Minden koronavírus elleni vakcina más összetevőkből, más szakértelemmel készül és más gyártási folyamaton megy keresztül, ezért az áraik nagyon eltérőek lehetnek. A Pfizer vakcinájának 280 összetevőjét például 19 ország 86 beszállítójától szerzik be, és ezek árai is változhatnak az exporttilalmak bevezetése vagy épp feloldása, esetleg más, a globális ellátási láncokban bekövetkező változás miatt.

Erre rakódik rá minden egyes vakcinagyártó saját árazási stratégiája és a különböző országokkal lezajlott tárgyalásaik eredményei, amelyek nem transzparensek. A legtöbb gyártó üzleti titokként kezeli és nem teszi közzé a vakcinák pontos árát, így eddig többnyire hozzávetőleges összegek láttak napvilágot. A nagyobb átláthatóság érdekében az UNICEF egy jól böngészhető táblázatban szedte össze, hogy az eddig nyilvánosságra hozott adatok alapján az egyes országok és non-profit szervezetek, például a szegény országok vakcinaellátását magára vállaló COVAX, mennyit fizetnek egy-egy adag oltóanyagért.

Profit vagy nonprofit?

Az árak kontextusba helyezéséhez annyit érdemes megjegyezni, hogy a vezető vakcinagyártók profithoz való hozzáállása is merőben eltérő. A globális vészhelyzetre tekintettel az AstraZeneca és a Johnson & Johnson például úgy döntött, lemond a vakcinákból származó közvetlen anyagi haszonról (ezt sikeres fejlesztések esetén azért a brandérték növekedése, a globális ismertség, későbbi megrendelések kompenzálhatják), míg a Pfizer és a Moderna nem kötelezte el magát a profit nélküli oltóanyaggyártás mellett. Emiatt az AstraZeneca sokkal olcsóbban adja vakcináját, mint a többi vezető gyártó, és 2021 első negyedévében a leszállított 68 millió dózis eladásából 275 millió dolláros bevétele származott.

A Pfizer a vakcinafejlesztéshez nem fogadott el állami támogatást, saját befektetéseit kockáztatta, ami mára busásan meg is térül. A cég korábban úgy nyilatkozott, hogy vakcinája idén 15 milliárdos bevételt hoz a konyhára. A globális gyógyszercégként több lábon álló Pfizerhez képest a Modernát vakcinája tette fel a térképre és segítette először profithoz: az mRNS-alapú oltóanyag 2021 első negyedévében 18,4 milliárd dolláros bevételt hozott a feltörekvő amerikai biotechcégnek. Az orosz Szputnyik V vakcinát az orosz állami Russian Direct Investment Fund (RDIF) befektetési alap, a kínai Sinopharm oltóanyagot pedig az ugyancsak állami China National Pharmaceutical Group Co. értékesíti külföldön; árképzési stratégiáikról és bevételeikről keveset tudni.

AstraZeneca mindenkinek?

Világszerte eddig összesen 1,48 milliárd adag vakcinát adtak be, naponta átlagosan 24,5 millió dózist, ezek több mint nyolcvan százalékát a fejlett országokban. Ennek az ellensúlyozására és a szegényebb térségek oltóanyaghoz juttatására jött létre a COVAX, amely eddig az ígéretekhez képest kevés, mindössze 65 millió dózist szállított le a rászorulóknak. A COVAX számára egyelőre az AstraZeneca vakcinája volt elérhető, ezt adagonként 3 dollárért vásárolta meg, amely a legolcsóbb és az egyszerűbb tárolás miatt a fejlődő országoknak a legkönnyebben beszerezhető vakcinává avanzsált a járvány alatt.

Ehhez képest Sri Lanka, Szaúd-Arábia vagy Dél-Afrika például kétszer annyit fizetett az AstraZeneca adagjáért, mint az Európai Unió, amelyet a cég azzal magyarázott, hogy a magas jövedelmű országok hozzájárultak a kutatás-fejlesztéshez, emiatt árengedményt kaptak.

Aki a sok pénzt nem sajnálja

Gyűjtésünkből kitűnik, hogy Izrael a többi országnál magasabb árat fizetett a Pfizer-szállítmányokért (a Modernához képest is), stratégiája azonban az átoltottsági arányokat és az ország járványhelyzetét elnézve kifizetődőnek tűnik. Érdemes ehhez azt is hozzátenni, hogy nem csupán a vakcináért adott többet Benjámin Netanjahu kormánya, hanem a gyógyszercég rendelkezésére bocsátotta az izraeliek egészségügyi adatait is, ez pedig aranybányának bizonyult a Pfizernek.

Ehhez képest köztudott, hogy az Európai Unió az alacsonyabb árakra törekedett a vakcinagyártókkal folytatott tárgyalások során, ez pedig az egyik sarkalatos tényezővé vált abban, hogy más gazdag országokhoz, például az Egyesült Államokhoz vagy Nagy-Britanniához képest miért csúszott meg a vakcinabeszerzés.

A Sinopharm a legdrágább vakcina

A keleti vakcinákat tekintve az orosz bizonyult olcsóbbnak: a Szputnyik V vakcina gyártója már 2020 novemberében közzétette, hogy a nemzetközi piacokon 10 dollár vagy az alatti áron adja oltóanyagát, és ugyanennyibe fog kerülni a nemrég engedélyezett, egyadagos Szputnyik Light is.

Nemzetközi összehasonlításban - a magánpiacokat leszámítva, ahol az árak más koordináta-rendszerben mozognak - a kínai Sinopharm oltása tűnik a legdrágábbnak, amelyből Magyarország is adagonként 36 dollárért vásárolt be, és nálunk csak Argentína költött többet az oltóanyagra, dózisonként 40 dollárt. Az állami vállalat a kínai belső piacon sem teríti ingyen a vakcináját, aminek számos oka van, például az, hogy Kínában más eszközökkel sikerült féken tartani a járványt, nem érzik égető szükségét a tömeges ingyenes oltásnak.

A Sinovac vakcina ára mindenesetre a Sinopharménál erőteljesebben szóródik, míg Thaiföld adagonként 5 dollárért, India 14 dollárért, a Fülöp-szigetek 14,5 dollárért, míg Ukrajna 18 dollárért jutott hozzá. Panfino Lacson, a Fülöp-szigetek egyik szenátora ezt az angol nyelvű Inquirer napilapnak úgy kommentálta, hogy a Sinovac árkülönbségei egy régi történetre emlékeztetik arról, hogyan zajlik a korrupció három délkelet-ázsiai országban - az asztal alatt, az asztalon és az asztalról.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: