Miután Finnország néhány éve a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését tesztelte, most újabb pénzügyi reformot fontolgat: egy friss javaslat szerint egy 20 ezer euróval feltöltött úgynevezett alapszámlát nyitnának minden olyan fiatalnak, aki betöltötte a 18. életévét, legalább 25 kreditet szerzett egyetemen vagy legalább 15 ezer eurós jövedelme volt egy év alatt, illetve elköltözött a szüleitől vagy a gyámjától.

Az alapszámlával, amelyről havonta legfeljebb 650 eurót lehetne felvenni, a bonyolult finn társadalombiztosítási rendszer bürokráciáját szeretnék csökkenteni az elmúlt években elérhetővé vált pénzügyi technológiai vívmányok és az automatizálás fejlődésének kihasználásával. Ez úgy lenne lehetséges, hogy a számla kezeléséhez szükséges adatokat automatikusan hívnák le a jövedelmi, tanulói és népességi nyilvántartásokból, vagyis nem lenne szükség emberi munkaerőre a juttatásra való jogosultság elbírálásához.

Munka és tanulás = biztos jövő

A pénz felhasználásához nem kötnének feltételeket: „Ha egyszer valaki megkapja a hozzáférést az alapszámlájához, onnantól nem felügyelik, hogyan használják fel az összeget, például az egyetemi tanulmányok figyelemmel követése által” – mondta Jussi Pyykkönen, a javaslatot bemutató tanulmány egyik szerzője a Helsingin Sanomatnak. Pyykkönen szerint ez a rendszer arra ösztönözné az egyetemi hallgatókat, hogy minél előbb fejezzék be a tanulmányaikat, hiszen a maximum havi összeg felvétele mellett a 20 ezer eurós keretösszeg kevesebb mint három év alatt kifut.

Mielőtt valaki eléri az alapszámlához való jogosultság feltételeit, valamint miután az alapszámla keretösszegét kimeríti, részvételi jövedelemre jogosult, ami a tervek szerint célorientált, egyénenként változó összegű jövedelmi forma. Ha például szakvizsgát kell tennie a továbbtanuláshoz, vagy egy képzést el kell végeznie egy álláshoz, részvételi jövedelmet igényelhet ezek eléréséhez. Ennek lényege, hogy csak olyan tevékenységekre adnak állami támogatást, amelyek ha nem is azonnal, de a jövőben várhatóan megtérülnek a gazdaságban.

A munkával szerzett jövedelemmel ráadásul tovább növelhető az alapszámla egyenlege, a jövedelem 10 százalékával, a 20 ezer eurós plafonig. A kutatók szimulációjában ezt azzal a példával adták meg, hogy ha egy diák az év kilenc hónapjában tanul, és minden hónapban leveszi a maximális 650 eurós összeget, 5850 euróval csökken az egyenlege. Ha viszont három hónap nyári munka alatt megkeres havi 2000 eurót, akkor a nyári jövedelmének 10 százalékával, 600 euróval nő az alapszámla egyenlege, miközben a megkeresett 6000 eurót ez semmilyen formában nem érinti adózási szempontból. Ez a szerzők reményei szerint újabb motivációt adhat a munkavállalásra.

Az alapszámla koncepcióját tehát úgy tervezték meg, hogy csak szükséges esetben kelljen hozzányúlniuk a tulajdonosoknak. Ezért a havonta felvehető összeghez egy másik limitet is szabtak: ha az előző havi jövedelem meghaladja a 300 eurót, akkor minden további euró 50 centtel csökkenti az adott hónapban felvehető maximum összeget.

A létező segélyek nem csökkentik a munkanélküliséget

Az alapszámla és a részvételi jövedelem együttesen váltaná fel a munkanélküli segélyeket és a tanulmányi ösztöndíjakat, ezzel a társadalombiztosítási rendszer jelentős átalakításával járna. Ezzel együtt a tanulmány szerzői szerint a jelenleg kifizetett összegeken nem sokat változtatna a javaslat, de a juttatások szabadabb felhasználása révén „megkönnyítené az életút tervezését, és növelné a jólét élményét.”

„Az volt a kiindulópontunk, hogy a jövedelemtranszferek nagy része gyakorlatilag kiegyenlíti a jövedelmeket az élet különböző szakaszaiban. Az életed egyik pontján több juttatást kapsz, mint amennyi járulékot befizetsz, egy másik ponton többet fizetsz, mint amennyit kapsz” – mondta Heikki Hiilamo, a Helsinki Egyetem társadalompolitika-professzora, aki a tanulmányt is magába foglaló gazdasági-ipari projekt társadalombiztosítási kutatásaiért felel.

A társadalombiztosítási rendszer reformját a kormány vetette fel, miután egy parlamenti bizottság valamivel több mint egy éve összegezte a rendszer legfőbb problémáit. Ezek szerint a finn társadalombiztosítási rendszer túl bonyolult, túl bürokratikus, nehéz kombinálni a megkeresett jövedelmet az egyéb juttatásokkal, és a lakhatási támogatás sem kielégítő. A strukturális munkanélküliség eközben magas szinten állandósult, a létező juttatások pedig nem tudnak megfelelő választ adni a gazdasági átalakulásból fakadó problémákra. A dolgozó korú lakosság közben egyre csökken – a felmérések szerint Finnországban 2070-ig 600 ezerrel csökken a 15–74 év közöttiek száma, míg a 75 fölöttieké félmillióval nő, ami a jóléti államok költségeit tovább növeli.

A feltétel nélküli alapjövedelem bukott próbája az alapszámla ötletét erősíti

Finnországban 2017-től kezdve egy két éven át tartó pilot projektben vizsgálták az egyre több helyen felmerülő feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésének lehetőségeit. A programban 2000 véletlenszerűen kiválasztott finn munkanélküli kapott havi 560 eurós alapjövedelmet, és az összeg felvétele mellé semmilyen feltétel nem társult, vagyis nem kellett állást keresniük, és ha közben találtak munkát, a fizetésük nem befolyásolta az alapjövedelem mértékét.

A Helsinki Egyetem 2020 májusában publikálta annak a kutatásnak az eredményeit, amely során 81 mélyinterjún keresztül vizsgálták, milyen hatással volt az alapjövedelem a program résztvevőinek életére. Bár az egyéni benyomások eltérők voltak, a felmérés szerint általánosságban elmondható, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem hatására a kontrollcsoporthoz képest elégedettebbek lettek az életükkel, és a mentális egészségükre is jó hatással volt, kisebb mértékben jelentkezett náluk depresszió, szomorúság vagy magány.

„Voltak, akik azt mondták, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem semmilyen hatással nem volt a produktivitásukra, mivel továbbra sem volt a lakóhelyük környékén elérhető állás a szakterületükön. Mások azonban arról számoltak be, hogy az alapjövedelem mellett szívesebben vállaltak olyan rosszul fizetett munkákat, amiken más esetben el sem gondolkoztak volna” – mondta akkor a Guardiannek Helena Blomberg-Kroll, a kutatás vezetője, aki szerint a szabadúszók, a művészek és a vállalkozók örültek leginkább a programnak, mivel kisebb kockázattal kezdhettek álmaik megvalósításába.

A projekt kiértékelése azóta is tart, finn közgazdászok idén márciusban közölték eredményeiket az alapjövedelem munkaerőpiaci bukásáról. A kutatók arra jutottak, hogy a programnak nem volt számottevő hatása a munkanélküliség felszámolására, annak ellenére, hogy a résztvevők a jövedelemadóra is jelentős kedvezményt kaptak, valamint az alapjövedelem biztonságában vehették igénybe továbbra is a finn szociális háló nyújtotta lehetőségeket, a munkanélküli járadéktól az álláskeresést segítő képzési programokig.

Míg a program résztvevői az első évben átlagosan mindössze 1,5 nappal, a másodikban pedig 6,6 nappal növelték a munkanapjaik számát, az alapjövedelemben nem részesülő munkanélküliekből álló kontrollcsoport tagjai átlagosan 49 nappal dolgoztak többet évente ez idő alatt. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy a pénzügyi juttatások nem segítik a program résztvevőinek magját képző nehezen alkalmazható (legalább egy éve állástalan) munkanélkülieket az álláskeresésben, a jövedelemadó-kedvezmény pedig végképp nem motiválja őket, hiszen az csak a számukra elérhetetlennek tűnő magas bérek esetében lenne számottevő.

Ajánlásaikban azt is megjegyezték, hogy a különböző szociális juttatások rendszerére ráfér a bürokrácia csökkentése, valamint jó irány lehetne a pénzügyi juttatásokat munkára alapuló jövedelmek ösztönzésével kiegészíteni – épp erre a két problémára kínál megoldást az alapszámla és a részvételi jövedelem ötvözésének friss ötlete.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: