Az érintetlen szibériai vadonban is kimutatták a mikroműanyagok jelenlétét – jelentette be Julija Frank, a Tomszki Állami Egyetem Mikroműanyag-központjának vezetője pénteken. Frank szerint húsz különböző helyről vett mintát vizsgáltak, azt még nem közölték, hogy pontosan milyen mértékű szennyezettséget mutattak ki. Frank nem találja meglepőnek a dolgot: tavaly decemberben ő volt a vezető szerzője annak a tanulmánynak is, amelyben az Ob és a Tom folyók vizében talált műanyagrészecskékről írtak, de szerinte Oroszországban méltatlanul keveset foglalkoztak eddig ezzel a problémával.

A folyók esetében nem volt egyértelmű, hogy honnan származnak a műanyagrészecskék, a mostani hómintákba viszont a hóval érkeztek. Frank szerint hiába gondolták korábban, hogy a mikroműanyag elsősorban a vízben terjed, mindenhol ott van: ahová nem viszi el a víz, ott a légkörből kerül elő, de az élőlények szervezetébe jutva gyakorlatilag bárhová eljuthat.

A korábbi kutatásokból kiderült, hogy az Ob halai is hozzájárultak a sarkköri műanyagszennyezéshez, a mostani felfedezés pedig egybevág azzal a korábbi kutatással, amely az Antarktiszon mutatott ki poli- és pefluoralkil-mintákat (PFA) az Antarktiszon, ahová az anyag szintén csak a hóval együtt juthatott el.

Mindenhol ott van

Egy februári orosz kutatás is arra jutott, hogy Szibériában, a Kara-tengerben és a Barents-tengerben is jelen van a mikroműanyag, ahogy a nagyobb szibériai folyókban is, igaz, ebben kifejezetten alacsonynak írták le a szennyezés mértékét – viszont akármilyen alacsony is volt, a mintavételi helyeken folyamatosan megfigyelhető volt a műanyag jelenléte.

Frank és kollégái még vizsgálják, hogy mennyiben befolyásolta a szennyezettséget az utak közelsége és a környékbeli emberi tevékenység, illetve további kutatások szükségesek annak megállapításához is, hogy növekszik-e a szennyezettség a sarkvidéken hulló hóban.

A mikroműanyagok a felfedezésük óta elképesztő karriert futottak be, de azt még mindig nem tudják pontosan, hogy mennyire ártalmasak az egészségre. Gregory Weatherbee amerikai geológus szerint a mikroműanyag tényleg mindenhova eljutott, ahova csak eljuthatott: ahogy fogalmazott, „jelen van az esőben, a hóban, az óceánokban és az emberi szervezetben is”.

Sherri Mason, a Penn State Behrend főiskola kutatója szerint az ugyan igaz, hogy az embert körülvevő mikroműanyagok által okozott egészségügyi kockázatot nehéz felmérni, mert születésünk pillanatától kezdve annyi mesterséges vegyület vesz bennünket körül, hogy nehéz megmondani, hogy épp melyik ártott meg közülük, annyit viszont már kijelenthetünk, hogy a mikroműanyag belégzése valószínűleg nem tesz jót az embernek, így ideje elkezdeni radikálisan csökkenteni az emberiség műanyagfüggését.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: