Kitört a botrány egy rangos folyóiratnál, miután lehozott egy tanulmányt a koronavírus-vakcinák végzetes hatásairól

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Köztiszteletnek örvendő virológusok és vakcinológusok távoztak viharos sebességgel a Vaccines nevű folyóirat szerkesztőbizottságából, miután a lap publikált egy szakértői vizsgálaton is átesett tanulmányt – amely adatokat félreértelmezve arra a következtetésre jutott, hogy „minden három halálesetre, amit megelőznek a COVID-19 elleni vakcinák, jut kettő, amit viszont az oltás okoz”. 

Az azóta már visszavont tanulmányt egy a Poznani Egyetemen kutató pszichológus-tudománytörténész, egy ketogén rákellenes étrendet tanulmányozó, Németországban működő fizikus, valamint egy holland „független adattudós” hozta össze. A szerzők egyike sem járatos tehát a vakcinológiában, a virológiában és a járványtanban.

A június 24-i megjelenés óta legalább hat kutató mondott le szerkesztői megbízatásáról, köztük Florian Krammer, a Mount Sinai orvosi egyetemének virológusa és Katie Ewer, az Oxfordi Egyetem Jenner Intézetének immunológusa, aki tagja volt az AstraZeneca koronavírus elleni vakcináját kifejlesztő csapatnak. 

Mint Ewer kifejtette, a tanulmány szerzői tévesen feltételezték, hogy minden a COVID-19 elleni oltás után előforduló haláleset a vakcina beadásának következménye. 

„Most pedig oltásellenesek és COVID-tagadók lobogtatják a tanulmányt mint bizonyítékot arra, hogy a koronavírus elleni vakcinák veszélyesek. Ez rendkívüli felelőtlenség, különösen egy vakcinákra specializálódott folyóirattól.” 

Július 1-jéig a tanulmánynak 350 ezer olvasója akadt, és olyan oltásellenes aktivisták osztják meg a Twitteren előszeretettel, akiknek több százezer követőjük van.

A cikk miatt lemondott a szerkesztésről Helen Petousis-Harris vakcinológus, az Aucklandi Egyetem vakcina-adatkutató csoportjának vezetője, Paul Licciardi immunológus, az ausztráliai Murdoch Gyerekgyógyászati Kutatóintézet munkatársa és Andrew Pekosz, légzőszervi virológus a Johns Hopkins Egyetem Bloomberg közegészségügyi iskolájából. 

Átcsúszott a peer review-n

Az amúgy jó hírű, nyílt hozzáférésű folyóiratot 2013-ban alapította a bázeli székhelyű MDPI. A botrány hatására most a folyóirat alapító főszerkesztője, Diane Harper, a Michigani Egyetem epidemiológusa is távozott.

Fanny Fang vezető szerkesztő hétfőn azt írta a szerkesztőbizottság tagjainak, hogy belső vizsgálatot indítottak a tanulmány ügyében, és elkötelezettek abban, hogy jóvá tegyék a hibát. Még ugyanazon a napon a folyóirat szerkesztői aggodalmaiknak adtak hangot a tanulmánnyal kapcsolatban, az írásban a legfőbb kifogást az adatok félreértelmezésével szemben támasztották.

Kérdés, hogy a szakmai elbírálók miért engedték át az ezer sebből vérző tudományos cikket. Mint kiderült, a három bíráló (akik közül kettőnek a neve sem ismert) semmilyen kifogást nem emelt a lengyel-német-holland tanulmány módszertana ellen. Anne Ulrich vegyész, a Karlsruhei Műegyetem vezető munkatársa azt írta a bírálatban, hogy a szerzők „felelősen végezték el az elemzést (...), módszertani hibák nélkül (...), az eredményt pedig ellátták a szükséges figyelmeztetésekkel.” Ulrich a botrány hatására sem változtatta meg véleményét, és július 1-jén megerősítette korábbi álláspontját a ScienceInsidernek. Egy másik, névtelenül maradt bíráló csak annyival kommentálta az ügyet, hogy „a kézirat rendkívül fontos, és sürgősen publikálni kell”.

A folyóirat nem válaszolt a Sciencemag kérdéseire, például arra sem, hogy hogyan választották ki a szakmai elbírálókat. Az egyik lemondott kutató, Petousis-Harris szerint „az értékelések alapján evidens, hogy nem értenek a témához, ahogy a szerzők sem”. Szerinte hanyagságra vall, ha sem a tanulmányba, sem a kézirat értékelésébe nem vonnak be olyanokat, akik valóban járatosak a szóban forgó témában.

Lakossági adatbázis, kritika nélkül

A kifogásolt tanulmány szerzői egy 1,2 millió izraelit vizsgáló kutatás adatait használták fel. A minta felét beoltották a SARS-CoV-2 ellen, a másik felét nem. A tanulmány szerzői arra jutottak, hogy 16 ezer embert kell beoltani egyetlen koronavírus miatti haláleset megelőzéséhez. Az „oltásmellékhatások által okozott” halálesetek megbecsüléséhez pedig holland adatokat használtak a beadott oltások számáról, emellett a nemzeti Lareb adatbázis számait a jelentett gyógyszer-mellékhatásokról. A Lareb sokkal bőségesebb adatot tartalmaz, mint a többi EU-ország hasonló adatbázisai – ugyanis ez úgy működik, hogy bárki bármit beküldhet, amit oltás után tapasztal, tehát az ott szereplő adatok önmagukban nem bizonyítják, hogy az oltás okozta a mellékhatást vagy a halálesetet. 

Az ilyen adatbázisokat nem is a mellékhatások kockázatának szisztematikus felmérésére használják, hanem a ritka, de létező mellékhatások korai jeleit keresik velük. A holland adatbázis weboldalán világosan jelzik is, hogy a regisztrált mellékhatások nem mutatnak ok-okozati összefüggést a beadott gyógyszerrel vagy oltással. A visszavont tanulmány szerzői azonban azt a következtetést vonták le belőle, hogy „százezer oltásra 16 súlyos mellékhatás jut, a halálos mellékhatások száma pedig százezer vakcinánként 4,11”. Tehát „el kell fogadnunk, hogy három halálesetre, amit a vakcina előzött meg, kettő jut, amit a vakcina váltott ki”.

A Lareb maga verte az asztalt

A tanulmány megjelenése után a holland mellékhatás-adatbázis munkatársai az elsők között keresték meg a Vaccines szerkesztőségét, kifogásolva a téves következtetéseket, és kérve, hogy vagy javítsák vagy vonják vissza a tanulmányt. Mint írták: „az, hogy az oltás után következett be egy esemény, nem jelenti azt, hogy azt a vakcina okozta, a szerzők mégis ok-okozati összefüggésben mutatták be az adatainkat”. Szerintük „nagyon távol áll az igazságtól, hogy az összes halállal végződő eset ok-okozati összefüggésben áll” az oltással. „Az az állítás pedig egyszerűen hamis, hogy a holland adatbázisban minden esetet szakértő orvosok igazoltak” – írták a Lareb munkatársai.

A visszavont tanulmány első szerzője, a Poznani Egyetemen kutató Harald Walach továbbra is kiáll a megállapításaik mellett. Szerinte a vakcinák több tízezer alannyal zajlott klinikai vizsgálatai nem voltak elég széles körűek, és nem tartottak elég sokáig, hogy kiderüljön, elég biztonságosak-e az oltóanyagok. A „független holland adattudós” szerző pedig – vérbeli oltásellenes aktivistaként – kifejezetten örül a botránynak, mert ezzel sikerült ráirányítani a figyelmet a vakcinák biztonságosságának kérdéseire.

A szakértő kutatók aggályait összefoglaló írásra a visszavont tanulmány szerzői cáfolattal reagáltak, amiben azt írták, ők nem is állították, hogy a holland adatok ok-okozati összefüggésben állnak az oltások beadatásával, csak összefüggésről írtak a tanulmányban.

Az egyik lemondott szerkesztő, Petousis-Harris örül, hogy a folyóirat vezetői komolyan foglalkoztak az üggyel, és gyorsan léptek, mert a Vaccines „eddig jó, szilárd, megbízható folyóirat volt. Ha a tanulmányt visszavonják, örömmel leszek ismét a csapat tagja.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: