen azt javasolta, hogy a sikeres digitális átállás jegyében tiltsák be a faxok használatát az egészségügyben.
A heves érzelmek nem véletlenek: a Vox elemzése az amerikai egészségügy csótányának nevezte a készüléket, amely annak ellenére képes a túlélésre, sőt a boldogulásra, hogy az egészségügyi személyzet kifejezetten utálja. A fax frusztrálja az orvosokat, a nővéreket, a kutatókat és teljes kórházakat is, eddig mégsem tűnt úgy, hogy sikerülne lecserélni. Hogy miért?
Az Egyesült Államokban az Obama-adminisztráció több mint 30 milliárd dollárt költött arra, hogy meggyőzze az amerikai kórházakat és orvosi rendelőket arról, hogy álljanak át a papír alapú adminisztrációról az elektronikus egészségügyi nyilvántartásra. A program bizonyos szempontból óriási sikert ért el: az elektronikus nyilvántartást használó kórházak aránya a 2008-ban mért 8 százalékról 2015-re 83 százalékra nőtt. Maradt viszont egy jókora probléma: a kórházak és az orvosi rendelők továbbra sem tudják elektronikusan megosztani egymással ezeket a dokumentumokat: ha más kórház specialistájától kérnének szakvéleményt, egy évtizeddel és több milliárd dollárral a hátuk mögött is kénytelenek kinyomtatni és elfaxolni neki az adott beteg leleteit.
Ráadásul hiába igyekeznek az egyes szereplők, a betegek vagy az orvosok megoldani a problémát, az egészségügyi intézmények nem érdekeltek ebben, ugyanis a megosztott egészségügyi nyilvántartás könnyebbé tenné azt is, hogy a beteg esetleg másik orvost válasszon, és máshova vigye a pénzét. Ha azonban az orvosi dokumentációt egy kórházi rendszeren belül tartják, ez is arra ösztönözheti a betegeket, hogy maradjanak az adott szolgáltatónál. Emiatt pedig az egyes kórházaknak egyáltalán nem áll érdekükben, hogy lecseréljék az elavult eszközöket, például a faxokat, egy olyan technológiára, ami nem őket, hanem versenytársaikat hozná előnyösebb helyzetbe. Az elektronikus dokumentációs rendszereket gyártó cégeknek sem érdekük, hogy könnyebb legyen az átjárhatóság egyik vagy másik rendszer között, hiszen jobban járnak, ha egy kórház az ő szoftverüket veszi meg ahelyett, hogy egy másik, az övékkel kompatibilis szoftvert használna.
A fax halálához elő kell készíteni a temetését
Farzad Mostashari, az Obama-korményzat egészségügyi politikáját koordináló tisztségviselő a Vox-nak elmondta: az orvosok addig nem fogják hátrahagyni a faxgépet, amíg valaki ezt elő nem írja nekik, vagyis amíg a kormányzat nem kényszeríti őket arra, hogy átálljanak a biztonságos emailrendszerekre. „Ha szeretnénk végre végezni a faxszal, be kell tervezni a temetését” – jegyezte meg a szakértő még 2017-ben, azóta pedig senki nem jött elő efféle intézkedéssel. Így fordulhatott elő, hogy az Amazon és a Google 2019-ben inkább megadta magát a technológiai fejlődés legnagyobb túlélőjének, és lehetővé tette, hogy az orvosok a Google Drive-ba faxoljanak egészségügyi dokumentumokat.
A New York Times tavaly júliusi beszámolója szerint emiatt lehet az is, hogy a koronavírus-járvány dokumentációja az Egyesült Államokban is rendkívüli nehézségeket okoz az egészségügynek. A fragmentált rendszerben bizonyos koronavírusteszt-eredmények digitálisan, mások telefonon, levélben vagy faxon érkeznek be, néha duplán, rossz egészségügyi osztályhoz vagy olyan hiányzó adatokkal, mint a páciens telefonszáma vagy címe. Ez hátráltatja a pontos esetszámok dokumentálását és a kontaktkutatást is.
Dr. Mark Escott, a texasi Austin és Travis megye ideiglenes egészségügyi hatóságának vezetője a lapnak elmondta: naponta ezer fax érkezik az irodájába, ezek között vannak duplikált koronavírusteszt-eredmények, nem a hatóságnak szánt, téves címre küldött faxok, és hiányzó adatokkal elküldött dokumentumok is. Bár a faxokat számítógépre küldik, ezeket továbbra is ki kell nyomtatniuk, és kézzel kell bevinniük az adatokat a közegészségügyi adatbázisokba. A nagyobb laboratóriumok esetén ez a probléma ugyan már nem áll fenn, mivel digitális szoftvereik számtalan intézménnyel könnyedén tudnak kommunikálni, a kisebb laboratóriumok, orvosi rendelők és közegészségügyi intézmények forráshiány miatt továbbra is a faxokra szorulnak.
Japánban a koronavírus is alig tudja legyőzni a faxot
Nem csupán az Egyesült Államok egészségügyi dokumentációs rendszerét süllyesztette káoszba a koronavírus-járvány, hanem a high-tech imidzsére büszke, ugyanakkor végtelenül konzervatív adminisztrációs rendszert használó Japánét is. A Washington Post szerint tavaly ősszel már a papíralapú adminisztráció és a faxgépek megszállottjának számító japán kormány is elkezdte felismerni, hogy nem működik a rendszer: az orvosokat olyannyira elárasztotta a papírmunka, és a közegészségügyi intézmények olyan mértékben fuldokoltak a faxokban, hogy három napot vett igénybe egy-egy koronavírusos eset lejelentése a felfedezéstől a közzétételig.
Kono Taro, a japán adminisztrációs reformokért felelős miniszter kampányt ígért a faxok kiirtására, a papíralapú adminisztráció visszaszorítására és a Japánban mély hagyományokkal bíró, személyes pecsétek kiiktatására, de kérdés, hogy sikerrel jár-e. Ha ugyanis csak a faxgépeket tekintjük, azok eladása tavaly 6 százalékkal nőtt Japánban, és egy kormányzati felmérés szerint még a háztartások harmada is rendelkezik saját faxmasinával.
Magyar végletek: papíralapú dokumentáció és EESZT
Dr. Békási Sándor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat intézményvezető főorvosa szerint az egészségügyi dokumentáció és információ közlekedése a mai magyar egészségügyi rendszerben két véglet között oszlik meg: egyszerre zajlik kőkorszaki módon, papíron, jellemzően a beteg és az orvos személyes közreműködésével, illetve az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) széles körű bevezetése óta minden ellátó számára elérhető felhőszolgáltatásként. A recepteket például többnyire már elektronikusan, viszont a beutalókat és a legtöbb esetben még az ambuláns lapokat is papíron adják ki. Az e-beutalók első éles bevetése éppen a napokban zajlik: a háziorvosok az EESZT-n keresztül kérhetnek COVID-mintavételt az Országos Mentőszolgálattól.
Ezzel együtt úgy tűnik, hogy a nyugati országokhoz képest a magyar egészségügyet szerencsésen elkerülte a faxmasina: a megkérdezett egészségügyi dolgozók véleménye szerint ez a kommunikációs forma itthon marginális maradt. Ez a különféle digitális eszközök összehangolásával küzdő Egyesült Államokat vagy a múltbéli technológiát konzervatívan őrző Japánt elnézve akár szerencsének is tűnhet, ugyanakkor arra utal, hogy Magyarországon a digitalizáció térhódításáig az egészségügyi kommunikáció fejlesztése és minden idők legfejlettebb technológiáinak átvétele egyáltalán nem élvezett prioritást.
Ezt jelzi az is, hogy Békási szerint nálunk még mindig elvárják például a szakorvoshoz érkező betegtől, hogy a papíron dokumentált kórelőzményét bevigye a szakorvoshoz. Ezen kívül például háziorvosváltáskor vagy postán küldik el a beteg kórelőzményeit az új háziorvoshoz, vagy egyenesen a beteg kezébe adják a kartonját. Ez mind kiváltható lenne egy jól működő, digitális rendszerrel, ami a beteg válláról is levenné a papíralapú dokumentumok őrzésének terhét, ráadásul nem postán kellene szenzitív adatokat továbbítani – ez ugyanis nem sokkal jobb annál, mint amikor a faxgép a NASA-nak küldi el a csonttörésről a röntgenleletet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: